137420. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelátvivő berendezés

137.420 3 dióda), mely a bemeneti lökések (kétlökésű működés) hordozó frekvenciáján végez rezgést. A B nagyfeszültségű teleppel soros kapcsolásban a D kondenzátorral áthidalt C ellenállás van, C, D, továbbá; a csövet tápláló feszültségek és a cső állandók megfelelő értékei mellett a kísérletek folyamán azt találtuk, hogy mihelyt a nagyfrekvenciájú hullámok keltése megindul, az anódáramban változás lép fel, ami a D kondenzátoron járulékos töltés képződését okozza, mely idővel az anódfeszültség oly mértékű megváltoztatásához elégséges, hogy a rezgések megszűnnek, illetőleg vivőhullámfrekvenciájú sorozatok létesülnek, mint a 3. ábrán feltüntetett áramkörnél. A 4. ábrán szemléltetett áramkört tehát erősítő gyanánt e nagyon nagy vivőhullámú frekvenciák számára éppúgy alkalmazhajuk, mint a 4. ábra kapcsán, mikor is a magnetroncső felé és tőle jövő hullámok bármely megfelelő ismert eszköz felhasználásával egyetlen közös, úton csatlakozhatnak a dielektromos terelőközegben haladó hullámokhoz. Ezekután az ismertetett fajtájú erősítőkkel működő átvivőberendezés kétirányú erősítő hatására térünk vissza. Az ismert berendezéseknél az erősítési szakaszok mentén fellépő visszhang jelenséget, — mint látni fogjuk — a találmány kiküszöböli. , ' Tegyünk vizsgálat tárgyává két szinkron erősítőt, vagy a nagyfrekvenciájú, vagy az aperiodikus rendszerűt, melyeket olyan távolság (kábelen vagy szabad térben) választ el egymástól, hogy a jeleknek a pályán való terjedési ideje kisebb, mint a lökésfrekvencia egy periódusa. Példaképpen vegyünk 30 km távolságot, a lökésfrekvencia pedig legyen 8 kilociklus. A terjedési idő ekkor (szabad teret feltételezve) 1/10 .ezredmásodperc. Tegyük fel, hogy a B erősítő, (1. ábra) az A erősítő mögött fázisban pontosan 1/10 ezredmásodperccel késik. AB erősítő ekkor a legnagyobb érzékenységű pillanatokban fog fel szinkron jeleket, mint szuperregeneratív vevőkészülék és így az A erősítő vezérlése alatt, azzal lépésben működik. A B erősítőben keletkezett lökés azonban az A erősítőbe 0,2 ezredmásodperccel később jut, mint A azt a lökést keltette, melyhez B erősítő az első esetben igazodott, az A erősítőből származó harmadik lökés előtt tehát, mely az elsőt 0,25 ezredmásodperc múlva követi, 0,05 ezredmásodperccel. A 0,05 ezredmásodpercnyi időköz elégséges ahhoz, hegy ebben a pillanatban az A erősítő az érzékenységi ponthoz oly közel ne essék, hogy a B erősítőből származó e lökés lényegesen befolyásolhassa. Az eredmény tehát az, hogy az A erősítő a B erősítőt vezérli, a B erősítő azonban az A erősítőt nem vezérli, vagyis a működés egyirányú. Ha viszont a kezdeti viszonyok olyanok, hogy az A erősítő mögött a B erősítő fázisban 1/10 ezredmásodperccel késik, fordított helyzet áll elő, mikor is B vezérli az A erősítőt, ez utóbbi azonban a B erősítőt nem befolyásolja. A két erősítőt és a terjedési pályát tartalmazó áramkörnek két stabil egyensúlyi helyzete van. Az egyik helyzetben az A végpont 'a vezérlő tényező, a másik helyzetben pedig a B erősítő veszi át a vezérlés szerepét. Két egyenlő kábelszakasszal (vagy szabadtéri pályával) elválasztott három ilyen erősítő esetén a B erősítő, mely most középen van, vagy maga vezérelhet, vagy a kezdeti fázisviszonyoktól függően, akár A, akár C felől vezérelhető. Ha a B erősítő 1/10 ezredmásodperccel késik az A erősítő mögött, C erősítő pedig ugyanilyen idővel B mögött, a jelek A erősítőtől B erősítő működése révén a C erősítő felé haladnak; ha viszont a B erősítő'" késik ily idővel a C erősítő mögött, A pedig ugyanennyi idővel á B mögött, a jelek a C—A irányban haladhatnak a B erősítőn át. Ily módon mindegyik erősítő bármelyik irányban működhet aszerint, hogy stabil egyensúlyi helyzetei közül melyik áll fenn, vezérlő hatást azonban egyidőben csafe az egyik irányban fejt ki. Ennélfogva az erősítő szakaszok körül helyi visszhangok nem léphetnek fel. Valamennyi erősítőnek tetszőlegesen az egyik stabil helyzetből a másikba történő átváltására, a lehetséges, megoldások közül a következőt alkalmazhatjuk egycsatornás üzemmel kapcsolatban (pl. ultrarövidhullámú rádióösszeköttetésnél). Tegyük fel a példa kedvéért, hogy kívánatos a veíérlést az összeköttetés ama végződésére bízlni, mely a beszédet - kezdeményezi (feltéve, hogy a beszéd egyidőben csak az egyik végpontról indul ki), ezután pedig a vezérlést a végpont részére fenntartani, még a beszéd megszűnte után is mindaddig, míg a bejövő beszéd iránya meg nem változik. E célból a mindegyik végponton felszerelt adó végberendezésnek a leadó végződésen keltett lökések fázisát előretoló eszköze van. Ilyen berendezést az 5. ábra szemléltet, mely beszéd- vagy egyéb amplitudómódosított hullámoknak lökésmódosított jelekké való átalakítására alkalmas. „ Az 5. ábra szuperregeneratív rezgéskeltő, melynek a 3. ábra kapcsán ismertetett önkioltó köre van, az elektroncső azonban, segédráccsal van felszerelve. E készülékkel vivőhullám sorozatok kelthetők és küldhetők az önkioltó rezgéssel egyező frekvencián. A bejövő beszédjeleket az L fémegyenirányítóval és az M ellenállással áthidalt K kondenzátoron át akként vezetjük a segédrácsra, hogy az arra jutó átlagps pozitív feszültség a bejövő beszédhullámok csúcsértékét követi. A pozitív feszültségnek •a segédrácsra gyakorolt hatása az önkioltó rezgést fázisban sietteti, amely tehát sohasem késik. Ha beszédhullámok nem jutnak a K kondenzátorba, H felől mégis lökések adása megy végbe, melyek azonban egyenlő időközökben kerülnek leadásra, vagy más szavakkal, mindegyik- lökésnek fázisviszonya az előző lökéshez képest valamennyi lökésnél ugyanaz. E fázisviszony a fentiek szerint a bejövő beszédhullámok függvényében változik és a beszédhullámok hatása így mindig csak siettetheti az önkioltó hullámsorozatokat, fázisban tehát ezek nem késhetnek. 'Vissztérve az 1. ábrára, tegyük fel, hogy kezdetben az összeköttetésen E—D—C—B'—A irányban haladnak jelek. A beszédnek ebben az irányban történő megszűnte után az Á erősítő oldalán létesül a beszéd. A beszéd az A erősítőből származó jelek fázisait előretolja (hangfrekvenciánál periodikusan), melynek eredményeképpen á) a B erősítő az A erősítő feletti befolyását majdnem azonnal elveszti és b) mihelyt az A erősítőből származó lökés a B erősítőbe a C erősítőből a B erősítőbe jutó lökés