137301. lajstromszámú szabadalom • Vibrációs rosta

2 137.301 gyobb léptékben, a találmány szerinti rugócsoport egyik tartórugójának tengelyén át vett metszetben, a 3. ábra pedig a vibrációs rosta vázlatos oldalnézete, Az 1. és 3. ábra szerinti ferdén elhelyezett —1— rostaszekrényhez —2, 2— forgáscsapok vannak erősítve, ametyekhez az e csapok körül ideoda lengethetően ágyazott —3, 3— függesztőrudak csatlakoznak (1. ábra). A —3, 3— függesztőrudak csavarmenetes felső végein elállítható —4, 4— csavaranyák vannak, amelyek —5, 5— rugótányérokat támasztanak meg. Ez utóbbiak a hengeres —6, 8— csavarrugók felső végére támaszkodnak, míg a rugók alsó vége a —7— tartókeretre támaszkodik, mely viszont a rosta helytálló alsó —8— hossztartójára van erősítve. A —3, 3— függesztőrudak ennek a keretnek —7a, 7a— nyílásain vannak átvezetve. A rugók felső végeit a —4— és —5— részek közé befogott rugalmas —9— pánt köti egymással össze, és a rugók hossztengelyei, melyek a nyugalmi helyzetben a függesztőszervek hossztengelyeivel egybeesnek, egymással hegyes szöget zárnak be. Ha a fentiekben ismertetett rugócsoportok által tartott rosta —1— szekrényét valamely önmagában véve ismeretes rezgéskeltő berendezés segítségével rezgésbe hozzuk, a rostaszekrény egyes ion íjai függőleges síkban fekvő zárt idomokat, ^ül köröket vagy ellipsziseket. írnak le. Eköz-6, 6— rugók periodikusan változtatják :s ezenkívül, a —?>, 3— függesztőruitt lengést végeznek a —2, 2— csasőt a —9— összekötőszerv rugalmas :i;-ri közben egymáshoz képest is. A szerkeze, Jemző értékeinek — például a —6, 6— rugók méreteinek, a —9— összekötőszerv hosszának — megfelelő megválasztásával, illetve beállításával így különféle rezgéspályákat valósíthatunk meg. Az a körülmény, hogy üzem közben a —2, 2— csapok palástján csapágysúrlódás lép fel, a rezgéseket kis mértékben csillapítja. E csillapítás a rezgések amplitúdójával együtt növekszik, minthogy a kifejtett súrlódási munka a függesztőszervek szögelfordulásával egyébként azonos viszonyok mellett arányos, a szögelfordulás pedig főleg a rezgések amplitúdójától függ. Ezért az így elért csillapítás a tapasztalat szerint legtöbbször már magában elegendő ahhoz, hogy a kritikus rezgésszámtartományon való áthaladáskor veszélyes nagyságú amplitúdóval rendelkező rezgések kifejlődését megakadályozza, és szükség esetén megfelelő elrendezéssel, azaz nagyobb csillapítás biztosításával, e cél mindig könnyen és egyszerűen elérhető, és a csillapítás beállítható is lehet, sőt azt a rezgési amplitúdókkal rohamosan növekvővé is tehetjük. Azonos rugóméretek és azonos rugóbeállítás mellett a fentismertetett szerkezet részei nyugalmi helyzetben az 1. ábrán látható helyzetbe állnak be, azaz oly módon, hogy a —6, 6— rugók, illetve —3, 3— rudak tengelyei a térbeli függőlegessel azonos szögeket zárnak be. A tapasztalat azt mutatta, hogy gyakran előnyösebb az a beállítás, amelynél a találmány szerinti rugócsoportoknak a ferde rostaszekrény magasabb végéhez közelebb eső rugója kisebb, például csak 6—Í5°os szöget zár be a függőlegessel, míg a másik, a rostaszekrény mélyebb végéhez közelebbi rugó ennél nagyobb szöget zár be, mely szög értéke célszerűen akkora, mint az egész rostaszekrénynek a vízszintessel bezárt szöge, például 15—25°. Tekintettel arra, hogy az 1. ábrán feltüntetett előnyös foganatosítási alaknál a függesztőrudaknak a rugókra való támaszkodási helye a —4— csavaranyák segítségével beállítható, módunkban van a két függesztőrúd egymástól eltérő beállításával a terhelést a rugók között különféle módokon elosztani és ezzel a rugók tengelyeinek a térbeli függőlegessel és egymással bezárt szögét beszabályozni. Abból a célból, hogy a —2, 2— forgáscsapok ne legyenek hajlításra igénybeyéve, a 2. ábra szerinti megoldást választhatjuk. Itt a —2— csap a rostaszekrénnyel a —10— szögvas útján összekötött —11— szegvasban van megfogva és vele a —3— függesztőrúd alsó villás —3a— vége kapcsolódik. A —2— csap ilyen módon szimmetrikusan, nyírásra van igénybevéve. A csapot helyzetében egyrészt —2a—- feje, másrészt —12— csavaranyája biztosítja. A 2. ábrán részben a —13— rostálófelület is látható, mely a —14— szögvas segítségével van az —1-— rostaszekrénybe erősítve. Minthogy a —3— függesztőrúd üzemközben a —2— csap körül lengéseket végez, túlnagy amplitúdójú lengések esetén esetleg érintkezésbe jöhet valamely környezetében levő helytálló résszel, a rajzolt szerkezetek esetében például a helytálló —7— tartókeret —7 a— nyílásának falával. Az ezáltal netalán fellépő kopások elkerülésére lágy anyagú védőbevonatokat alkalmazhatunk. A 2. ábra , szerinti kivitelnél például a —7a— nyílást fíberből, bőrből, vagy más lágy anyagból készült —15— betéttel bélelhetjük ki, és/vagy a —3— rúdnak a —7a— nyílás környezetében levő részét hasonló anyagú —16— védőhüvellyel burkolhatjuk (2. ábra). Az ilyen elrendezéssel még azt is elérjük, hogy olyan rezgési amplitúdók esetén, melyek felléptekor a —15 és 18— szervek egymással periodikusan már érintkeznek, az itt fellépő súrlódási munka következtében erősen megnövelt csillapító hatást biztosítunk, sőt ezen szervek deformálhatóságának mértékétől függő ampütudókorlátozást is érünk el, melyre nézve a —7a— hézag mérete is mérvadó. Ha bármely okból szükséges, a találmány szerinti tartórugó-csoportot a fentismertetett foganatosítási alak két rugóján kívül még további — esetleg eltérő irányban ható — rugóval, vagy rugókkal is elláthatjuk. Az 1. ábra szerinti foganatosítási példa esetében például a rostaszekrénnyel összekötött —17— forgáscsap és az ezzel kapcsolódó —18— rúd közvetítésével —19— rugó hat a rostaszekrény hosszirányában e rostaszekrényre. E rugó feladata az, hogy a rostaszekrényre erősített rezgéskeltő berendezés —18— hajtószíjának a rostaszekrény hosszirányára ható húzóhatását ellensúlyozza, ha a szíj, mint a 3. ábra szerinti elrendezésnél, olyan irányú húzóerőt fejt ki a rostaszekrényre, mely annak alacsonyabban' fekvő vé'ge felé mutat.