136914. lajstromszámú szabadalom • Árnyékoló berendezés oly szerkezetekhez, melyeknek elemei egymáshoz oldhatóan illeszkednek
Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.914. SZÁM 21. a4 . 64-77. OSZTÁLY — F-10509. ALAPSZÁM Árnyékoló berendezés oly szerkezetekhez, melyeknek elemei egymáshoz oldhatóan illeszkednek „Fides Gesellschaft für die Verwaltung und Verwertung von gewerblichen Schutzrechten mit beschränkter Haftung" Berlin A bejelentés napja: 1945. június 22. Árnyékoló berendezéseknél oda kell törekedni, hogy az árnyékoló köpenyben oly megszakítási helyeket, amelyeken a zavart okozó áramok átfolyhatnak, illeszkedő felületek egymással való összekötésével, például összeforrasztásával, vagy hegesztésével elkerüljük. Sok esetben azonban az ilyen berendezéseknél szükséges, hogy cseréket végezzünk, illetőleg a szerkezet egyes részeit bevagy kiszereljük, illetőleg egymással szemben eltoljuk, vagy pedig az árnyékoló tokot kinyissuk. Ha az ilyen munkálatokra üzemszerűen van szükség, akkor az egyes alkatrészek egymással tartósan és, mereven nem köthetők össze. Az ilyen berendezéseket az árnyékoló köpenyben levő oldható illesztéssel készült berendezéseknek nevezzük. A találmány célja azoknak a hátrányos jelenségeknek az elkerülése, amelyek árnyékoló berendezések illesztési helyein léphetnek fel. Ha ugyanis valamely zavart okozó áram, amely eredete szerint vagy a köpeny külső, vagy annak belső felületén áramlik, az illesztési helyhez jut, akkor az érintkezési helyek között jelentkező átmeneti ellenállás mentén feszültségesés keletkezik, amely az árnyékoló ház másik oldalán zavarófeszültséget adó forrásként hatásos. Ilyen esetben a zavarmentesítés nem sikerülne, mert a feszültségesés, amelyet a köpeny felületén folyó zavaró áram okoz, a védendő vezetékrészekre és berendezésekre káros mértékben vetődik át. E hátrányos jelenség kiküszöbölése végett a találmány értelmében az illeszkedési helyeket zavaró feszültségnek az árnyékolandó térbe való átterjedését meggátló eszközként azzal alakítjuk ki, hogy az árnyékoló eszköz egymáshoz illeszkedő részei közül legalább az egyiket úgy alakítjuk ki, hogy az a másik alkatrésszel kétsarkúan, vagy többsarkúan érintkezik és legalább egy oly áramhurkot alkot, melynek a hurokban levő érintkezési helyek átmeneti ellenállásánál nagyobb látszólagos ellenállása van. Célszerű, ha két érintkezési hely összekötő felületeit akként alakítjuk ki, hogy azok induktivitásként hatásos üreget alkotnak. Az ily kialakítás következtében a zavaró áram lényegében az első érintkezési helyen át mely és — a különböző érintkezőhelyek közötti átmeneti ellenállás és a közbenfekvő látszólagos ellenállások nagysága szerint — csak kis részben megy át a második, illetőleg adott esetben a harmadik, vagy a negyedik érintkezési helyen. Az áramhurok indukciós hatása azzal fokozható, hogy abban egy vagy több mágnesezhető testet rendezünk' el, ami az említett induktivitáist fokozza. A mágnestest az esetenként fellépő zavaró frekvenciákra figyelemmel megosztható. így például lamelláit szerkezete lehet, vagy pedig mágnesezhető anyagú tekercsből állhat. A test készülhet úgynevezett masszamag anyagból is, melyet szigetelő kötőanyaggal bevont mágnesezhető részecskék alkotnak. A mágnesezhető testnek azonban nem kell tömör elemet alkotnia, hanem az laza szerkezetű mágneses anyagból is állhat. Hogy a találmány szerinti berendezést választás szerint mind kívülről jövő zavaró áramokkal szembeni védelemhez, mind pedig zavaró áramok kilépésének megakadályozásához is felhasználhassuk, célszerű, ha a szerkezetet részarányosán építjük fel. A találmányt néhány példakén ti kivitel kapcsán magyarázzuk, amelyet a rajzban tüntettünk fel. Az 1. ábrában a berendezés kapcsolási vázlatát tüntettük fel, amelynél az illesztés helyén kétszeres érintkezés van, mely kétszeres érintkezés célja, hogy az áramnak a találmánnyal szándékolt lefolyását érjük el. Az 1. ábrában 1 az árnyékoló köneny, amely ?-•' I zavaró áramot, vezeti. Az árnvékoló tok la falával való összekötés után két érintkezési hely keletkezik, melyeknek átmeneti ellenállásai Rü i és Rü?. Az egymáshoz illeszkedő árnyékoló részeket úgv alakítjuk ki, hogy villamos áramhurok keletkezik, melvnek vezetői egymást körülveszik. Evégből L induktivitást alkalmazunk. Az Rü? ellenállással jelzett érintkezési helyen a zavaróáram útjában feszültségesés keletkezik, melynek értéke Rüi -Rü? TT ,, = í Rüi +Rü2 + .Íft>L amely tehát az érintkezési helyen egyébként keletkező zavarfeszültségnek csak tört részét teszi
