137242. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gáztöltésű villamos kisütőkészülékek táplálására

Megjelent: 1962. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.242. SZÁM 21. g. 82—87. OSZTÁLY - C—5681. ALAPSZÁM Berendezés gáztöltésű villamos kisütőkészülékek táplálására Société Anonyme pour les Applications de PElectricité et des Gaz Rares Etablissement Claude-Paz & Silva, cég, Paris A bejelentés napja: 1942. október 26. Franciaországi elsőbbsége: 1942. január 15. T -*— Villamos kisütőkészülékek táplálására való berendezésekben ismeretes egy vagy több segéd. elektródát alkalmazni, melyek egy-egy főelektróda közelében vannak elhelyezve és a szembenfekvő főelektródával ellenállásom át vannak összekötve avégből, hogy a készülék gyújtása közvetlenül az alkalmazott áramforrás foszültsége alatt történjék. Bizonyos esetekben, különösen hideg katódás kisütőkészülékek esetében, amelyekben a gyújtás gyakorlatilag azonnali, ezek a segédelekti'ódák az ionizációnak egy-egy segédeletetróda és a szomszédos főelektróda közötti térben való növelésével hatnak; ha az ionizációt. létesítő mező elégtelen, úgy túlfeszültségi szerkezetet alkalmazhatunk, mely mindegyik főelektróda és mindegyik szomszédos segédelektróda kapcsa közé van kapcsolva. . Más esetekben, különösen a kisülés által fűtött termoionos elektródákkal bíró készülékek esetében, ezzel a kapcsolással a gyújtási feszültség megfelelő csökkentését érik el, ha a gyújtás közben mindegyik főelektróda és a szomszédos segédelektróda között bizonyos erősségű- áramot keringtetnek. Ekkor azonban — hogy a segédelektródák ez alkalmazásának gyakorlati értelme legyen — kell, hogy üzem közben a segédkisülési-árarnkörök ellenállásaiban fogyasztott energia a készülék főáramkörében fogyasztott energiához képest csekély, pl. ennek '5%-ánál kisebb légyen. Általában nem ez az eset, különösen, ha világításra szánt és a szokásos; kisfeszültségű (pl. 110 vagy 220 voltos) áramelosztó hálózatok feszültségével közvetlenül táplált készülékeket alkalmaznak. ... A_ találmány e hátrány kiküszöbölését célozza. A találmány szerint a fent említett segédelektródás szerkezettel kombinációban egy magában véve ismeretes, rezonainciahatású 'szerkezetet alkalmazunk, mely a kisütőképzülék kapcsain túlfeszültséget szolgáltat, mimellett az ellenállás vagy ellenállások és a túlfeszültségi szerkezet eleniei — az ellenállásban vagy" ellenállásokban a gyújtás közben végbemenő feszültségesést tekintetbe véve — megfelelő értékűre vannak méretezve ahhoz, különösen az ellenállás« elegendően nagy megfelelő értékűre van méretezve ahhoz, hogy az energiaveszteségek a segédáramkörökben üzem közben gyakorlatilag elhanyagolhatók legyenek. Ily viszonyok között a túlfeszültségi szerkezet szolgáltatja -a kisülés gyújtásához szükséges feszülteéget és áramot, míg a segédelektródák, túlfeszültség alkalmazása nélkül, a segédkisülési áramkörökön gyakorlatilag semmiféle áramot sem engednének áthaladni és ennek következtében a gyújtás sem-következnék be. Az energiaveszteségeknek -majdnem nullaértékre való kívánt csökkentését azzal érjük el, hogy ha a főkisülés gyújtása már megtörtént, a túlfeszültségi szerkezet kimenőáramköre kapcsait levő túlfeszültség magától eltűnik vagy erősen csökken, a kisütőkészülék ellenállásának a csökkenése következtében, ami üzem közben a feszültségesést a segédáramkör mindegyik ellenállásában csökkenti. A három tényező közül, melyek bizonyos határokon belül szabadon választhatók: a segédelektródás szerkezet, a rezonanciahatású szerkezet és a kisütőkészülék (az áramforrást adottnak tekintve) egyik sem tekinthető független változónak, hanem mindegyik a másik kettő tekimtetfoevételével határozandó meg. E tény szabatossá tétele céljából tekintsük előbb a két első tényezőt: a segédáramkör ellenállásának' adandó, ahhoz elegendő nagy érték, hogy a veszteségek üzemben ebben az áramkörben csekélyek legyenek, üzemben a rezonanciahatású szerkezet kimenőkapcsain uralkodó feszültségtől és'• ennek következtében e szerkezet méretezésétől függ; megfordítva, e túlfeszültségi szerkezet, úgy iméretezendő, hogy üresjárásban oly túlfeszültséget szolgáltasson, mely a segédelektródák áramkörében — természetesen a segédáramkör ellenállását tekintbe véve — a gyújtáshoz alkalmas áramot és feszültséget képes létesíteni. Felismertük, hogy elérjük ezt az ered-