137214. lajstromszámú szabadalom • Tömőkészülék

2 137.214 körcikk alakú —15— áttörése az —5— kampó körcikk alakú —16— áttörésétől abban tér el, hogy egymáshoz viszonyítva 180°-kal el vannak forgatva. A —15—• áttörés alakja a —16— áttörés alakjával pontosan egyezik, úgy hogy a —4— és —5— kampók egy és ugyanazzal a szerszámmal készíthetők és a —1:5, 16— áttörések is egy és ugyanazzal a szerszámmal vághatok ki. A —4— kampó —17— nyúlványa és az —5— kampó —18— nyúlványa a —2— - tok egy és ugyanazon —13— ívhasítékába kerülnek, míg a •—4—• és —5— kampók orr-részei a —2— toknak egy és ugyanazon —14— bevágásán hatolnak át. ^Minden egyes kampópárnál az egymás mellett elrendezett —4— és —5— kampók oldalfalai egymásra simulnak. Az összes —4, 5— kampók —15, 16— áttörésein, továbbá az 5. és 6. ábrákon külön feltüntetett —8— vezérlőkengyel derékszögű négyszög alakú —19— áttörésein a 12. és 13. ábrákon is látható —7—• léctengely hatol át. A —7— léctengely —20, 20— csapjai az — 1— támasz tókengyel száraiban alakított hosszúkás —21— áttörésekbe hatolnak. A —21— áttörések egyrészt a —7— léctengely forgatható ágyazását, másrészt annak rugók hatásával szemben önmagával párhuzamos eltolását teszik lehetővé. A —2— tokon belül, annak végei közelében, a 14., 15. ábrákon külön feltüntetett —6— rugók vannak elrendezve. A —6— rugók —22— végei a —2— tok palástjából befelé hajlított —23— nyelvekbe (10. és 11. ábrák vannak akasztva, míg a —.6— rugók —24— végei (14., 15. ábrák) a —7— léctengelyre simulnak és azt a nyugalmi helyzetébe visszavezetik. A —<8— vezérlőkengyel szárai a —2— tok —25— ívhasítékáin át (10. és 11. ábrák) a •—2— tok belső terébe hatolnak. Az —1— vázkengycl középrészéből kisajtolt egyenes —28— borda (3., 4. ábrák) a felülnézetben D-alakú —10^- tömő fa használati helyzetében utóbbi —27— .hornyának egyenes szakaszába hatol. Az —1—• vázkengyelből még a —28, 28— fülek vannak kicsákozva. melyek a —28— bordával közös síkban fekszenek, a —10— tömőfa —27— hornyának oldalszakaszaiba (a D-alak felső és alsó oldallapjának hornyaiba) hatolnak és a —10— tömőfát vízszintes tengely körüli billenéssel szemben fogvatartják. Äz ismert forgástest alakú, tömőfákkal szemben a felülnézetben D-alakú —10— tömőfának, — mint ez különösen az 1. ábrán látható —, a —2— tok felé emelkedő ék alakja van. Ez az ék alak biztosítja azt, hogy az összes —4—, illetve —5— horgok orr-végei és a —10— tömőfa felső sík lapja közötti távolság egyenlő, tehát a szádak is egyenlő méretűek és a láncfonal-szakaszok feszítése minden egyes láncfonal-szakasznál ugyanaz: A harisnyának a —10— tömőfára való helyezése után a —10— tömőfát az 1. és 2. ábrákon látható módon úgy illesztjük az —1— vázkengyelre, hogy utóbbi —26— bordája a felülnézetben D-alakú —10— tömőfa —27— hornyának egyenes szakaszába, míg a —28, 28— fülek a D-alak felső és alsó részében alakított hornyokba hatoljanak. Mivel a —26— borda és a —28, 28— fülek egy síkban, azonban nem egy egyenesben fekszenek, a —10— törnőfát vízszintes tengely körüli billenéssel szemben rögzítik. A —10— tömőfát az 1. és 2. ábrákon látható helyzetében a —9— szalag (célszerűen rugalmas szalag) tartja, amelynek egyik vége az —1— vázkengyel egyik szárából kisajtolt —2i9— fülhöz van erősítve, míg a másik végéhez a 16. és 17. ábrákon külön feltüntetett —3— feszítőszerv ' csatlakozik. A —9— szalag a —3— feszítőszerv —30— hasítékába van befűzve és levarrva. A —3— feszítőszerv —31, 31— villaszáraihoz a külső —32—• fogak csatlakoznak, amelyek az —1— vázkengyel egyik szárából kisajtolt —33— bordák —34— bevágásaival együttműködnek. A mindenkori kívánt feszítési mértéknek megfelelően a —3— feszítőszerv —32, 32— fogait a felső és alsó —33— bordák megfelelő —34— bevágásaiba akasztjuk és ezt követői eg a —3— feszítőszervet a 2.- ábrán látható helyzetébe a —35— nyílirányban elforgatjuk. A —3— feszítőszerv ebben az elforgatott helyzetében önzáróan rögzítődik. A készülék összeszerelése: A —2— tok összetartozó —13,14— ívhasítékaiba a —4, 5—• kampókat párosával beszereljük, a —8— vezérlőkengyel szárait a —25— ívhasítékokon át a —2— tok belső terébe bevezetjük, a —7— léctengélyt a —8— vezérlőkengyel szárainak —19— áttörésein és a —4, 5— kampÓK —15, 16— áttörésein keresztültoljuk és a —6— rugókat a —2— tok végeibe szereljük oly mórion, hogy azok —22— végei a —2— tok —23— nyel- . veibe kapaszkodjanak, míg a —6— rugók —24 — végei a —7— léctengelyre szorulnak. Ezt követőleg az —1— vázkengyel szárait a —2— tok végeire illesztjük oly módon, hogy a —2— tok —12— nyelvei az —1— vázkengyel szárainak —11— bevágásaiba kerüljenek, míg a —7— léctengely végeiből kiemelkedő —20— csapok az —1— vázkengyel szárainak —21— áttörésein hatolnak át. Ezt követőleg a —12— nyelveket az —1— vázkengyel szárainak külső falaira hajlítjuk. A —6— rugók a —7— léctengelyt oly módon befolyásolják, hogy nyugalmi alaphelyzetben a —4— kampók orr-részei a felső helyzetüket, míg az —5— kampók orr-részei az alsó helyzetüket foglalják el-. Ha a —8— vezérlőkengyel középrészét a —36— nyílirányban (1. ábra) elforgatjuk, úgy a —7— léctengely, a —8— rugók hatásával szemben, az óramutató járásával ellenkező irányban elfordul és ezen elfordulás következtében a —4— kampók orr-részei az alsó határhelyzetükbe, míg az —5— kampók orr-részei a felső határhelyzetükbe kerülnek. Tömés céljából a —8— kengyelt a —36— nyílirányban csak annyira forgatjuk el, hogy a —4 — és —5— kampók, illetve azok orr-részei egymást oldalirányban fedjék. Ezt követőleg a harisnyának a javítandó lyuk fölötti részén az egyes láncfonal-szakaszokat kifeszítjük. Ezt a munkát úgy végezzük, hogy hosszabb tűbe fonalat fűzünk, azt a —10— tömőfa jobboldali széle közelében a harisnyához varrjuk. Ezt követőleg a fonalat zegzusívonal alakban a lyuk fölé feszítjük oly módon, hogy az egy magasságban levő összetartozó kampópár —4, 5— kampóinak orr-részeire akasztjuk, majd a lyuk fölött visszavezetjük, leoltjuk, a kö-