137163. lajstromszámú szabadalom • Ferraris rendszerű váltakozó áramú számláló

Magjelent: 1962. szeptember 30. , , , _ , ; . ^ ^ . : ±— ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.163. SZÁM '21. e.*14-22. OSZTÁLY— W—6925. ALAPSZÁM Ferraris-rendszerű váltakozó áramú számláló Wiesengrund Miksa; és Szántó Endre, Budapest A bejelentés napja: 1939. április 29. \ A találmány tárgya Ferraris-rendszerű indukciós számláló, melynek kétsarkú áramvasa és a szokásos, forgó horgonytárcsa másik oldalán, az áram vassal szemben eltolt*n elrendezett, háromsarkú feszültségvasa van,- melynek középső szárán a "feszültségtekercs ván elrendezve. A találmány célja, hogy a számláló a forgómezőt létesítő és a mágneses erővonalakat vezető' alkatrészeinek újszerű elrendezésével és kialakításával nagy forgató nyomaték és az áram- és feszültségvasak közötti nagy légrés mellett a számláló hibagörbéje oly lefolyású legyen, amely a számláló többszörös, mégpedig három-, sőt négyszeres túlterhelésénél, a számláló induktív terhelése esetén is, helyes mérési eredményt biztosít, tehát a hibagörbe kedvező lefolyását teszi lehetővé, mimellett a számláló épp oly olcsó és egyszerűen gyártható, mint az eddigi normális váltakozó áramú számlálók. Hogfy a számlálónak ezt a túlterhelését a hibagörbe kedvező lefolyása mellett biztosítsuk, a találmány értelmében a főáramvas - mágneses mellékzárlátát úgy méretezzük, hogy az csak a túlterhelés körzetében telítődik. Ez azt jelenti, hogy a hajtő árammezőt szándékosan gyengítjük, tehát normális terhelések mellett a forgató nyomatékot* csökkentjük. Az árammező forgató nyo. matékának ez a szándékos gyengítése azonban nem foganatosítható további intézkedések nélkül, ha azt kívánjuk, hogy a számlálónak ne legye-' nek egyébként kedvezőtlenebb tulajdonságai, mint az ismert számlálóknak. Hagy az említett intézkedés dacára a számláló forgató nyomatékát a 4,5—>> cmg szokásos értékek között tartsuk, a találmány értelmében kétszárú« áramvassal és ezzel szemben eltoltan elrendezett háromszárú feszülteégvassal felszerelt számlálóknál a forgató .-iiyomaték fokozása végett az áram és a feszültség hajtómezőit azzal hozzuk egymáshoz a lehetőség szerint közel, hogy a pólusközepek egymástóli távolságát az áramvas pólusvégeinek oly lépcsőzetes kialakításával csökkentjük', l

hogy

a főáramú erővonalak majdnem kizárólagosan a horgonytárcsához legközelebt» fekvő pólusfelületen mennek át, továbbá a pólusfelületek mellett azokat kiszélesítő oly toldatokat alkalmazunk, amelyek a feszültségsztátornak az erővonalakat visszavezető vasa alatt fekszenek. Ezzel a két intézkedéssel fokozzuk a forgató nyomatékot és a -második intézkedéssel lényegesen javítjuk az áramcsillapítást. Emellett á főáramvas pólusfeíületéből kiinduló erővonalak e pólusfélűiéiből' a pólusfelületet kiszélesítő toldatokon és a horgonytárcsán keresztül az erővonalakat visszavezető vashoz és a. horgonytárcsát újból metszve a pólus toldatán és a pólus felü-r létén át a főáramvas szárához térnek- vissza. Ily módon nemcsak az áramcsillapítás csökkentéséhez kaptunk igen széles pólusfelületeket, hanem azzal az intézkedéssel, hogy a pólusokat kiszélesítő toldatokat közvetlen'ül az áramot visszavezető vasak alatt rendeztük -el, "nagymértékben csökkentettük va

mágneses ellenállást és ezzel erős hajtómező kialakítását tettük tehetővé. Ismeretesek olyan számlálók, amelyeknél az áramvas mellett mágneses mellékzárlat , van, amelyen át-a főáramú mező mágneses erővonalai mint mellékzárlaton át zárulnak és amely telített állapotú, még miejőtt a főáramú tekercs teljes terhelését elérte' volna, ami a hibagörbének a túlterhelések körzetében való. süllyedését javítja. A találmány szerinti megoldásnál azonban egyrészt az áramvas sarkfelületeit kiszélesítő toldatok, c

másrészt

a mágneses mellékzár, mint az áramvas sarkainak egyik oldalán elrendezett szögvas két szára, vannak kiképezve. E szögvas egyik szára, amely elsősorbűtn a főáramkörű mező mágneses mellékzárlatát alkotjav

lapjával

az áramvas sarkainak oldalaihoz fekszik,; míg a szögvasnak r J

;