137280. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelközlő berendezés

2 137.280 A találmányt a rajzok nyomán magyarázzuk részletesebben. Az la. és lto. ábrák híváskeresőn át számjegyző­áramkörrel összekötött részttvevővonal áramkörét, valamint a szám jegyzőáramkörnek egy részét szemléltetik. A 2a. ás 2b. ábrákon hívott részt­vevő vonaláramkörét, a helyi és helyközi össze­kötőáramköröknek egy > részét, valamint a helyi összeköttetések létesítésére való számjegyzőnek egy részét látjuk. A 3a. és 3b. ábrák szerinti kapcsolási elrendezés azonos a 2a. és 2b. ábrák. szerintiekkel, avval az -eltemessél, hogy a szám­jegyző helyközi összeköttetések létesítésére való. A 4. ábra bizonyos számú résztvevővonal vizsgáló­ereinek olyan bekötését mutatja, amely a vonal­keresést vonalcsoport különleges jellegű vonalaira korlátozza. (A mondott áraimköröket az a és b ábrák együttesen tüntetik fel.) A találmány szerint különböző villamos álla­potokkal, kiváltképpen az egyik vizsgálóérre kapcsolt egyenfeszültségefckel. vagy ezeknek hiá­nyával a következő hatféle vonalat különböztet­hetjük meg egymástól: a) Egyéni vonalat vagy alközponthoz menő vo­nalcsoport közbenső vonalát. b) Alközponthoz menő vonalcsoport első vonalát. c) Alközponthoz menő vonalcsoport utolsó vo­nalát. d) Távollevő résztvevő vonalát; e) Megváltozott hívószámú vonalat. f) Kikapcsolt vonalat. Az a), b) és c) pontokban említett vonalakra nézve különféle olyan kapcsolási elrendezések ismeretesek, amelyekkel alközponthoz menő vona­lakat meg lehet különböztetni egyéni vonalaktól, azonban ezeknek az összes ismert elrendezések­nek, amelyek a résztvevővonal egyik erére kap­csolt megkülönböztető feszültségekkel vagy ellen­állásokkal működnek, az a hátrányuk, hogy csak kétféle jelzés adására alkalmasak. Az egyik ismert berendezésben például az összes egyéni vonalakat és az alközponthoz menő vonalak utolsó vonalát bizonyos ellenálláson át a vizsgálóérre kapcsolt feszültséggel, az alközponthoz 'menő vonalak többi vonalait pedig más ellenálláson át a vizsgálóérre kapcsolt feszültséggel jelzik. Az utóbb említett vonalakhoz tartozó foglalt vonal választásának esetéiben az erre a vonalra kapcsolt különleges ellenállás szabad vonal felikeresését idézi elő. A keresés kiterjed az alközponthoz menő összes vo­nalakra, ha ezek foglaltak, kivéve az utolsó vonalat. Ez a berendezés telhát nem ad lehető­séget arra, hogy az alközponthoz menő vonal­csoport bizonyos vonalait éjjeli szolgálatra kap­csoljuk, amelynek tartama alatt ezek a vonalak az alközpont bizonyos mellékállomásaira kapcsol­tak, amelyeket egyénileg lehet hívni anélkül, hogy foglaltságuk esetén a vonalválasztó más vonalakat keresne. 318 944 számú angol szabadalmi leírás szerinti berendezés esetében a foglalt vonal egyik ere földelődik. Ez a földelés csak az alközponthoz menő vonalak esetében következik be, kivéve az ilyen vonalcsoport utolsó vonalát. A földelés azt mutatja, hogy a vonal foglalt és alközponthoz menő vonalcsoport egyik vonalát alkotja, minél fogva további keresést kell előidézni. A 298 044 számú angol szabadalmi leírás sze­rinti berendezés esetében bizonyos ellenálláson át feszültség kapcsolódik az összes egyéni vona­lakra, valamint az alközponthoz menő vonal­csoportok összes vonalaira, kivéve ezeknek a vo­nalcsoportoknak az első és az utolsó vonalát,­amelyekre más ellenálláson át kapcsolódik fe­szültség. Ez az elrendezés lehetőséget ad alköz­ponthoz menő vonalcsoport közbenső vonalainak éjszaka való hívására anélkül, hogy a vonal­választó foglaltságuk esetén más vonalat keresne, mert ezeknek a közbenső vonalaknak a jellegzetes állapota ugyanaz, mint az egyéni vonalaké. A vonalválasztó azonban olyan elrendezésű, hogy az esetben, ha alközponthoz menő vonalcsoport első vonalának kapcsolására késztetjük és ez a vonal foglalt, a vonalválasztó más vonalat keres mindaddig, amíg szabad vonalra talál, vagy pedig a vonalcsoport első vonalával egyező villamos állapotú utolsó vonalra kapcsolódik, amelynek villamos állapota tehát eltér a közbenső vonala­kétól. Ennek az elrendezésnek az a hátránya, ho'gy az esetben, ha a hívó résztvevő közvet­lenül az alközponthoz menő vonalcsoport utolsó vonalát tárcsázza és ez foglalt, a vonalválasztó tovább keres és ennélfogva más résztvevő kap­csaira jut. A találmány szerint az a), b) és c) pontok alatt említett vonalakhoz háromféle ellenállás tartozik. Ez egyrészt lehetőséget ad arra, hogy alközpont­hoz menő vonalcsoport közbenső Vonalát egyéni­leg hívjuk éppen úgy, mint bármelyik egyes vo­nalat, másrészt pedig biztosítja azt, hogy az al­központhoz menő vonalcsoport utolsó vonalának villamos állapota különbözik minden másféle vo­nalétól és ennek folytán ezt a vonalat közvet­lenül lehet tárosázni anélkül, hogy foglaltsága esetén a vonalválasztó más vonalat keresne. Az ábrázolt kiviteli példa esetében az a), b) és c) pontokban említett vonalakat a vonalaknak 19 000, 4300 és 1000 ohmos ellenálláson át való földelése, a különféle jellegű hívásokat pedig az alábbi táblázat szerinti ellenállások és feszültségek be­kapcsolása jelzi: Résztvevővonal d-erónek feszültsége: Vonal: Alközponthoz menő vonalcsoport utolsó vonala: Alközponthoz menő vonalcsoport első vonala: Egyéni vonalak és alközponthoz menő vonalcsoport közbenső vonalai: 19 000 ohm36,9 volt helyileg foglalt helyközileg foglalt Ellenállás: 5700 ohm 2400 ohm 1000 ohm 7,2 volt 14,1 volt 4300 Dhm20,6 volt 30,8 volt 42,7 volt

Next

/
Thumbnails
Contents