137404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bányászati és más efféle repesztőmunka elvégzésére repesztőlyukba helyezett robbantótöltet fojtásának előállítására

Megjelent: 1962. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.404 SZÁM 78. e. OSZTÁLY — M—12363. ALAPSZÁM i Eljárás bányászati és más efféle repesztőmunka elvégzésére repesztőlyukba helyezett rpbbantótöltet fojtásának előállítására Makray István, oki. bányamérnök, Nagybánya A bejelentés napja: 1942. július 2. A találmány eljárás ásványok, kőzetek, bányászati rétegek repesztésére és más efféle repesztőmunka elvégzésére repesztőlyukba helyezett robbantótöltet fojtásának előállítására. Ily fojtások alkalmazásával tudvalevőleg azt célozzák, hogy a robbanóanyag energiája a szándékolt repesztőmunka elvégzésére hasznosuljon. E fojtások előállításához agyagot vagy más képlékeny anyagot, pl. őrölt agyagpalát, vagy finom homokot szoktak használni; javasolták már a fojtás előállítását a fúrólyukKa sűrített levegő segítségével fúvatott kőporból is. A tapasztalat szerint a fojtás alkalmazása ellenére is a hasznos repesztőmunka szempontjából a robbanóanyag energiájának jelentékeny hányada veszendőbe megy. A találmány célja a robbanóanyag hasznos teljesítményének növelése, vagyis annak elérése, hogy a robbanóanyag energiájának minél nagyobb hányada fordíttassék a kőzet -vagy efféle lerepesztésére. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az előbbiekben jelzett cél elérése szempontjából döntő befolyása van az alkalmazott fojtási anyagnak, és hogy a jelzett cél elérhető azzal, hogy az eddigi, aránylag kisebb szilárdságú fojtások helyett ezek anyagánál nagyobb szilárdságú fojtási anyagot alkalmazunk: Az előbbi meggondolások alapján a találmány szerint a robbanótöltet fojtásának előállítására kötőanyagként kizárólag vagy legalábbis túlnyomórészt, azaz legalábbis 50 súlyszázalékban gipszet alkalmazunk akként, hogy a repesztőlyukba bevitt kötőanyag megkeményedése a repesztőlyukban magában megy végbe. Gipsz a fojtási anyagként ugyancsak alkalmazható cementtel vagy mésszel szemben azt a nagy előnyt nyújtja, hogy perceken belül köt és ennélfogva a fúrólyuk lefojtása és a lerobbantás között időveszteség nincs. További fontos előnye a gipsznek, hogy kötése térfogatnövekedéssel jár, minek folytán jobban simul a fúrólyuk falához és ezért tökéletesebb fojtást biztosít. Jelentős előnye a gipsznek az is, hogy általában aránylag kis költséggel szerezhető be, és hogy a találmány céljaira egyéb céloknak esetleg már meg nem felelő hulladékgipsz is teljes értékűen felhasználható. Kiváltképpen előnyös, ha a gipszet habarcs alakjában, pl. homokkal keverten, alkalmazzuk. Az a tény, hogy a. robbanóanyag energiájának jelentékeny része a szándékolt repesztőmunka szempontjából veszendőbe megy, valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a lerobbantáskor a fojtást a fúrólyukból a detonációs hullám, — a legkisebb ellenállás irányát követve —, teljes munkájának elvégzése előtt kinyomja és így a robbanóanyag gázaiban felhalmozott és repesztésre fordítandó energia a fúrólyukon keresztül mintegy „megcsapolódik". Ezt elősegíti az a tény is, hogy a robbanás pillanatában fellépő nagy hőmérséklet hatására az eddig alkalmazott fojtások anyaga, különösen az agyagfojtások, eredeti térfogatuknak' t egészen kis hányadára zsugorodnak össze. A találmány szerinti fojtási anyag alkalmazásával a fentemlített megcsapolás lehetőségét megnehezítjük, illetve annak bekövetkeztét időben kitoljuk, ami azt eredményezi, hogy a robbanóanyag energiájának az eddiginél nagyobb hányada érvényesül a hasznos repesztőmunka elvégzése tekintetében. A nagyobb repesztőmunka egyrészt közvetlenül tesz robbanóanyagmegtakarítást lehetővé, másreszt közvetve azzal is, hogy a robbanóanyag energiájának jobb kihasználása lehetővé teszi azt, hogy egy meghatározott szelvény lerobbantásához az eddiginél kevesebb, illetve ritkábban telepített fúrólyuk elegendő. Bányászati robbantásoknál ennek a vájárteljesítmény emelkedése szempontjából is különös jelentősége van. A kísérleteknél átlag 1,10 m hosszúságú repesztőlyukban 0,7—0,9 m hosszú gipszfojtást alkalmaztunk. A köbméterenkénti robbanóanyagfogyasztás 2,86 kg volt, az összehasonlító alapon alkalmazott agyagfojtásnál pedig a köbméterenkénti robbanöanyagfogyasztás 3,26 kg-nak mutatkozott. A robbanóanyagban jelentkező e megtakarításhoz hozzájárulnak a már az előbb ismertetett további előnyök is.