136864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alacsony polimerizációsfokú polivinilklorid előállítására

Megjelent: 1956 évi március hó l~én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.864. SZÁM 22. h. 29. b. OSZTÁLY -• F—10.557. ALAPSZÁM Eljárás alacsony polimerizációsfokú polivinilklorid előállítására I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt am Main. A bejelentés napja: 1943. július 26. A vinilkloridnak vizes emulzióban való polimerizálása ismeretes. Ennél az eljárásnál rendszerint mintegy 50 C° hőmérsékleten dolgoznak és oly műanyagot kapnak, melynek polimerizálási foka Fikentscher szerint (Zeitschrift für Cellulose Chemie Kl kötet 1.932. 60" oldal) mintegy 60 K. (K =• k : 103). Ámbár az ilyen polimerizálási fokú műselyem a legtöbb feldolgozási célra megfelel, különleges esetekben pl. fecskendezéses vagy nagyfényű politurlakkok előállításához lényegesen alacsonyabb K-értékű polivinilkloridra volna szükség, melyből tehát kis viszkozitású oldatok állíthatók elő. Viszonylag jól oldódó, pl. toluolban jól oldódó polivinilklorid már ismeretes. Utóbbit szerves oldószerben magasabb hőmérsékleten való polimerizálás útján állították élő, mimellett azonban a körülményes munkamódon kívül a végtermék el-szineződésével is számolni kellett. Ismeretes továbbá, hogy vinilkloridot vizes emulzióban emulgálószer beadagolása mellett polimerizálnak avégből, hogy lehetőleg nagyfokúan polimer végterméket kapjanak. Emellett az emulzióképződés befolyásolása végett számos szerves vegyületet, többek közt szénhidrogéneket vagy ezek klórpzási termékeit is be lehet adagolni. Űgy találtuk, hogy mintegy 28 k-értékű polivinilkloridokat állíthatunk elő az emulziós polimerizálási eljárás szerint, ha vinilkloridot nem polimerizáihataó alifás, kis molekulasúlyú klórszénhidrogén és benzin csekély' mennyiségének jelenlétében vizes emulzióban polimerizálunk. A benzin együttes alkalmazásának emellett az az előnye, hogy a nyomás nem kívánatos túl nagy •emelkedését elkerüljük és ekként a mindig erősen exoterm lefolyású polimerizálási reakciót állandóan kellőképpen ellenőrizhetjük. Emulziós szerekként, valamint katalizátorokként az erre a célra már ismert anyagokat alkalmazhatjuk (1. pl. a 2,068.424. sz. USA szabadalmi leírást). A vinilklorid elbomlásának meggátlása végett az emulgálókeverékhez még stabilizálószert pl. szekunder nátriumfoszfátot adagolunk. PMda. 200 1. vizes oldatban, mely a vízre vonatkoztatva 0,5% «-oxioktodekanszulfonsavas nátriumot, 0,5% szekunder nátriumfoszfátot és 1% hidrogénszuperoxidot tartalmaz, 50 kg vinilkloridot 5 kg oly keverékkel együtt emuigálunk, mely 3 : 1 viszonyban tetraklórmetánból és 55—65 C° forrpontú benzinből áll. Az emulziót nyomóedényben 70—75 C°-ra hevítjük, hogy a reakciót megindítsuk. A reakció 4—5 órán át tart. miközben a nyomás 15 atm-ig emelkedik. Ezután a reakciós elegyből a változatlan vinilkloridot valamint a beadagolt klórszénhidrogént és benzint lepárlás után eltávolítjuk. 80—85%-os kitermelésben igen finoman elosztott állapotban szilárd polivinilkloridot kapunk, melynek polimerizálási foka mintegy 30 K értéknek fele] meg. A polimerizálást természetesen áramoltató csőben folyamatosan is foganatosíthatjuk. Szabadalmi igénypont: Eljárás alacsony polimerizálási fokú polivinilklorid előállítására, melyre jellemző, hogy vinilkloridot nem polimerizálható, alifás, kisrnolekulasúlyú klórszénhidrogén és benzin jelenlétében vizes emulzióban polimerizálunk. A kiadásiért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgálújü 2526, Ter-' Nvomda, 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre