136888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonamidok származékainak előállítására

4 136.888 panosítva a 254—256 C° (korr.) olvadáspontú paminofenilszulfonamido (2) pirimidint kapjuk. A példákban alkalmazott p-rtitro- és p-acetilamino-vegyületek helyett, mint fent említettük, más vegyületeket is alkalmazhatunk, melyek az aminocsoporttá átalakítható csoportot tartalmaznak, például a p-karbetoxiamino-, p-benzilamino-, p-szukcindlamino-, p-nitrozovegyületet. A szulfén-és szulfinomidoknak a szulfonamidokká való oxidálását az ismertetettektől eltérő oxidálószerekkel is végezhiíjük; emellett közömbös az, hogy előbb végezzük-e a gyűrűzárást és azután az oxidálást vagy pedig előbb az oxidálást és azután a gyűrűzárást. Kiindulhatunk más szulfonamidokból is, mint a guanididekből és az acetilezett tioszemikarbazidokból, feltéve, hogy magukban vagy további reakciórésztvevő közrehatásával két nitrogénatomú heterociklusos gyűrűt képesek alkotni. Természetes, hogy a reakció tartama és hőmérséklete, a kondenzálószerek, az oldószerek és az egyéb reakciókörülmények is változtathatók. 13. Példa: 28,6 g p-karbetoxiaminohenzolszulfohilguanldint (melyet p-karbetoxiaminobenzolszulfonil-5-metilizotiokarbamidot hígított vizes ammóniával főzve, Op. 216" (metanolból) állítottunk elő (19,1 g triklórpropiletiléterrel) előállítva klórmetilétert és vinilkloridot ónklond jelenlétében autoklávban 55—60°-ra több óra hosszat hevítve; Op. 36—38° (18 mm-nél) 150 g tömény kénsavban 30—40°-on 24 óráig kavarunk. A sósavfejlődés befejeztével vízbe öntjük, szénnel kezeljük és a tiszta szürletet semlegesítjük, .(mimellett 258—260° olvadáspontú p-karbetoxiaminof enilszulf onamido - (2) -pirimidin csapódik ki. Elszappanosítás céljából 2n nátronlúg fölös mennyiségével 80°«ra hevítjük, ezután 2 óráig szénnel kezeljük, leszűrjük és a szűrletet ecetsavval lehetőleg melegben kicsapjuk. 251—255° nem korr. olvadáspontú p-amihofenilszulfonamido(2)-pirimidint kapunk teljesen fehér csapadék alakjában. 14. Példa: 28,6 e p-karbetoxiaminobenzolszulfonilguanidint 10 g ^-klórakroleinnel kénsavban 30—40° -on pkarboetóxiaminof enilszulf onamido (2) -pirimidi nné kondenzálunk. A reakció termékéből híg nátronlúggal való elszappanosítás útján 251—255° (nem korr.) olvadáspontú p-aminof enilszulf onamido« 2)pirimidint kapunk. 15. Példa: 25,6 rész p-acetilaminobenzolszulfoguanidint 10 rész acetilacetonnal, 80 rész alkohollal és 40 rész vízzel 2—3 napig autoklávban. 100—110°-ra hevítünk. Tiszta oldat keletkezik, melyet szirupsűrűségre gőzölünk be. Ezután híg nátronlúgban oldjuk és egy óra után a csekély mennyiségű oldatlanról leszűrünk. Savval semlegesítve, csapadékot kapunk, melyet sósavval kis ideig forrásig hevítünk, A kapott oldatot állati szénnel színtelenítjük és szűrjük. Nátronlúggal semlegesítve a 2-(p-aminobenzolszulf onamido) -4,6-dimetilpirimidint kristályosítva kicsapjuk. Absz. alkoholból átkristályosítva tisztítjuk. Op. 175—177°. A kiadásért felel a Közgazdaság 16. Példa: 25,6 rész p-acetilaminobenzolszulfoguanidint 11 rész nátiium-oximetilénacetonnal, 80 rész alkoholm lal és 40 rész vízzel 40—50 óráig autoklávban 150— 160°-ra hevítünk. Oldat keletkezik, melyet a csekély szennyeződésekről még forrón leszűrünk és vízfürdőn besűrítünk. A maradékot nátronlúgban oldjak, az oldatot az oldatlanról leszűrjük és savval semlegesítjük. Az emellett kicsapódó csapadékot híg nátronlúggal kis ideig forrásig hevít ük. Sósavval semlegesítve 235° olvadáspontú 2-(paminobenzolszülf amido) -4-metil-pirimidin csapódik ki. Hasonló módon állíthatjuk elő a 254—256° olvadáspontú 2- (p-ammobenzolszulf amido,) -piridimint is, amennyiben nátrium-oximetilénaceton helyett nátrium-3-oxiakroleint vagy 3-etoxiakroleindietilacetált alkalmazunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás szulfonamidok származékainak előállítására, azzal jellemezve, hogy R . S(0)n * NH X' képletű vegyületeket, ahol is R aromás gyököt, mely az S(0)n NHX'-csoporthoz képest p-helyzetben maghoz kötött aminocsoportot vagy ezzé átalakítható csoportot tartalmaz és X alifás gyököt jelent, melynek gyűrűje két nitrogénatomú heterociklusos maradékká, különösen tiodiazolmaradékká képes zárulni, míg n a 0—2 számokat jelenti, úgy kezelünk, hogy X' gyűrűzáródással két nitrogénatomú heterociklusos maradékká, különösen tiodiazolmaradékká alakul át, mire szükség esetén a maghoz kötött aminocsoportot és/vagy szulfonamidcsoportot előállítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a gyűrűt víz vagy más vegyületek, mint pl. alkohol, ammonia lehasadása közben zárjuk heterociklusos gyűrűvé. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy R . S(0)n . NH—C—NH . NH . CO . R' II S képletű savamidokat, ahol R a fenti jelentésű, míg R' szénhidrogénmaradékot és n a 0—2 számokat jelenti, gyűrűzáródással a megfelelő tiodiazolszármazékokká alakítjuk át. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a gyűrű további, a molekulába belépő, reakciórésztvevő közrehatására. zárul. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy R . S(0)n NH—C— NH.. II NH képletű savamidokat mai ondialdehiddel vagy ennek monoszármazékaival, pl. alkoxiakroleinacetálokkal, kondenzálunk. i és Jogi Könyvkiadó igazgatóia 2528, Terv Nyomda, 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre