136929. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rozsdamentes acél korrózióval szembeni ellenállásának fokozására

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.929. SZÁM 18. d. 2. OSZTÁLY — U—1164. ALAPSZÁM Eljárás rozsdamentes acél korrózióval szembeni ellenállásának fokozására Uddeholms Aktiebolag, Uddeholm A bejelentés napja: 1943. február 15. Svédországi elsőbbsége: 1942. február 14. A találmány eljárás rozsdamentes acél korrózióval szembeni ellenállásának csekély mennyiségű antimon adagolásával való fokozására. A műszaki irodalomban, beleértve a szabadalmi leírásokat is, ismertettek már olyan vasötvözeteket, amelyek amtimonadalékot tartalmaznak. A legtöbb esetben azonban nem rozsdamentes és egyáltalán nem kovácsolható acélokról van szó. A javaslatok arra irányulnak, hogy ezeket az anyagokat a megfelelő, de antimonmentes anyagokhoz viszonyítva a légköri behatások okozta korrózió, humuszsavak, sótartalmú talajvizek, valamint egyéb ágensek behatásával szemben ellenállóbbakká tegyék. Sósavval. szemben különösen ellenálló acélötvözetet ismertet a 691 321 számú német szabadalmi leírás, mely ötvözet összetétele: 0,03— 0,5% C 15,0 —18% Sb 0,0 — 5% Mo 0,0 — 5% W, maradék vas és a vasban szokásos tisztátlanságok. Ez az ötvözet sem nem kovácsolható, sem melegen, sem hidegen nem hengerelhető, a szabadalmi leírás állítása szerint azonban megfelelő hőkezelés után forgácsoló szerszámokkal megmunkálható. A 629 795, valamint a 645 173 számú német szabadalmi leírások a következő összetételű vasötvözetet ismertetik: 0,0— 1% C 10 —25% Cr 20 —40% Ni 1 —10% Mo 0 —10% Cu 0,5— 7% Sb, maradék vas és az abban szokásos tisztátlanságok. Ez az acélötvözet kétségtelenül rozsdamentes acélötvözet. Sósavval szembeni ellenállóképessége állítólag szintén kiváló. Összetétele azonban rozsdamentes acélok általánosan szokásos típusainak analitikai határain messze kívül esik. Az ötvöző összetevők mennyisége rendkívül nagy, pusztán a króm, a nikkel és a molibdén összesen legalább 35%-ot tesznek ki és mennyiségük 75%-ig fokozódnak. Ehhez járul még antimon 7%-ig és réz 10%-ig terjedő mennyiségben. A szabadalmi leírások joggal beszélnek vasötvözetekről és nem acélról, mert acél alatt általában csak olyan vasötvözeteket értenek, amelyek vörösen izzó állapotban megmunkálhatok. Jonas és Morgan szerint (Iron Steel Institute, CXL [1939] kötet 115 oldal) kismértékben felszenesített acél 0,69% antimontartalom mellett vörösen izzó állapotban már törékeny. Ezért jogosan feltehető, hogy 0,5—7% Sb-tartalmú, valamint a fent említett szabadalmi leírásokban megadott nagy mennyiségű egyéb összetevőt tartalmiazó ötvözet meleg állapotban egyáltalán nem munkálható meg. Ez a körülmény az alábbiakban ismertetett találmány megítélése szempontjából jelentős. A találmány közönséges típusú, tehát olyan rozsdamentes acél, amely 0,4—1,5% szenet, 8— 25% krómot tartalmaz és melynek vastartalma 68—88%, mely továbbá nikkelt vagy egyáltalán nem vagy legfeljebb 15%-ig terjedő mennyiségben tartalmaz. A tisztátlanságokra és esetleges egyéb adalékokra vonatkozó adatokat alább közöljük. Az ilyen típusú acél korrózióval szembeni ellenálló képessége csekély mennyiségű antimon adagolásával lényegesen javítható. Miután a 101 907 számú svéd szabadalmi leírásból, valamint az 504 224 számú brit szabadalmi leírásból ismeretesek oly acélok, amelyek edzhetők, nagymértékben felszenesítettek, rozsdamentesek, antimonadalékot és szándékosan növelt mennyiségben nitrogént tartalmaznak, a találmány csak olyan rozsdamentes acélokra terjed ki, amelyeknek nitrogéntartalma a normális, szándékolatlan szennyezésnek megfelelő mennyiségű, tehát a szóban levő acéloknál 0,01—0,03%. A találmány értelmében alkalmazandó kis mennyiségű antimon az acél melegen és hidegen való megmunkálhafóságát lényegesen nem változtatja meg. A mechanikai tulajdonságok is csak számba nem jövő mértékben változnak. Ezzel szemben a találmány