137013. lajstromszámú szabadalom • Cseppentőüveg
Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.013. SZÁM 30. g.«1—6. OSZTÁLY - H-11923. ALAPSZÁM Cseppentőüveg Haidemühler Glashüttenwerke G. m. b. H. Haidemühl über Spremberg A bejelentés napja: 1943. augusztus 27. A találmány csavaros sapkával elzárható cseppentőüveg, melynek nyaka koaxiális az üveggel és melynek kiöntőszáján valamivel az edényszáj csúcsa előtt végződő kiöntőcsatorna van, úgyhogy az üveg felső szélén sík tömítőfelület keletkezik, mimellett cseppentőhelyül a száj mellső éle szolgál. üyfajta cseppentőüvegekkel a találmány szerint azzal érünk el kifogástalan cseppképződést, hogy a kifolyócsatorna, mely a cseppentééit tartalmazó edényszájban van kialakítva, szűkebb, a folyadékot cseppenkénti kifolyásra kényszerítő furatba torkollik, amely az üvegnyak végén fokozatosan az üveg belső átmérőjébe megy át, mimellett a cseppentőél szomszédságában rovátkák, illetve mélyítések vannak. A szűkített furatnak a kiöntőcsatornával szembenfekvő oldalán még járulékos légcsatornája lehet, amely a furatnak az üveg belső átmérőjébe való átmenete helyéig a furat falával megközelítőleg párhuzamos lefolyású, a járulékos csatornát azonban például az edény szájában alkalmazott kifolyócsatorna hátsó végének az alámetszésével (mélyítésével) is érhetjük el. A rajz a találmány szerinti cseppentőüvegnek példalképpeni kiviteli alakját szemlélteti; az: 1. ábra a teljes üvegnek nézete (nagyítva; a 2. ábra az erősen (kb. 5-szörösen) nagyított fejrésznek hosszmetszete éspedig a kiöntőszájnak középvonala szerint, mimellett a légcsatorna az 1. ábra szerintivel szemben meg van változtatva; a 3. ábra a 2. ábrával egyező metszet, azonban az 1.ábrának megfelelő légosatornával; a 4. ábra az 1. ábrának felülnézete. Az f üvegnek felső végén g menete van, amelyre (nem ábrázolt) elzárósapka csavarható rá, melynek tömítőbetéte a felső, sík alakú szájtorkolatnak folyadékötömítő elzárását biztosítja. Az f főtesttel azonos tengellyel elrendezett h üvegnyaknak, a sugárirányban kissé előugró t kiöntőszája van, mely az —a— kiöntőcsatornát tartalmazza, amely azonban kifelé nem ér egészen a —t— edényszáj mellső végéig, úgyhogy a már említett sík —c— tömítőfelület a felső száj torkolata ál sehol sincsen megszakítva. Oly célból, hogy a —t— edényszájnak cseppentőorraként működő —t'— élén keletkező csepp teljes kialakulásáig biztosan megtartassák és mindenekelőtt ne futhasson le az —f— üveg külső falán, a —h— üveg felső részének —r— csatornája van, mely vagy zárt gyűrűt alkot, vagy pedig (miként ábrázolva van) közvetlenül a —t— edényszáj —t'— homlokélének elérése előtt végződik. Teljesen vagy pedig megközelítőleg gyűrűalakban zárt csatorna előállítása technikai okokból előnyös, azonban a cseppnek kötését a —t'-^ cseppentőhelyen azzal is elérhetjük, hogy a —t'— cseppentőhelyen ill. ahhoz közel esőén a —t— edényszájon mélyítéseket alkalmazunk, míg a —h— üvegnyak többi részén nincsen ily csatorna. Az —f— üveg belső átmérője felfelé fokozatosan annyira csökken, hogy a —h— üvegnyak körzetében szűk —b— furat keletkezik, mely nem enged át zárt sugarat, hanem csak egyes folyadékcseppeket. A —b— furat átmérőjét a cseppentőüveg mindenkori használatának megfelelően vállasztjuk. A levegőt az : —f— üveg belsejébe a cseppentés folyamata alatt az 1., a 3. és a 4. ábra szerinti kivitelben járulékos —b1 — (lásd különösen a 3. ábrát) légcsatornán át vezetjük be, mely a —h— üvegnyak körzetében a —b— furat falával megközelítőleg párhuzamos lefutású, míg végül a —b— furattal együtt, ti. az elzárósapka számára szánt —g— menet körzetében, az —f— üveg belső átmérőjébe megy át. A 2. ábrában szemléltetett kivitelben a járulékos —b2 — légcsatornát azzal érjük el, hogy a —t— edényszáj hátsó végén alkalmazott a kiöntocsatornának alámetszése (mélyítése) van. A cseppentőüveget oly módon használjuk, hogy az —f— üveg tartalmát tömítő (nem ábrázolt) csavaros sapka oldása után az —f— üveget a —t— kiöntőszáj irányába borítjuk, míg csak a cseppentés folyamata meg nem kezdődik. A szűkített—b— furaton át kilépő folyadókmennyiség oly csekély, hogy a —t—• edényszáj —t'—• cseppentőélén mindenkor csak egyetlenegy csepp keletkezhetik. Ez a csepp a —t'— cseppentőhelyen mindaddig marad meg, míg önsúlya következtében le nem válik és szabadon le nem esik, mire új cseppképződés indul meg.
