136753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa úsztatására hegyi folyókon és patakokon
2 136.753 amelyben a találmányt a mellékelt rajz kapcsán ismertetjük. A rajzon a 1. ábra az úsztatáshoz használt folyó egy példaképen felvett szakaszának alaprajza, a találmány szerinti eljárás foganatosításához szükséges szerkezetekkel, a -2—7. ábrák a szerkezetek részletrajzai. Az úsztatandó fahasáboknak a folyó közepéből a part felé sodródását, a találmány értelmében, úgy akadályozzuk meg, hogy a folyópart alakulásának.megfelelően, közvetlenül a parttól a folyó közepe felé irányított -—1— terelőszerkezeteket rendezünk el, amelyek egyrészt a part közelében kialakult, kisebb öblöket áthidalják, másrészt az úszó fahasábokat á víz közepe felé terelik. Ezek a terelőszerkezetek vázlatos oldalnézetben a 3. ábrán láthatók. A folyó partján, közvetlenül a víz szélén, —2— cölöpöt verünk a talajba, mely cölöpre —3— pántokkal, kötelekkel vagy más más megfelelő eszközökkel, a —4— terelőlemez van erősítve. A —4— lemez hosszát és szélességét mindenkor a helyi szükségletek szerint választjuk. A —4— lemezt előnyösen deszkából készítjük, de adott esetben lécrácsból is összeállítható, mikor is az a vizet akadálytalanul átereszti. E terelőlemez belső végét a folyó medrében —5—- cölöphöz erősítjük és ez utóbbit oly irányban verjük a mederbe, hogy a —4— lemez a hozzáérkező fahasábokat a folyó közepe felé irányítsa. Szilárdsági szempontból előnyös, ha a parton, a külső —2— cölöp mellett, további —6— cölöpöt verünk a talajba, melyet —7— kötéllel, kampókkal vagy más megfelelő eszközökkel kötünk össze az —5— cölöppel. Ily módon a magasságának elég nagy részében szabadon álló —2— cölöp rögzítését biztosítottuk. Annak megakadályozására, hogy az úsztatandó fahasábok a folyó medréből kiálló —8— sziklákba vagy kisebb szigetekbe ütközzenek, ez utóbbiak előtt ugyancsak terelőlemezeket vagy rácsokat helyezünk el. Ezek elrendzése úgy történik, hogy a szikla vagy sziget előtt —9— cölöpöket verünk a mederbe és ezekhez a cölöpökhöz —10—terelőlemezeket vagy rácsokat erősítünk. Az említett részek összeérősítésének egy kiviteli példája a 4. ábrán látható. Eszerint a ;—10— lemezre, —11— csavarokkal, —12— fémbilincseket erősítünk, amelyeken a —9— facölöp felvételére pl. félköralakú nyílás van. Gondoskodunk arról is, hogy ha a talaj kemény, a cölöpök végét vasheggyel készítsük facölöp helyett, estleg vasrudakat is használhatunk, melyek a sziklás talajba is beverhetők. E célból a —12— bilincsekben, a 4. ábrán látható módon, kisebb nyílást is készítünk, amely adott esetben a —13— fémrúd felvételére való. A helyi viszonyok szerint a —8— sziklák vagy szigetek elé egyetlen ferde —10-— terelőlemezt vagy rácsot, vagy egymással szemben, ékalakban elrendezett két —10— terelőlemezt iktatunk úgy, hogy az úszó fahasábok e lemezekbe ütközve nem torlódnak össze. Ezideig nem állott semmiféle eszköz rendelkezésre, amellyel meg lehetett volna akadályozni azt, hogy az úsztatandó fahasábok a folyó elágazásakor csakis a gyorsabb folyású mederrészbe jussanak és ne kerüljenek a lassúbb áramlású részbe is, ahol lényeges időveszteség mellett jutnak csak tovább illetve könnyen összetorlódnák, fennakadnak és így kárba is vesznek. Ezt a hátrányt, a találmány értelmében, azzal küszöböljük ki, hogy az elágazás helyén, a mindenkori viszonyoknak megfelelően, az egyik mederrészt a vizet akadálytalanul átbocsátó —14— rácsos kapuval elrekesztjük, mikoris a rácsos kapu a fahasábokat a gyors folyású mederrészbe tereli. E kaput, vázlatosan a 2. ábra tünteti fel. A kapu felépítésében hasonló az —1— terelőlemezekéhez, azonban minden esetben rácsos alakban készül. A —15, 16, 17— cölöpöket a meder szélén verjük a talajba. A —17— cölöphöz, —18— pántok közvetítésével, a —19— rácsos kapu van erősítve, amelynek szabad végén a —20— csap körül forgatható —21—- kerék van. A —14; — kaput a part mellett a vízbe eresztjük, majd az arra erősített —22— kötél útján mindaddig elforgatjuk, míg az a kívánt helyzetbe nem jut. Eközben a kapu —21— kerekével a folyó medrének fenekén gördül. Gondoskodunk tehát arról is, hogy ezen a helyen a meder e célra alkalmas legyen, adott esetben megfelelő számú pallókat rögzítünk a meder fenekére. Hogy a —14— kapu a meder esetleges kisebb egyenlőtlenségeit akadály nélkül követni tudja, a kapu és a —17— cölöp —18— pántjai közé megfelelő, csuklós alkatelemeket, pl. —23— láncszemeket, karikát vagy más hasonlókat iktathatunk. Mindazokat a cölöpöket, amelyeket a folyó medrébe verünk le, szükség esetén további, ferdén elhelyezett cölöppel meg is támaszthatjuk, ha ez a helyi viszonyok miatt kívánatosnak mutatkozik. Hegyi folyók vize a mederben levő, nagy egyenlőtlenségek, pl. gödrök stb. miatt gyakran erősen örvényes. Ezek az örvények ugyancsak hátrányosan befolyásolják a fa úsztatását, miután nagy mennyiségű fát sodornak magukkal a mélybe és tartják ezeket állandó keringő mozgásban úgy, hogy a fa nem jut ki, hanem még az utána következő famennyiséget is akadályozza. A találmány értelmében megakadályozzuk azt, hogy az örvények eme hatásukat kifejthessék. E célból a mederben, az örvény helyén, a mindenkori helyzetnek megfelelő méretben, teknőszerű —24— szerkezetet erősítünk a vízbe. E szerkezet felülnézetben az 5. ábrán, továbbá az 5. ábra VI—VI vonala mentén vett keresztmetszetben á 6. ábrán és az 5. ábra VII—VII vonala mentén vett részleges hosszmetszetben a 7. ábrán látható. A —24— teknőt, —25— kötelekkel, parthoz rögzítjük úgy, hogy az a víz örvénylő rudakkal vagy más megfelelő eszközökkel mozgása ellenére is helytálló marad. A teknő lécrácsból készül és felső szélére, hosszában két —26—szálfa van erősítve, amelyek együtt elég szélesek arra is, hogy azokon egy ember elmehessen. A teknő egyik vége, amely a folyó áramlási irányával szembe néz, ki van szélesítve és feneke a folyó medréhez illeszkedő —27— ferde rácslemezt hord, amelynek célja az, hogy a vízben esetleg alul maradt, átnedvesedett és nehézzé vált fahasábokat is a teknőbe irányítsa. Szükség esetén egy ember áll a teknő szélére és csáklyával irányítja a bele jutó fahasábokat, melyek esetleg a víz örvénylő mozgása folytán nem jutnának tovább.
