137011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az ónfogyasztás csökentésére, ónozott ólomból való tárgyak készítésénél

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.011. SZÁM 40. b. 4—21. OSZTÁLY — S—9771. ALAPSZÁM Eljárás az önfogyasztás csökkentésére, ónozott ólomból való tárgyak készítésénél Léon Goffart & Cie., cég Brüsszel. A bejelentés napja: 1943. június 25. Németországi elsőbbsége: 1942. június 26. A találmány eljárás az önfogyasztás csökkentésére, ónozott ólomból való tárgyak készítésénél. Kemény ólomból készült tárgyakat pl. összenyomható hüvelyeket, tubusokat, zárófejeket vagy efféléket gyakran vékony ónréteggel vonnak be. Az ónréteg legtöbb esetben rendkívül vékony lehet, ha összefüggően és tartósan készítik. Ügy találtuk, hogy az ólomötvözetekben rendszerint jelenlevő antinionnak az a tulajdonsága, hogy az ónréteget néhány hónap alatt, gyakran néhány hét múlva szétbontja. Ezen tünet magyarázatául azt állítják, hogy az antimon az ónt „feleszi". Ez okból eddig kényszerítve voltak az ónbevonat vastagságát jelentősen megnövelni és az antimontartalmú ólomhoz néhány százalék ónt adagolni, amely elegendő ahhoz, hogy az antimont „telítse". A találmány szerinti eljárás célja ezen hátrányokat kiküszöbölni és az ónozás elváltozását meggátolni, ami mellett a felhasznált ónmennyiség lényeges csökkentését tesszük lehetővé. A találmány szerint az ólomhoz vagy az ólomtartalmú ötvözethez kadmiumot adagolunk, illetve olyan ötvözetet használunk, mely ólmot és kadmiumot tartalmaz. Ismeretes a kadmiurnnak az a tulajdonsága, hogy bizonyos fémeket, mint pl. ónt, rezet és ólmot, keményebbé tesz. A kadmiummal keményített ólomnak előnye van az antimonnal keményebbé tett ólommal szemben. Például megállapították már, hogy az olyan ólom, amelyet oly menynyiségű kadmiummal ötvöztek, hogy az ólom ellenálló képessége megkétszereződött, alkalmas könnyű vízvezetéki ólomcsövek 'készítésére és keménysége ellenére az ólom feldolgozásához szükséges tulajdonságokkal mint pl. hajlíthatósággal és jó hegeszthetőséggel bír. A találmány szerinti eljárásnál a kadmiurnnak nemcsak az a szerepe, hogy az ónozott ólomból készült tárgyaknak nagyobb keménységet adjunk, hanem változatlan ónozási tulajdonságok mellett az önfogyasztást is csökkentsük és az ónozás elváltozását megakadályozzuk, amelyet az antimonnal készült ólomötvözeteknél megállapítani lehet-Ügy találtuk, hogy a találmány gyakorlati foganatosításánál pl. összenyomható hüvelyeknél, 0,3% kadmium hozzáadása az ólomhoz a hüvelynek olyan ellenállást ad, mint 2% antimon hozzáadása. A kadmium költségei fcb. egyezőek az antimonnal való ötvözés költségeivel. Azonfelül a kadmiummal való ötvözés sokkal gyorsabban keresztülvihető, mint az antimonnal való ötvözés, amelyhez rendszerint egy nagyobb antimontartalommal bíró közbenső ötvözeten át jutunk. A találmány szerinti eljárás előnye a gazdaságosságot illetően különösen azért fontos, mert eddig az ónozott ólomból készült összesajtolható tubusok, csomagolások, tartályok, hüvelyek és effélék, pl. fogkrém vagy fényképészéti cikkek számára 4—6% ónt tartalmaztak éspedig részben az ötvözetben és részben mint bevonat. Az ónhiány következtében megkísérelték már az óntartalmat a felére csökkenteni. De ez csak a minőség rovására volt elvégezhető és idővel az ónbevonaton változások léptek fel. Ezzel ellentétben a kadmium adalékkal és ónmentes ólomból készült hüvelyek 0,4 mikron vastagságú ónbevonattal (ami a falvastagságot illetően 0,44%-os ónozásnak felel, meg) még egy év után is ugyanolyanok voltak, mint az első napon. A kadmium alkalmazása révén tehát még csak annyiban vagyunk az óngazdálkodáshoz kötve, amennyiben a lehető legkisebb vastagságú összefüggő ónbevonat készítéséhez az ipari gyakorlati kivitelezésnél erre szükség van. Kísérletek megállapították, hogy 1/2 mikron vastagságú ónbevonat kielégítő. Tekintettel a készítésnél fellépő veszteségre és hulladékokra, melyeknek óntartalmat nem lehet mindig gazdaságosan visszakapni, az önfogyasztás 1%-ra csökkenthető és emellett a legtöbb .alkalmazás számára a hüvelyek tulajdonságai megegyeznek azon hüvelyekével, amelyeknek régebben 5%-os óntartalmuk volt. Az is megállapítható volt, hogy néhány tized százalék ón adagolása az olvasztófürdőbe, amelyben új ólmot kadmiummal ötvözünk, a gyártási hulladékok egyidejű átolvasztása mellett, a kadmiurnnak a túlhevítés révén fellépő elváltozását megakadályozni lehet.