136988. lajstromszámú szabadalom • Ágynerműtartó-fiókkal ellátott, kétszemélyes ággyá alakítható heverő

2 136.988 ret kötik össze egymással. Az U-alakú —4—• keret szárain az —5— csavarokkal a vályú alakú —6— sínek vannak rögzítve, amelyek hátul a •—4— keret szárain túlnyúlnak (1., 2., 4. és 6. ábrák). A —6— sín vályú alakú —7— része fölé a —6— sínnel egy darabból hajlított —8— léc nyúl. A —8— lécen a —9— bevágás van. A —4— keret fölött a —10—• ülőrész van csúsztathatóan vezetve. A —10— ülőrész (ülőpárna) fából való fenékkeretének hátsó végén a vízszintes —lí— fémléc van rögzítve, amelynek szabad, hátsó, keskenyebb, ív alakban lefelé hajlított —12— végén a —13— görgő van szabadon forgathatóan ágyazva. A —13— görgő, mint ez az 5., 6. ábrákon látható, a —6— sín —7— hornyában a —8— léc alatt fut. A —9— bevágáson át á —11— fémlécre szerelt —13— görgő a —6— sín —7— hornyába vezethető, illetve abból kiemelhető, i A —10— ülőrész fenékkeretéből két függélyes —14—• csap nyúl lefelé, amelyeknek alsó végei a —15— fiók oldalfalainak felső szélén rögzített —16— lécekre támaszkodnak, illetve azokon csúsznak. A —15— fiók homlokfalán a vízszintes —17— fedőléc van rögzítve, amely a fiók betolt helyzetében a —14— csapokat és a —4—• keretet takarja. A —17— fedőléc alsó szélében a markolatot alkotó —18— horony van alakítva. A —10— ülőrész fenékkeretében, elöl alakított, két —19— horonynál fogva a —10— ülőrész előre húzható. Ha a —10— ülőrészt a —19— hornyoknál fogva húzzuk előre, úgy a —14— csapok, amelyek a —17— fedőlécbe ütköznek, a —20— görgőkön gördülő —15— fiókot magukkal viszik, tehát a —15— fiók a —10— ülőrész mellső szélét állandóan hordja (1., 3., 7., 8. ábrák). A -—15— fiók a —10— ülőrésztől függetlenül a —17— fedőléc —18— hornyánál fogva húzható ki. Ha a —15— fiókot egymagában húzzuk ki, úgy a helytálló —14— csapokhoz viszonyítva a fiók oldalfalainak —16, 16— lécei a —14, 14— csapok alsó végei alatt elcsúsznak. Az U-alakú —4— keret két mellső sarkánál a —21— bevágások vannak (4. ábra), melyek a —10— ülőrész belső határhelyzetében a —14— csapoknak szabad helyet adnak úgy, hogy a —4— keret mellső széle az —1, 1— oldalfalak mellső szélével egy síkba kerülhet. Ez azért fontos, .hogy a heverőt, ágy-helyzetben, a szabványos méretek betartása mellett, a teljes ágy-hosszúságban ki lehessen húzni. A mellső —22— és a hátsó —23— párnák a —24— csuklópántok vagy tetszés szerinti más rendszerű forgáscsapok útján vannak egymással összekötve. A —23— hátsó párna —25, 25— forgáscsapjai az —1— oldalfalakban rögzített csapágyakban vannak forgathatóan ágyazva. A —23— hátsó párna —26— csapjait az —1, 1— oldalfalakban elrendezett, vízszintes —28— csapok körül elforgatható hüvelyekkel a —27, 27— csavarrugók kötik össze. A •—27— csavarrugók feszültsége önmagában véve ismert módon, csavarorsókkal és szárnyascsavarokkal szabályozható. A —27— csavarrugók a —23— hátsó párnát és vele a —24—• csuklópántok útján összekötött, mellső párnát az 1. ábrán látható helyzetben tartják. A —23— hátsó párna elfordulásának felső határhelyzetét a —2— összekötőléc szabja meg. A —10— ülőrész hátsó vége, kétoldalt, a —29, 30— rudak útján van a —22— mellső párnával összekötve. A —29—• rúd az L-keresztmetszetű —31, 45— sín vagy vasalás —32— forgáscsapja körül lengethetően van ágyazva. Az L-keresztmetszetű —31, 45— sín a —10— ülőrész oldalfalának hátsó végén van rögzítve. A —22— mellső párna —33— vasalásának —34— forgáscsapja körül az előzőkben már említett —30— kar van forgathatóan ágyazva. A •—33— vasalás síkjából kiemelkedő —44— ütköző a —30— kar elforgatásának egyik határhelyzetét szabja meg. A —29, 30— karok szabad végeit a —35— forgáscsap köti össze egymással. A —29— karon a —36— bevágás van. A —10— ülőrész kihúzása közben a —29— kar —36— bevágása a szögvas alakú —31, 45—:

sín —45— bordarészére illeszkedik, mely a —29— kar elfordulásának határhelyzetét megszabja (3. ábra). A —29— karnak a 3. és 10. ábrákon látható határhelyzetében a —35— csap a —10— ülőrész hátsó fala mögé és a —10— ülőrész felső lapja fölé kerül, míg a —22— mellső párna a —35— csapok alkotta, vízszintes tengely körül az óramutató járása irányában lefelé fordult. A —22— és —23— párnák közbenső helyzete a 3. ábrán szakadozott vonalakkal, míg az ágyhelyzet (alsó határhelyzet) telt vonalakkal van megjelölve. A —22, 23— párnák okszerűen keskenyedő alakja úgy van megválasztva, hogy ágy-helyzetben (3. ábra) a —22, 23— párnák felső, párnázott felületei és a —.10— ülőrész felső, párnázott felülete egy síkba kerülnek, míg a —22, 23— párnák fenékkeretei közös, lejtős síkban fekszenek. Ezáltal két fontos előnyt biztosítunk, egyrészt a mellső párna támaszfelülete heverő-helyzetben hátrafelé lejt úgy, hogy kényelmesebb az ülés, másrészt ágy-helyzetben a mellső párna mellső végének rugózása az ülőrész rugózásával pontosan egyezhet úgy, hogy a fekvés kényelmessé válik. A —23— hátsó párna alakja, a rajzon látható megoldástól eltérően, úgy is megválasztható, hogy a —23— párna felső lapja, ágy-helyzetben, a —22— mellső párna felső lapjával tompaszöget zár be vagy pedig a —23— párna feíső lapja, a —25— csapok közelében, domborúan kiemelkedik, tehát a —23— hátsó párna ágy-helyzetben lejtős vagy domború fejpárnát alkot. A —22, 23— párnák alsó határhelyzetét az U-alakú —4— keret szárain rögzített —37— ékek (1—4. és 7—8. ábrák) szabják meg, amelyek a —22— mellső párna fenékkeretének oldalszéleit és a —24— csuklópántokat alátámasztják. Mivel a —37— ékek a —10— ülőrész csúsztatását gátolnák, a —10— ülőrész oldalfalaiban, illetve a fenékkeret oldalszéleiben a —38— hornyok vannak alakítva (2. és 8. ábrák). Ezek a —38— hornyok a —10— ülőrész homlokoldalánál le vannak fedve. A —38— hornyokat a —10— ülőrész fenékkeretén rögzített, fekvő L-keresztmetszetű —39— lécek határolják, amelyeken fölül a —10— ülőrész párnázatának szélső rugói vannak rögzítve. A heverőnek ággyá alakítása céljából a —15— ágyneiműfiókot, a —17— fedőléc —18— hornyánál fogva, a kívánt mértékig kihúzzuk, az ágyneműt kiszedjük, a —10— ülőrészre helyezzük és