136753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa úsztatására hegyi folyókon és patakokon

Megjelent: 1955. október hó 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.753. SZÁM 81. e. 60-77. OSZTÁLY - P-10.619. ALAPSZÁM Eljárás fa úsztatására hegyi folyókon és patakokon Páczkán Demeter, Bustyaháza. A bejelentés napja: 1943. március 22. A találmány eljárás hasábfa, tűzifa és bányafa — úsztatására hegyi folyókon és patakokon. A kitermelt fának az erdőből a- vasúti szállító eszközökhöz juttatása, különösen hegyes vidéken, a termelési költségek jelentékeny hányadát teszi 'ki. A hegyekről a kitermelt fát csúzdákon juttatják el a legközelebb eső viziútig, ahonnan a fa úsztatás útján jut el'a rendeltetési vasúti állomásig. Azokon a területeken, amelyeken bővizű folyók nem állnak rendelkezésre, a kitermelt fának nagy mennyiségben való szállítása, hosszabb úton, rendkívül sokáig tart és csak nagyon rossz hatásfokkal valósítható meg. Ezideig úgy jártak el, hogy a. hegyekről, csúzdákon, a vízpartra szállított hasábfákat a kiindulási helyen a folyókba dobálták, amelyeken a fa, minden külső beavatkozás nélkül leúszott a rendeltetési állomásra. Itt a folyó medrét ún. rácsos kapuval elreteszelték, amely á vizet keresztüibocsátja, a fahasábokat azonban nem, tehát a léúsztatott fa összegyűlt és a vízből el volt távolítható. . Az eddig ismert úsztatási mód azonban rendkívül hosszú időt vesz igénybe, mert a víz a beledobált fát aránylag rövid út megtétele után kisodorja a part közelébe, ahol a víz áramlási sebessége sokkal kisebb, mint a meder közepén. A part kanyarulataiban azután az úsztatott fa nagy mennyiségben összegyülemlik, megreked és a fahasáboknak a folyó áramlási irányába való visszaterelése külső beavatkozást igényel. E célra ezideig külön munkásokat alkalmaztunk, akik az úsztatás területén bejárták a partot és csáklyákkal vagy gerendákkal irányítgatták a fahasábokat a folyó közepe felé. . . Az eddigi úsztatás további hátránya, hogy a mederben aránylag elég gyakran található szikláknál az úsztatott fahasábok ugyancsak megrekednek, összegyülemlenek, tehát ismét emberi erővel kell azokat a helyes irányba terelni. Mindezekből következik, hogy a kiindulási helyen bedobált fahasáboknak jelentékeny mennyisége, • az eddigi tapasztalat szerint mintegy 40%-a, nem érkezik meg a rendeltetési helyre, hanem útközben, a fent ismertetett akadályok folytan, megreked és gyakran teljesen veszendőbe is megy. A hosszadalmas úsztatás további káros következménye, hogy azt nagyon veszélyezteti a folyó áradása, mert ilyenkor az ár az úsztatott fát a mederből az árterületre széthordja, amikor is a fa legnagyobb része teljesen veszendőbe megy, mert annak összeterelése vagy összeszedése szinte lehetetlen. Az úsztatáson kívül figyelembe jön még a tehergépkocsival való szállítás is, ami azonban kiépített utat igényel, továbbá rendkívül költséges és nagy benzin, kenőolaj és gumiszükséglettel jár. Tekintettel arra, hogy hasábfából nagyon nagy mennyiségek elszállítása szükséges, a gépkocsival való szállítás csak mint szükségmegoldás kerül alkalmazásra, különösen olyan időben, amikör az úsztatás nem tehetsége. A találmány szerinti eljárás amellett, hogy az úsztatás idejét jelentékenyen megrövidíti, tehát azonos idő alatt teljesítőképességét többszörösére fokozza, rendkívüli mértékben lecsökkenti az úsztatás alatt fellépő veszteségeket úgy, hogy végeredményben az úsztatás összköltségéi az eddigiek felére csökkenek. Ezenkívül az úsztatás céljaira olyan kis medermélységű és nem nagyon bővizű hegyi folyók és patakok is használhatók, amelyek pl. szálfáknak, tutajok alakjában való szállítására egyáltalán nem alkalmasak és ezeken is olyan nagy mennyiségű hasábfa leúsztatása válik lehetővé, hogy az állati- vagy gépérővel vontatott kocsikon való szállítást teljesen mellőzhetővé teszi, tehát nagy anyag- és szakképzett munkaerőmegtakarítást jelent. A találmány értelmében, a folyóvíz partjának és a meder alakulásának megfelelően, mind a parton, mind a mederben, szükség szerint, olyan terelőszerkezetet helyezünk el, amelyek megakadályozzák az úsztatott fának a víz gyorsan áramló, középső részéből a lassúbb áramlású szélek felé távolodását és összegyülemlését, valamint a mederből kiálló szikladarabok vagy szigetek előtti fennakadását, örvényekben való összegyülemlését és elágazásoknál a nem kívánt mederrészbe távozását. A találmány szerinti eljárás további jellemzői, valamint a foganatosításhoz alkalmazott szerkezetek részletei a következő leírásból tűnnek ki,