137129. lajstromszámú szabadalom • Szárazegyenirányító-lemez

2 137.129 feltételnek a gyakorlatban eddigelé . úgy tettek — közelítőleg — elegei, hogy bizonyos áramerős­ségeket, pl. 0,1—0,6—4)0 A-nyi terheléseket nor­malizáltak, ezek mindegyikéhez más-más méretű lemezeket (tárcsákat) gyártottak s a közbenső áramerősségekhez pedig a legközelebb eső mé­retű tárcsát használták. Ha azonban a fedőelekt­ródákat a találmány szerint részekre osztjuk, akkor egyrészt a gyártandó méretek számát is tetemesen — felére, harmadára — csökkenthet­jük, másrészt a terhelés áramsűrűséget (A/cm2 ) is fínemabb^ fokozatokban állíthatjuk be. Evégből úgy járunk el, hogy a tárcsát a megkívánt' leg­nagyobb áramerősségre méretezvén, osztott elekt­ródával látjuk el s a részelektródák egy részét utólag, pl. belakkozással, vagy beiragasztással el­szigeteljük úgy. hogy ezek a részek az árarn­. elvezető elektródával nem kerülnek érintkezésbe s a működésben nem vesznek részt. Ha pl. egy 600 mA-re méretezett tárcsa íedőelektródájat a 3. ábra szerint hat részre osztjuk, akkor a tár­csát, egy, két, vagy három részelektródának le­fedése által 500, 400 és 300 mA terhelésre a íeg­' előnyösebben felhasználhatjuk. A ' különböző szempontokat (anyagielhasználás), tárcsa, mérete és helyszükséglete, típusok száma, raktározása, stb.) egybevetve, körülbelül 1:2 lesz- az.a határ, ameddig a működő felületeknek ez az utólagos csökkentése általában előnyösebbnek bizonyul: ennél- kisebb terhelés esetén már előnyösebb a kisebb méretű tárcsára áttérni. A találmány alapgondolata azonban még tovább is fejleszthető: ,/ftemcsak a fedőelektródát lehet részekre osztani, hanem a már kész tárcsát is. a csupaszon hagyott szelénsávok mentéri utólag feldarabolhatjuk s ily módon több különálló ki­sebb egyenirányító lemezt készíthetünk belőle. Ennek az eljárásnak főleg a kisebb, 250 mA-en aluli terhelésre szánt egyenirányító' iemezekxgyár­tásánál van nagy jelentősége. Eddigelé ugyanis a szelénegyenirányítókat a legkisebbtől a leg­nagyobbig egyazon alakban, — aminőt az, 1. ábra mutat — és kezdettől végig ugyanazon 'eljárással készítették, nevezetesen a készen kipréselt alap­lemezből indultak ki és ezeket egyenként vetet­ték alá a gyártási folyamat minden lépésének. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen gyártási eljárás a kisebb típusok gyártásánál aprólékossá, nehéz­kessé, időrablóvá és túlságosan költségessé lesz. Ezzel szemben'•a fent vázolt eljárás: a teljesen kész, osztott fedőelektródával ellátott tárcsa utó­lagos feldarabolása kisebb egységekké, tetemes munkaidő- és költségmegtakarítást hoz magával, mert hiszen az egyetlen tárcsa elkészítéséhez szükséges műveletekkel és idő alatt több lemez készül el s amellett a gyártási műveietek sem olyan aprólékosak és „időrablók, mint a kicsiny méretű lemezek gyártásáé. -^ Az eljárást a'4—9. ábrával kapcsolatban még részletesebben is ismertetni kívánjuk. Ha például 100 mA terhelésű lemezeket óhajtunk gyártarii, i a 600 mA-es típus alaplemezéből indulunk ki, azt a szokott módon elkészítjük s a második hőkezelés után négy részre osztott fedőelektródá­val borítjuk be, mint azt a 4. ábra mutatja, ahol — az előző ábrákkal egyezően — a vonalkázott 3'; 3"... területek a ^fémmel borított, a pontok­kal beszórt 2'; 2"; ... területrészek pedig a csu­paszon hagyott szelénfelületeket jelzik. l Az így elkészített lemezt azután a villamos formálásnak vetjük alá, — mialatt természetesen a különálló részelektródákat, pl. a 2. ábra1 szerinti rugós érintkezővel egymással vezetőileg összekötjük, majd a 2'; 2";'... csupasz körterületeket közpon­tos környílássál látjuk el s • végül a tárcsát az aa és bb egyenesek mentén feldaraboljuk. Ily m,ódon az egyetlen körtárcsából' 4 darab olyan körcikk alakú, 100 mA-el terhelhető egyenirá­nyító lemezt kapunk, aminőt az" 5. ábra mutat. Természetesen az ily módon feldarabolással ké­szült lemezek fedőelektródája is lehet még ré-. székre osztott, miként azt az önmagában érthető 6.) ábra mutatja. Ugyancsak lehet feldarabolással nemcsak körcikk, hanem egyéb alakú lemezeket is készíteni. Ha például a körtárcsa alakhoz ra- , gaszkodunk, akkor a kiindulásul szolgáló tárcsát az utolsó hőkezelés után — megfelelő sablon segítségével — fedőfémmel úgy fújjuk be, amint azt a 7. ábra mutatja s abból dolgozzuk ki a 8. ábra szerinti kicsiny körtárcsákat. Ez a munka­folyamat fúrással, marással avagy —: legegysze­rűbben — sajtolással is történhet. A tapasztalat ugyanis azt bizony hja, hogy megfelelően kialakí­tott szerszámmal a kis tárcsákat a nagyobból ki­sajtolhatjuk anélkül, hogy villamos tulajdonsá­gaik megváltoznának. Megfelelő fúvósablon alkal­mazásával itt is elérhetjük azt, hogy a feldara­bolással nyert kis körtáicsák gyűrű alakú fedő­elektródája kettéosztott legyen, miként 'azt az önmagában érthető 9. ábra mutatja. Az eddigiekben a könnyebb kifejezés kedvéért mindenütt szelénegyenirányitóról volt szó-. A ta­lálmány és annak minden változata azonban nemcsak a szelénegyenirányítóra, hanem mindén fezárazegyenirányítóra kiterjed, amely fémből való alaplemezből, ezen helyetfoglaló félvezető-réteg­ből és ezt beborító fedőelektródából áll. Szabadalmi igénypontok: 1. Szárazegyenirányító lemez, amely fémből való alaplemezből, ezen helyetfoglaló félvezető-réteg­ből és ezt beborító fedőelektródából áll, azzal jellemezve, hogy fedőelektródája két vagy több különálló; egymástól elszigetelt részre (rész­elektródára) van felosztva. 2. Az 1.' igénypont alatti szárazegyenirányítö lemez kiviteli alakja, melynek részelektródái kör­cikk alakúak. 3. Az 1. igénypont szerinti szárazegyenirányító lemez kiviteli alakja, melynek részelektródái kör­gyűrű alakúak: 4. Eljárás szárazegyenirányító lemezeknek oly módon való 'előállítására, hogy az 1. ill. 2. és 3. igénypontok szerinti szárazegyenirányító lemezt utólag kisebb lemezekre daraboljuk fel, illetve kisebb lemezeket vágunk ki belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents