136969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fapoliózák előállítására fából, szalmából és egyéb növényi kiindulási anyagokból

2 136.969 hidrolizálható kísérőanyagait, vagyis a szénhidrátokat, a cellulóza, valamint a lignin kivételével •fából, szalmából és egyéb növényi anyagokból lehetőleg natív alakban, vagyis változások kiküszöbölése mellett állítjuk elő, amikoris, amint kitűnt, oly anyagkeverékeket kapunk, melyek számos szempontból, például mosási célokra és egyéb textilkezelési és nemesítési eljárásokhoz kitűnően alkalmazhatók. Ha a fát vagy szalmát hígított, például 10%-os nátronlúggal 3—4 órán át légköri nyomáson vagy vákuum alatt forraljuk, a fapoliózákat a kiindulási anyagból változatlan, illetve viszonylag változatlan alakban kapjuk és cellulóza, valamint ligninanyagok maradnak vissza. A visszamaradó rész cellulózára vagy cukorra tovább feldolgozható. Cukorra való további feldolgozás esetében a viszonylag kismértékben átalakult ligninanyagokat önmagában ismert módon nátronlúggal tovább kezelhetjük és oldható ligninanyagokat állíthatunk elő, amikoris oldhatatlan ligninanyagok maradnak vissza. Az ilyen eljárásnál tehát a fából a benne foglalt anyagokat kitűnően értékesíthető alakban kapjuk. Ha pl. a fát 8—10 Bé° töménységű nátronlúggal 3—4 órán át forralunk, a fapoliózák oldódnak és lúgos — többé vagy kevésbé barna színű — oldatok képződnek, melyek önmagukban, vagy besűrítés illetve száraz termékké való feldolgozás után számos célra, vagyis az elcukrosítástól eltérő célokra előnyösen felhasználhatók. A nátronlúg töménysége 8—10%-nál több vagy kevesebb lehet, azonban a 20%~os töménységet nem haladja meg, mivel ekkor a fapoliózák átalakulása nehezen' kerülhető el. A kezelési időtartamot sem szabad túlságosan fokozni és nyomás alkalmazása esetében a hőmérsékletet sem szabad 105 C° fölé emelni, mivel egyébként a fapoliózákban jelentős átalakulások mennek végbe. A kapott oldatok illetve termékek kolloidos jellegűek és általában nagy előnnyel alkalmazhatók oly célokra, amelyekhez eddig szulfithulladéklúgokat javasoltak. Az ilyen anyagok főleg textilsegédanyagokként, mint mosószerekként, a műgyantaiparban gyantaképző adalékanyagokként, murostanyagokkent, ragasztóanyagokként és appretúraanyagokként használhatók. Különösen fűrészpor kezelése esetében, ami például a fűrészpor keletkezésének helyén is foganatosítható, a fapoliózák elkülönítése után előálló maradék a Scholler—Tornesch vagy Bergius szerinti faelcukrosítási eljáráshoz kitűnően alkalmas, mimellett a maradék a cellulóza előállításához főleg akkor jön számba, ha faköszörületből indulunk ki, mivel ekkor a fapoliózák oldatának elkülönítése után alfacellulózában dús és hemicellulózáktól gyakorlatilag mentes nagyértékű termék keletkezik, úgyhogy ekként a cellulózák és a belőlük előállított műroistok minősége megjavítható. Ha a fapoliózák eltávolítását célzó kezelésnél a poliózákat teljesen le nem bontott állapotban kívánjuk előállítani, levegő kizárása mellett dolgozunk. Nagyobb kitermelés, illetve szilárdan kötött összetevők elérése végett célszerű, ha előzőleg a kiindulási anyagot 0,25%-os klórdioxiddal és piridinnel kezeljük. (Lásd: E. Schmidt és E. Grau-mann,' „Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft" 54,1867 1921.) Ha a kiindulási anyagokat fapoliózák előállítása végett hígított alkálilúgokkal kezeljük, előnyös, ha nedvesítőszereket, például alkilezett naftalinszulfosavakat adagolunk, amivel a kitermelést növelhetjük. Előnyösnek bizonyult továbbá, ha csekély menynyiségben fenolos vegyületeket, például ^-naftolt adagolunk, melyek az oldó hatást fokozzák. Nátriumklorit, illetve egyéb fehérítőén ható anyagok csekély mennyiségben való együttes alkalmazása szintén a kitermelés növelésével jár és viszonylag kevéssé színezett termékeket eredményez anélkül, hogy káros mértékű oxidációs lebontás menne végbe. A találmány szerinti eljárásnál, vagyis a lehetőleg át nem alakult fapoliózák előállításánál tehát egyrészt a kiindulási anyag egyik értékes összetevőjét változatlan, vagyis értékes alakban _ nyerjük ki és emellett ezzel a fa egyéb összetevőinek előkészítő kezelését nem csupán nem nehe. zítjük meg, hanem elősegítjük, például faköszörület kezelése esetében a fapoliózáktól mentesített terméket közvetlenül cellulózára, illetve közvetve cellulózaműrostra dolgozhatjuk fel. A találmány szerinti eljárás a fa elcukrosítása szempontjából is előnyös, mivel a fa eleukrosításánál végbemenő reakciók az oldható poliózák eltávolítása után egységesebben "Vezethetők. A ligninanyagok előállítása szempontjából tekintve a faelcukrosításnál keletkező ligninek kezelésénél a kitermelés természetesen bizonyos mértékig csökken. A találmány szerinti eljárással azonban a fa elcukrosítására irányuló eljárásnál a hulladékanyagból nem csupán ligninanyagokat állítunk elő, hanem már az elcukrosítás előtt natív alakban a poliózákat nyerjük ki, melyek egyes célokra még inkább alkalmasak, mint az oldható lignintermékek, melyek a fahidrolízisnél keletkező ligninből alkáliákkal való kezelés útján állíthatók elő. Ha a találmány szerinti termékeket például szappanhulladékként, vagy szappan pótlására vagy pedig nedvesítőszerként vagy festések utólagos kezeléséhez használjuk, meglepően jó eredményeket érhetünk el. 1. példa: 100 rész őrölt lucfenyőt 500 rész 8%-os nátronlúggal 4 órán át forralunk, majd az oldatot a nem oldódott összetevőktől elkülönítjük. A cellulózából és ligninanyagokból álló oldhatatlan részt önmagában ismert eljárások szerint elcukrosítjuk, vagy például a szulfitcellulózaeljárás szerint cellulózára dolgozhatjuk fel. 2. példa: 100 rész bükkfafűrészport 800 rész 10%-os, nátronlúggal, 5 rész alkilezett naftalinszulfosavval és 10 rész nátriumklorittal 5 órán át forralunk, amikoris enyhén színezett .oldatot kapunk, különösen, ha az elegyet levegő kizárása mellett forraljuk. Az oldatot az oldhatatlan résztől elválasztjuk és utóbbit cukorra vagy cellulózára dolgozhatjuk fel tovább.