137109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N "N"-kettősen helyettesített karbamidszerű kondenzációs termékek előállítására

J 2 137.109 .ariigyökök, a hidrofiliát pedig oxialkil- vagy alkoxialkilgyökö'k mozdítják elő. Ugyanúgy mint az oxikaribamidok sorozatánál, a baktériumos fertőzések leküzdésére különösen az; olyan vegyületek fontosak, melyeknek aromás magjukban, például p-jhelyzetben szabad aminoqsoportjuk van. Ezt a csoportot először »cil-aminocsopbrtként vihetjük be és a mustárolajjal végbement reakció után elszappanosítással szabadíthatjuk fel. Bevihetjük azonban e csoportot nitrocsoportként is, melyet kondenzálás után redukálunk. Az alkalmazásra kerülő mustár olaj okát azonban magának • a reakciónak -folyamán is képződtethetjük. így például alkalmazhatunk' alkilrodanidokat, melyek -magasabb hőmérsékleten vagy katalizátorok befolyása alatt mustárolaj okká csoportosulnak át, mimellett' a reakció a képződött mustárolajhoz mérten halad tova. Ugyanúgy alkalmazhatunk azonban például magasan helyettesített tiokarbamidokat, , melyek magas hőmérsékleteken aminná és mustárolajjá bomlanak, valamint tiurámdiszulfidokat és egyéb alkalmas vegyületeket. - / A találmány szeriinti eljárással előállítható vegyületek erősen savanyú tulajdonságokkal rendelkező kristályos testek. E testek semleges alkálisókat alkotnak, melyek víziben könnyen oldhatók és melyek egyéb tulajdonságai =— mint azt már fentebb említettük —-• az R gyök természetétől függenek. A találmány szerinti eljárást alantiakban néhány példában részletesebben ismertetjük, anélkül, hogy az e példákra korlátozva volna. 1. példa: , 105 g p-toluolszulfonamid-káliumot és 5'0 g allilmustárolajat 350 cm3

acetonban 10 óra hosszat 60 G°-ra hevítünk'. Ezután az acétont vákuumban alacsony hőmérsékleten lehajtjuk. A barna színű .maradékot 400 cm3

víziben vesszük fel, szénnel elszíntelenítjük és jégecettel megsavanyítjuk. Az eleinte kicsapódott olaj csakhamar megdermed. A kiindulási anyag elkülönítése céljából a leszívatott nyersterméket keverés köziben 250, cm3 vízzel és 50 cm,3

tömény ammóniákkal kezeljük, mikor is úgyszólván teljes egészében oldódik. A feloldatlan rész elkülönítése és szénnel való újbóli kezelés után jégecettel majdnem színtelen kristályos csapadékot csapunk ki. Ennek mennyisége kb. 95 g, azaz az elméletinek mintegy 70%-a-50%-os alkoholból való kikristályosítás után az anyag színtelen kristályokat alkqt, melyek olvadáspontja 103—104 C°. A kristályok vízben majdnem oldhatatlanok, de nátriumbikarbonátoldatbaffi és hígított amimóniumhidroxid'bain könnyen oldhatók. Az ' allilvegyület ' helyett ugyanilyen módon állíthatjuk elő a megfelelő mustárolajok alkalmazása útján a metil-, valamint "az etil-, propil-, butil-, és izoamil-vegyületet, valamiht egyéb vegyületeket is. A termelési hányad az elméletinek 70—95%-<a- 30 és 70 C° közötti hőmérsékleteken acetonban p-toluolszúlfonamidkáli'umimal a magasabb mustárolajok, például dodecilmustárolaj is könnyen reagálnak. Ezeknek sói- -vízben habképződés közben oldódnak. 2. példa: 108 g aaetikzulfa»ilaimidot, 138 g káliuimkarbonátot és 50 g allilmustárolajat 400 om3

acetonban 30 óráig 60 C°-ra hevítünk. Az ezután kapott tömeg két barna rétegből áll, melyek közül a hígfolyós felső réteg főleg acétont, az olajos alsó réteg pedig káliumkarbonátot és az • acetilszulfanilil-^allil-tiokarbaimid káliumáójás tartalmazza. Az acetonnak vákuumban való lehajtása után kapott tömeget vízben vesszük fel, szénnel színtelenítjük és sósavval megsavanyítjuk. Ehhez az oldathoz, melyben számottevő 'mértékben képződött csapadék, mindaddig adunk tömény ammóniákot, amíg kémhatása 'maradandóan lúgossá válik és addig kavarjuk, míg további oldódás már nem következik be. Ezután a csekély mennyiségű át nem alakult kiindulási anyagról leszívatjuk és az ammóniás oldatbt, esetleg szénnel való újbóli elszíntelenítés után, megsavanyítjuk, mikor is sűrű kristályos csapadék keletkekzik. Ennek mennyisége kb. 110' g, azaz az elme- ' le ti termelési hányad kb. 69%-a. A hiányzó maradvány egy részét változatlan, kiindulási anyag alakjában visszanyerjük. A nyersterméknek 50%-os alkoholból való kikristályosítása után az1

acetilszulfanilü-allü-tiokarbamid színtelen kristályokat alkot, melyek olvadáspontja 171—172 C° és melyek vízben oldhatatlanok, de bikarbonátban, szódában vagy ammóniumhidroxidban. könnyen oldhatók. Az acetilszulfanilil-allil-tiokarbamidot alkáliás oldatban való hevítéssel, például 1 mol káliumhidroxid -+• 2 mol nátronlúgnak 66%'-os alkohol 3-szoros mennyiségében 50 C°-on 15 órán át végzett felhevítésével dezacetilalhatj.uk

. Ekkor az N-szulfanilil-N'-alliltiokarbamidot igen jó termelési hányaddal kapjuk és azt káliumkar'bonát oldat hozzáadásával kristályos káliumsó alakjában könnyen kicsapathatjuk és újbóli kristályosítással tisztíthatjuk. Ekkor színtelen tűkristályokat kapunk, melyek vízben könnyen oldhatók és káliumkarbonát hozzáadásával ' újból kicsaphatok. É kristályok alkoholban és acetonban oldhatatlanok. " ' ' Ugyanilyen módon acetilszulfanilamiddal és káliumkarbonáttal acetonban más imustárolajo- • kat, például metil-, vagy etil-ünustárolajat, valamint dodecil-mustároiajat is kondenzálhatunk. Aceton helyett metil-etil-tketant, dioxánt, rnaga^ eabb hőmérsékleteken forró diaikilétereket és egyéb oldószereket is alkalmazhatunk, mimellett azonban figyelembe kell venni azt, hogy egyes oldószerek, mint például az aceton, alkáliáe közegben, magasabb hőmérsékleten önksandenzálódást szenvednek. 3. példa: 108 g acetil&zulfamlamMot és ^t 2i8 g káliumhidroxidot 400 cm3

vízben oldunk, 70 g allil-mustárolajat adunk hozzá és Szobahőmérsékleten erélyesen ke-