137424. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó szerkezet valamely hajtott, körülforgó szerv sebességének állandósítására
2 137.424 aholis a kerék mindegyik —d1— oldalkorongján öt —e— pecek és öt —f— pecek van, melyek egy félosztással vannak egymáshoz képest eltolva.- Ha a lengőrendszer úgy van hangolva, hogy Q = 5 frekvenciával leng, akkor az a —d— kereket az. N( = 1 mp sebességen állandóan megtartja. A találmány szerinti szabályozó szerkezet a súrlódás nélküli járás előnyén kívül még azzal az előnnyel rendelkezik, hogy kenés nélkül jár. Az —e— és —f— peckeknek a —c— mágnesrudacskához viszonyított helyes' • elrendezésénél a lengőrendszer egy-egy pecek minden áthaladásánál, nyugalmi helyzete közelében rövid impulzust kap. Hasonlóképpen a nyugalmi helyzeten való áthaladásakor a, —c— rúd az —e— és —f— peckekre gátló kölcsönhatását fejti ki. így tehát az állandó rezgési frekvencia feltételei teljesítve vannak. A szabályozó hatás pontossága 24 óra alatt néhány másodpercet ér el, ami jó használati órákhoz elegendő. A leírt egyesített lengő és gátló rendszer a feltüntetett megoldási példától eltérően is megoldható, így pl. a.—d— gátkereket mágnesként szerkeszthetjük vagy a kerék mágnesezését a kerékre ható nyugvó mágnessel foganatosíthatjuk, amikor is a —c— rudacska lágyvasból állhat. A 3. és 4. ábrák szerinti megoldási példában —d— a járókerék, melyen a meghajlított —b— lengőnyelv van megerősítve, n'tely, szabad végén, a mágneses —c— lengőtömeget hordja. A —d— keréktől két oldalt —m— tartólemezek vannak, melyek egymásielé eső oldalukon mágneses —e— peckeket hordanak, melyek a —d— kerék tengelyével központos körökön egymástól egyenlő távolságban vannak. A —d— kerék járásának szabályozását a fent leírthoz hasonlóan, a —c— lengőtömeg és a mágneses —e— peckek közötti mágneses kölcsönhatással foganatosítjuk vagyis a —d— járókerék forgássebességét itt is a lengésbe hozott —e— tömeg és az —e— «peckek kölcsönös befolyásolásával, a —c— lengőtömeg lengési frekvenciájának megfelelően állandósítjuk. A —d— kerék forgása közben a —c— lengőtömeg önmagában zárt szinuszoidot ír le. Az egyik tartólemezen a —d— kerékhez képest sugárirányban elhelyezett —n— pecek van felszerelve és a —c—lengőtömeg rendszerint ennek az —n— peceknek mellső vége körül leng. Ha a szabályozószerkezet esetleges külső hatás folytán a rendes járásból kiesik, akkor a —c— lengőtömeg az —n— pecekhez ütközik mindaddig, míg a rendes lengési viszonyok helyre nem álltak. Az 5. ábra szerinti megoldási példa értelmében a járókereket kétkarú, körülforgó —o— szervvel helyettesítjük, mely egyik karján a mágneses —c1 — lengőtömeggel felszerelt lengő —b3 — rugót hordm. az —e-vel-— jelölt peckek itt is helytálló mágnessarkok. Esetleg a körülforgó -—o— szerv másik karján is alkalmazhatunk hasonló, lengőtömeget hordó lengőrugót. Míg a 3., 4. és 5. ábrák szerinti megoldási alakoknál a lengőrugó a lengőtömeggel a körülforgó —d— ill. —o— szerv forgástengelyére merőleges síkban leng, addig a 6. ábra oly megoldási példát szemléltet, melynél ez a lengőmozgás a szerkezet forgástengelyén átmenő síkban megy végbe. Itt a —b2 — lengőrugó a —p— forgástengelyen sugárirányú helyzetben van megerősítve. Az ennek a rugónak szabad végén megerősített —c2 — lengőtömeg sugárirányú, mágneses —e2 — peckekkel működik együtt, melyek a nemmágneses anyagból készült —q— pólustartón vannak megerősítve. Az utóbbira a mágneses anyagból készült —r— gyűrű van csavarva, mely kisebb vagy nagyobb mellékzárlati hatással a szabályozószerkezet mágneses viszonyainak és így egyúttal a lengőtömeg frekvenciájának befolyásolását teszi lehetővé. így tehát az —r— gyűrű egyszerű eszközt ad a járás szabályozására, mely azonban másképpen is, pl. a Lengőtömeg és a mágnessarkok közötti távolság változtatásával foganatosítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Szabályozó szerkezet valamely hajtott, körülforgó szerv sebességének állandósítására, lengő' nyelv alkalmazásával, jellemezve a lengőnyelv szabad végén alkalmazott lengőtömeggel és ennek lengését befolyásoló több, a körülforgó szerv tengelye körül elhelyezett^plyan sarkokkal, melyek a lengőtömeghez képest, a körülforgó szerv járása, közben viszonylagos forgómozgásban vannak, jellemezve továbbá azzal, hogy a lengőtömeg és sarkok ferromágneses anyagúak és hogy a lengőtömeg és/vagy a sarkok állandó mágnest alkotnak. ' 2. Az 1. igénypont szerinti szabályozó szerkezet megoldási alakja, melynél a körülforgó szervet egy óramű gátkereke alkotja, azzal jellemezve, hogy a lengőtömeg egyik végén helytálló lengőrugónak másik, szabad végén van megerősítve, a sarkok pedig, pl. peckek vagy fogak alakjában, a gátkerék kerületén vannak elhelyezve és a lengőtömeg mentén, az utóbbi szomszédságában haladnak el. 3. A 2. igénypont szerinti szabályozószerkezet megoldási alakja, jellemezve a gátkerék két oly oldalrésze között lengő tömeggel, melyek belső oldalukon belső és külső kpszorút alkotó peckeket hordanak. 4. Az 1. igénypont szerinti szabályozó szerkezet megoldási alakja, azzal jellemezve, hogy a sarkok helytállóan vannak elhelyezve, a lengőnyelvből és a lengőtömegből álló lengőrendszer pedig a körülforgó szerv tengelyével együtt forog. 5. A 4. igénypont szerinti szabályozó szerkezet megoldási alakja, jellemezve a körülforgó szerv forgástengelyére merőleges vagy ezen a tengelyen átmenő síkban lengő tömeggel. 6. Az 5. igénypont szerinti szabályozó szerkezet megoldási alakja, jellemezve a lengőtömeg mellé rendelt, a szabályozószerkezetnek a rendes járásból való kiesését meggátló szervvel.
