136819. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses hangadó készülék, melynek tartókengyelen megerősített megszakítója van
\ Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.819s SZÁM 42. g. 2-13. OSZTÁLY - B-16.297. ALAPSZÁM Elektromágneses hangadó készülék, melynek tartókengyelen megerősített megszakítója van Robert Bosch G. m. b. H., Stuttgart A bejelentés napja: 1944. április 18. Németországi elsőbbsége: 1943. május 18. A találmány elektromágneses hangadó készülék, különösen jelzőkürt. Ismeretesek olyan jelzőkürtök, amelyeknél a megszakítót kengyelen rögzítik és a kengyelt a hangadó készülék háza*ban helyezik el. A tartókengyel, amely a megszakítót hordozza, ismert kiviteleknél a hangadó készülék házának fenekére, illetőleg hátsó falára van felcsavarva. Az is ismeretes, hogy a megszakítónak érintkezőt hordozó lemezrugója és az azt működtető mágneshorgony közötti távolságot a megszakítót hordozó kengyel megfelelő kialakításával biztosítják, mimellett ez a köz beállítócsavarral szabályozható. Az eddig ismert kiviteleknél a tartókengyel egyik szabadon hordozó karját a beállitócsavar kisebb-nagyobb mértékben lefelé .húzza, aminek az a hátránya van, hogy a megszakító rugója a horgonnyal szemben rézsútosan helyezkedik el. A találmány értelmében a megszakítót hordozó kengyel rugalmas anyagú részét ívelten alakítjuk ki és azt csavarral úgy rögzítjük, hogy a csavar meghúzása közben az ívelt rész görbületi sugara meghosszabbodik, a csavar utánengedésekor pedig megrövidül. Azoknak a megszakítóknak, amelyekben a horgony előtt lemezrugót a fent ismertetett módon működtetnek, az az előnye van, hogy a horgony és a lemezrugó közötti távolság megváltoztatásakor a rugó önmagával párhuzamosan mozdul el. Célszerű, ha a tartókengyelből rugalmas, végeik mentén előnyösen kiélesített szalagokat hajlítunk le. Lehajlított ilyen szalagok engedékenyebbek, mint egészében meghajlított tartókengyel, míg éles éleknek a szalagok végein való kialakítása azzal az előnnyel jár, hogy azok a rögzítőcsavar meghúzásakor a felfekvő felület anyagába behatolnak és így a megszakítókengyelt elfordulással szemben biztosítják. A rajzban a találmány egyik példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Az 1. ábra villamos jelzőkürt házának fenekén megerősített és a megszakítóhoz tartozó kengyel oldalnézete. A 2. ábra a szerkezet részbeni felülnézete. A 3. ábra a szerkezet egy részének távlati képe. A felvett példában 1 a tartókengyel, melyet a megszakító házának 2 fenekén rendeztünk el. A kengyel azonban a megszakító házának valamely más részén is elhelyezhető. Az 1 kengyel U-alakú. A felvett példában a kengyel egyik szárából rugalmas 3 és 4 szalagokat hajlítottunk le, míg ugyanannak a szárnak a szabad vége villaszerűén két 5 és 6 szalagra van megosztva. A rugalmas szalagok azonban a tartókengyelről leszerelhető módon is kialakíthatók, amikor a kengyelnek e részét használjuk fel a rögzítéshez. A 3—6 szalagok végei ki vannak élesítve, úgyhogy azok a rögzítőkengyel szélén áthatoló 16 rögzítőcsavar meghúzásakor a ház 2 falába vágódnak. Ehelyett, vagy ezenkívül elfordulás elleni biztosítás végett a 2 falban 17 váll alakítható ki, amely a 3 és a 4 szalagok közé nyúlik. Az 1 kengyelen elrendezett megszakító lényegében 7 érintkezőhordozóból és az ellenérintkezőt hordozó 8 lémezrugóból van, amelyet a felvett példában szigetelőanyagú 9 lemez fed. A 7 hordozóban az érintkezőt 15 szegeccsel rögzítettük. A 8 lemezrugóval az áramot bevezető 10 bádogszalagot kötöttük össze. A 7 érintkezőhordozót a 11 és 12 szigetelő lemezekkel együtt a 13 szegecs rögzíti. A 11 és 12 szigetelőanyagú lemezeket az 1 kengyelnek a megszakítót hordozó szárától kétoldalt rendeztük el. A 8 érintkezőrugót és az ahhoz tartozó alkatrészeket 11 szegecs rögzíti, amely azonban csavarral is helyettesíthető.