137213. lajstromszámú szabadalom • Ragasztott fatábla

Megjelent: 1962. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.213. SZÁM 38. i. OSZTÁLY — S—19672. ALAPSZÁM Ragasztott fatábla Szilvási György, Békéscsaba A bejelentés napja: 1943. október 5. Az asztalosiparban általánosan használatosak az olyan, több rétegből ragasztott fatáblák, amelyeknek két külső rétegét egy-egy többrétegű lemez — melyet az alábbiakban borítólemeznek fogunk nevezni -— alkotja, míg belsejük egymás mellé ragasztott lécekből, töbnyire puhafalécekből áll. A találmány ennek az ismert szerkezetnek tökéletesítésére irányul és alapja az a felismerés, hogy az ily táblák belsejét alkotó léceknek legalább részben hegyes-völgyes felülettel való kiképzése lehetővé teszi azonos anyagmennyiség felhasználása mellett szilárdabb és/vagy merevebb táblák készítését. A rajzok 1. és 2. ábrája a találmányhoz felhasználandó hullámos felületű lécek kiviteli példáit oldalnézetben tünteti fel, a 3—^8. ábrák pedig a találmány egyes kiviteli alakjait mutatják távlati képekben. A találmány céljára felhasználandó lécek pl. az 1. ábra szerint készülnek, valamely közönséges lécnek az ábrán látható hullámos vonal mentén történő kettéfűrészelése által, vagy vastagabb hasáboknak felváltva hullámos és sík felületek mentén történő elvágása útján. Az így keletkezett 1 és 2 darabokból a találmány szerinti tábla 3. ábra szerinti kivitel alakja úgy van szerkesztve, hogy az egy-egy oldalukon hullámos 1 és 2 lécek egymást fele szélességükkel átlapolják és közéjük a 3 keményfa lemez, két külső nagyfelületű lapjukra pedig a 4, 4 borítólemezek vannak illesztve. Az 1, 2, 3 és 4 alkatrészek valamennyi érintkező felszínükön egymással össze vannak ragasztva. E szerkezet az ismert, lécekből és borítólemezekből ragasztott fatábláktól kísérletek tanúsága szerint abban tér el, hogy míg az ;smert ragasztott fatáblák hajlító szilárdsága a lécek hossziránya mentén való feltámasztás esetén csak kb. fele a lécekre merőleges feltámasztásokkal mért értéknek, addig a 3. ábra szerinti, lemeznél a kisebb szilárdság irányában mért érték is eléri a közönséges táblákon a lécekre keresztirányú támasztásánál észlelt szilárdságnak' kilenctized részét. A 4. ábrán látható, találmány szerinti fatábla szintén egyik oldalán hullámos felszínű 5 lécekből van felépítve, amelyeknek hullámhegyei azonban a 6 helyeken sík felületekké vannak lemunkálva, úgyhogy az 5 lécek, hegyes-völgyes felszíneikkei egymás felé fordítva, üreges szerkezetet alkotnak, melynek üregei a hajlítás szempontjából semleges réteg körül helyezkedve el, a lemez szilárdságát alig befolyásolják. A sík 6 felületeknek a lécek hosszirányába eső mérete általában kisebb, mint az 1 és 2 lécek teljes hullámhosszának négy tized része, mert ezen túlmenő legyalulás esetén az anyajgmegtakarítás a munkatöbblethez viszonyítva elenyésző. Ennél nagyobb sík felületeket csak akkor alkalmazunk, ha a tömör lemez majdnem teljes szilárdságának megtartása mellett a súlycsökekntés anyagmegtakarítás nélkül, sőt esetleg még anyagpazarlás árán is kívánatos, mint pl. légijárművek alkatrészeinél. Az egymással szemben fekvő két lécsor lécei célszerűen azok szélességének felével eltolva illesztendők és ragasztandók össze, míg a külső felszínek itt is borítólemezékkel vannak átragasztva. Az 5. ábra szintén üreges szerkezetet mutat, amely az 1. ábra szerinti lécek felhasználásával úgy készül, hogy azok hullámos oldalukkal felváltva- fel- és lefelé fordítva fekszenek egymás mellett, a borítólemezek pedig a lécek sík lapjához azok egész felületén, azok hullámos oldalán pedig a hegygerincekhez vannak ragasztva. E szerkezet szilárdságát lényegesen növeli az, ha a lécek hullámgerinoein keskeny, pl. a hullámhosszúság egy tizedrészének nagyságrendjébe eső szélességű sík felületet munkálunk le, miáltal a 4, 4 borítólemezek nagyobb felületen ragaszthatók az 5 -lécekhez. A 6. ábra ugyancsak üreges megoldást tüntet fel, amelynél azonban az egymással szembefordidított helyzetű lécek, az 5. ábrabeli szerkezettől eltérően nem egyszerűen egymás mellé, hanem egymást fele szélességüknél kisebb mértékben átlapolva vannak elhelyezve, mimellett hullámhegy hullámvölgybe kerül és a felesnél kisebb átlapolás folytán a lécek hosszirányával párhuzamosan futó csatornák keletkeznek a tábla belsejében, melyeket a két nagyfelületű lapon a szokott borítólemezek határolnak.