137020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás faoszlopok és talpfák tartós konzerválására, továbbá ezen eljáráshoz való faoszlop és talpfa

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.020. SZÁM 38. h. OSZTÁLY - A-4808. ALAPSZÁM Eljárás faoszlopok és talpfák tartós konzerválására, továbbá ezen eljáráshoz való faoszlop és talpfa Amon Károly kátránylepárolóüzem-tulajdonos, Mosonszentjános A bejelentés napja: 1943. június 22. Ismeretesek már eljárások faoszlopok és talpfák konzerválására. Az ismert konzerválás a faoszlopoknak és talpfáknak a konzerváló folyadékba való merítéséből vagy a konzerváló folyadékban való főzéséből vagy túlnyomáson a farostok hosszirányában a faoszlopokba vagy talpfákba való beszorításából áll. A konzerváló folyadék a faoszlopokban és talpfákban ugyanazt az utat követi, mint az élő fában a természetes nedvkeringés, úgy, hogy a telítő folyadék a faoszlopoknak, illetve a talpfáknak rostjait jól telíti. Idők folyamán azonban még a legtökéletesebb telítésnél is a talajban levő nedvesség, továbbá az eső és hó hatására a telítő anyag folytonosan oldódik (kilúgozódik). Az előzőkben említett természetes nedvkeringési úton lassan és fokozatosan a telítő anyagok a faoszlop, illetve a talpfa középrészéből a felületek felé vándorolnak, úgy, hogy a konzerváló hatás megszűnik és a faoszlop, illetve a talpfa rothadni kezd. Ez a rothadási folyamat leghamarább a faoszlopnak, illetve talpfának a talajjal érintkező részén és annak közelében következik be, főként ott, hol a faoszlop, illetve talpfa részben a levegővel, részben a talajjal érintkezik. A találmány szerinti eljárás célja az előzőekben felsorolt hátrányok kiküszöbölése, a faoszlopok, talpfák tartósságának fokozása. A találmány szerinti eljárással konzervált faoszlopok, talpfák élettartama az ismert eljárásokkal konzervált faoszlopok és talpfák élettartamának többszörösére növelhető, miáltal nemcsak a gyakori cserét kerüljük el, hanem azt a további számottevő előnyt biztosítjuk, hogy a faoszlopok és talpfák cserélésekor szükséges, komoly költségekkel egybekötött vezeték-átszereléseket, illetve sín-átszereléseket is megtakaríthatjuk. A találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy a farostok irányában a faoszlop alsó végében vagy a talpfában furatot létesítünk, ezt a furatot a végén tartósan lezárjuk, a furatot töltőfuraton át időközönként konzerváló folyadékkal megtöltjük . és a töltőfuratot lezárjuk. A mellékelt rajz 1. ábrája a találmány szerinti eljáráshoz való faoszlop példaképpen vett megoldási alakját oldalnézetben és részben hosszmetszetben mutatja. A 2. ábra a taláknány*szerinti eljáráshoz való talpfa első megoldási alakjának hosszmetszete. A 3. ábra a talpfa második megoldási alakjának hosszmetszete. A 4. ábra a talpfa harmadik megoldási alakjának a 3. ábrához hasonló, nagyobb léptékű hosszmetszete. Az 1. ábrát ismertetve, az —1— faoszlop, pl. telefonoszlop vagy távíró-oszlop vastagabb alsó végében, az —1— faoszlop tengelyvonalában, a hengeres —2— furat van alakítva. A —2— furat alsó végét a célszerűen keményfából való —3— dugó zárja le. A —2— furat hossza előnyösen úgy van megválasztva, hogy a talajba ásott üreg magasságának kb. a ktészerese. A —2— furat átmérőjét célszerűen úgy választjuk meg, hogy az az —1— faoszlop szilárdságát számottevően nem csökkenti. 5 cm átmérőjű furat jól megfelel a célnak. A —2— furat előnyösen az —1— faoszlopnak a középső, úgynevezett bélrészébein foglal helyet. A —2—- furat felső végéhez a kisebb átmérőjű —4— furat csatlakozik, amelynek torkolati nyílása a kicsavarható vagy kihúzható —5— dugóval van lezárva. Az —1— faoszlopot még felállítás előtt a —2— és —4— furatokkal látjuk el, ismert módon konzerváló folyadékkal telítjük,, ezt követőleg a —3— dugóval a —2— nyílás alsó végét lezárjuk, ismert módon felállítjuk, a —4— nyíláson át a —2— furatot telítőfolyadékkal, pl. kátt-ánnyal megtöltjük és a —4— furat szájnyílását az —5— dugóval lezárjuk. A —2— furatnak telítőfolyadékkal való megtöltését meghatározott időközökben, — szárazabb vidékeken évente egyszer, célszerűen ősszel, míg olyan vidékeken, ahol gyakoriabbak az esőzések, évente kétszer, pl. tavasszal és ősszel telítő-folyadékkal megtöltjük. A —2— furatnak telítő-folyadékkal való megtöltése túlnyomáson is történhet. A tapasztalat azt mutatta, hogy az ily módon konzervált faoszlopnál az eső és hó okozta telítőanyag-veszteség a —2— furatból állandóan pótlódik és így a faoszlop élettartama számottevően fokozható.