137123. lajstromszámú szabadalom • Oldható, önműködő kilincspár-rögzítő szerkezet

2 vederben kiképzett megfelelő mélyedésbe, illeszkedik. Ez a szerkezet azért nem terjedt el, mert már az összeszerelés is körülményes, szétbontása pedig, pl. a zár javításakor, különösen a hoszszabb használattal együtt járó berozsdásodás miatt, a lehetetlenséggel határos, mert három helyen van rögzítés: a középső rugalmas kötés a zár dióban és egy-egy rögzítőhely a bordákkal a fogantyúknál. A fejlődés tehát visszatért az apa- és anyakilincses rendszerhez és itt keres a régi nyomokon vagy új elgondolásokkal gyakorlatilag használható megoldásokat. Az egyik javaslat szerint az apakilincs egyik oldalán hosszhomyos nyúlványára tekercsrugó van húzva, az anyakilincsben pedig kúpos végű csavoroirsó mozog, mely a tekercsrugó két menete közt a hosszhoromyba, illetve az apakilincs nyúlványába fog. Egy másik javaslat szerint az anyakilincs nyakrésze az apakilincs nyúlványa éleinek megfelelő helyeken be van hasítva és külső felületén osavarmenettel van ellátva, melyre csavaranya illeszkedik, összeszereléskor az apakilines nyúlványát, a csa-. varanyán át, az anyakilincs üregébe vezetjük s ezután az anyacsavar meghúzásával helyzetében rögzítjük. A csavaros szerkezeteiknek azonban általánosan ismert hátrányuk a szerelés lassúsága s így érthető, ha a gyakorlatban ezek a szerkezetek nem terjedtek el. Akad még több más .megoldás is, de különböző okok miatt ezek egyike sem vált be a gyakorlatban. Az alkalmazandó kilincsszerkezettel szemben tehát követelményként kell felállítani az egyszerű és könnyen előállítható elemekből álló megoldást, a könnyű és gyors összeszerelhetést, nemkülönben a nehézségek nélküli, olyan oldhatóságot, mely nem vezet a kilincspár pusztulására. Ezeknek a követelményeknek minden tekintetben eleget tesz a találmány szerinti, oldható, önműködő kilinespár-rögzítő szerkezet, amely nem mutatja a fennebb ismertetett szerkezetek hátrányait s emellett számos előnyt egyesít magában. Így mindenekelőtt szerkezeti elemei a legegyszerűbbek, amelyek tömegcikikgyártásra berendezett, minden üzemben fellelhető elemi gépi berendezésekkel könnyen és gyorsan előállíthatók. A kevésszámú és egyszerű szerkezeti elemek különleges szakmabeli tudással nem rendelkező munkaerőkkel is gyorsan és könnyen összeszereltethetők. Kivételes előnye a találmány szerinti önműködő kilincspár-rögzítő szerkezetnek, hogy magában rejti a könnyű oldás előfeltételeit, sőt az oldhatóságot már eleve biztosító intézkedésről is gondoskodás törtónt. Nem utolsó előnye a találmány szerinti kilincspár-rögzítő szerkezetnek végül az, hogy önműködő és emellett csak egyetlen pontja kényes, de ez sem rozsdásodhat be, mert az időközönkénti olajozás lehetősége biztosítva van. A találmány szerinti oldható, önműködő kilincspár-rögzítő szerkezet legegyszerűbb kiviteli alakja különösen ajtó- és ablakszerkezetekhez, az alábbi leírásban vázolt egyéb kiviteli alakjai pedig a már erősebb és nagyobb méretű kapuszerkezetekhez valók. Az ismertetett kiviteli alakok mindenikét jellemzi azonban az, hogy szerkezeti elemeik a legegyszerűbbek és így tömeggyártásra a legalkalmasabbak. A találmány, lényegét tekintve, abban van, hogy az apakilincs isimert, négyszögletes keresztmetszetű nyúlványának végében lejtős felülettel határolt üreg van kiképezve, amelyben nyomórugó hatása alatt álló, hengeres görgő van elrendezve. A görgő, palástjának egyik alkotója mentén, a lejtős felületre támaszkodik, másik — ellentett — alkotójával pedig az anyakilincsben alkalmazott, ismert üreg falával érintkezik. Az összeszerelt kilincspárnál az apakilines négyszögletes keresztmetszetű nyúlványának furatában elrendezett rugó hatása "alatt a görgő egyfelől a nyúlvány üregében kiképzett lejtős felületnek, másfelől pedig az anyakilincs ürege belső falának szorul, következésképpen a súrlódási érő a kilincspárt rögzített helyzetében önműködően fogva tartja. A kilimcspárt mármost a következőképpen szereljük össze. Az apakilines nyúlványát átdugjuk a zárszerkezet dióján s amikor a nyúlvány a másik oldalon kijött, a nyúlvány üregében a görgőt a rugóval együtt elhelyezzük s ezután a nyúlványra húzzuk az anyakilincset. Az apa-, illetve anyakilincsek egymás felé mozgatásával a görgő, a rugó hatása folytán, az apakilincs nyúlványában levő üreg lejtőjén legördül és az anyakilincs ürege belső falának szorul, amivel a kilincspár használati helyzetében máris rögzítve van. A kilincspár oldása céljából a következő szerkezeti intézkedéseket tettük. Egyfelől az apakilincs nyúlványában alkalmazott ás a nyoimórugót magába fogadó furat meghosszabbításában, másfelől az anyakilincs üregében egy-egy furát van, melyek egy és ugyanazon tengelybe esnek. Ezeken a furatokon mármost orsót vagy szeget dugunk át. Ezt megelőzőleg azonban az apa- és anyakilinoséket erősen egymás felé szorítjuk, illetve összenyomjuk, miáltal az oldás feltételei egyszerűbbek lesznek. Ilyen előzetes összenyomás nélkül ugyanis az oldás, az egyes szerkezeti elemek hosszas összetapadása következtében, esetleg nem is sikerül. Mármost az orsó vagy szeg a görgőt, a nyoimórugó hatásával ellenkező értelemben, a lejtős felületen az apakilines irányában elmozgatja s ezzel az anyafcilincstől eltávolítja, amivel az oldás máris megtörtént és a kilincspár könnyedén szétválasztható. A találmány szerinti, oldható, önműködő kilincspár-rögzítő szerkezet három kiviteli alakját a rajzokon, hét ábrában mutatjuk be, amelyek közül az 1. ábra a kilincspár felülnézete a rögzítő szerkezet hosszmetszetével és a 2. ábra a kilinespár-rögzítő szerkezetnek az 1. ábra szerinti hosszmetszetére merőleges másik hosszmetszete. A 3. ábra a szerkezet egy változatának a 2. ábrában bemutatott hosszmetszetéhez hasonló hosszmetszete. A 4. ábra a találmány szerinti kilincspár-rögzítő szerkezet további kiviteli alakjának hosszmetszete. Az 5. ábra a 4. ábra szerinti kilinespár-rögzítő szerkezet apakilincse nyúlványának elölnézete, a görgőt befogadó üreggel. A