137315. lajstromszámú szabadalom • Kapsolási elrendezés villamos rezgések amplitudókorlátozására

2 1.37.315 áramú összetevőt az R3, C2 áramkör időállandója kiküszöböli. Az R| kapcsain levő egyenfeszültséget a C2 kondenzátor elreteszeli, az ez ellenállás kapcsain levő váltakozó feszültségösszetevő pedig a C2 közvetítésével az L cső rácsára hat. Ennek az a következménye, hogy ' az L cső rácsfeszültsége a 2. ábrán feltüntetett V és V2 értékek között, a munkapont pedig rn és m2 között ingadozik az R2/R1 viszonynak megfelelő modulációs érték szerint. Abban a különleges esetben, ha R2 = Ri, a, fent leírt működés megfelel a jelfeszültség 100%-os modulációjának. Az anódáram 0 és Ip2. között ingadozván, az L cső a jelet megerősíti és az R4 ellenállás a C3 kondenzátor közvetítésével teljesen továbbítja. Amikor egy rövid időtartamú és a jelnél nagyobb amplitúdójú zavarórezgés megjelenik, az R2

ellenállás kapcsain létrejövő feszültség az R3, C2 áramkör nagy időállandója miatt nem tud eljutni az L cső rácsára, az Rí kapcsain levő negatív feszültség ellenben a C2 kondenzátoron át az L cső rácsára hatva a V3 értékre hozza az L cső rácsfeszültségét, minek folytán a cső anódárama megszűnik és a zavaró rezgés amplitúdója a jel amplitúdójára korlátozódik. A 3. ábra az L cső rácsfeszültségének az idő függvényében való változásait tünteti fel. Az S görbe a jelnek megfelelő változásokat ábrázolja, a P], P2, P3, P4, P5 pontok pedig a zavaró rezgéseknek megfelelő változásokat jelentik. A V, Vi, V2, V3 feszültségek a 2. ábrában feltüntetett, azonos jelzésű rácsfeszültségek. Az anódáram megszűnik, amikor a rácsfeszültség a V érték alá csökken, ennek folytán a cső a zavaró Pi, P2 stb. rezgések vonalkázott részeit elnyomja. Az L cső bármilyen típusú (trióda, pentóda stb.) lehet és egyidejűleg többféle működést végezhet. A kisfrekvenciás feszültség átvitelére is alkalmazhatunk az 1. ábra szerinti C3—R4 ellenálláskapacitásos áramkör helyett bármely más szervet, pl. önindukciós tekercset vagy transzformátort anélkül, hogy evvel elhagynánk a találmány kereteit. Ahelyett, hogy az Rí és R2

ellenállás közös pontját negatív feszültségre kötnénk, lehet azt testre is kötni és az L cső ka tód ját V-vel egyenlő pozitív feszültségre hozni. A 4. ábra az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezésinek olyan változatát tünteti fel, amelyben az R| és R2 ellenállásokat a P potenciométer helyettesíti, minek folytán a potenciométer csúszkájának szabályozásával bárminő jelmodulációs érték beállítása lehetővé válik. Az 5. ábra olyan kiviteli alakot mutat, amelynél az egyenirányítás egy három- vagy többelektródás L] cső anódáramgörbéje görbültségének kihasználásával történik. Az L cső katődját olyan pozitív feszültségre kell hozni, hogy bejövő jel távollétében e cső munkapontja az anódáram küszöbére kerüljön. Jel érkezésekor az Li cső anódáramának megnövelése folytán e cső katódjánaík közepes feszültsége is növekszik. Ez a feszültség, amelyet az R3 ellenállás továbbít az L cső rácsához, a 2. ábra ezerinti munkapontot mi-be tolja el. E feszültség váltóáramú összetevőjét az R3, C2

áramkör időállandója elnyom ja. Az Li cső anódján megjelenő váltakozó feszültség a C2 kondenzátor közvetítésével az L cső rácsára kerül és e cső munkapontját a 2. ábra szerinti m és m2 pontok között ingadoztatja az R5/R6 viszonynak megfelelő jelmodulációs értéknek megfelelően. A kapcsolási elrendezés a zavaró rezgések amplitúdóját ugyanúgy korlátoizza, mint az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés. Az ismertetett kapcsolási elrendezésekkel kapcsolatban megtörténhetik, hogy igen erős jel hatása alatt az L cső telítődik, vagyis a cső munkapontja a jelleggörbe olyan részére kerül, ahol már rácsáram is folyik. Ezenfelül a jelleggörbe görbült részének hasznosítása bizonyos torzítást is okoz. E hátrányok elkerülése végett az L cső katódáramkörébe a 6. ábra szerint R7 ellenállást iktatunk. Ez az ellenállás kiegyenesíti a jelleggörbét és növeli a cső rácsának bemeneti kapacitását. A 7. ábra egy másik változatot tüntet fel, amelynél az L cső töltőellenállása teljesen a cső katódkörében van. Evvel az elrendezéssel egyenesebb jelleggörbét és nagyobb bemeneti kapacitást kapunk, 'mint a 6. ábrában feltüntetett elrendezéssel, de a cső nem erősít és nincs hasznosítva, mint korlátozó szerv. Világos, hogy bizonyos részletbeli módosításokkal és hozzáadásokkal lehet változtatni a leírt elrendezésen anélkül, hogy az a találmány keretein kívül esnék, különösen szűrőköröket lehet beiktatni bizonyos helyeken az áramkörbe az L cső rácsára kerülő váltaikozió nagyfrekvenciás összetevők kiküszöbölése céljából. A 8. ábra ilyen Rs ellenállást és a C5 kondenzátort tartalmazó szűrő alkalmazási módját tünteti fal. A különböző ábrákon az azonos kapcsolási elemeknek azonos jelzésük van. Az ismertetett kapcsolási berendezéseket másféleképpen is lehet módosítani és alkalmazni anélkül, hogy elhagynánk a találmány kereteit. Szabadalmi igénypontok: 1. Amplitudókorlátozó kapcsolási elrendezés a korlátozócső elé kapcsolt egyenirányítóesővel amelyre jellemző, hogy az egyenirányítóoső anódkatódkörében két ellenállás van, amelyik egyike (például R2

) a korlátozócső rácsa számára a vivőfrekvencia amplitúdójával arányos egyenfeszültséget szolgáltat, míg a másik (például Rí) a demodulált váltakozó feszültséget adja a korlátozócső rácsára, továbbá, hogy e két ellenállás közös pontján e pont és a korlátozócső katód ja között elrendezett egyenáramforrás negatív sarka van és hogy e két ellenállást tartalmazó soros