136741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés erősítőberendezésekben az átvitel mértékének önműködő logaritmikus szabályozására
136.741 3 A találmány szerinti dinamikaszabályozási eljárás foganatosítására való a 3. és 4. ábrák szerinti kapcsolási elrendezés. A-val jelöltük a dinamikaszabályozóerŐsítő bemenőkapcsait és B-vel a kimenőkapcsait. A dinamikaszabályozóerősítőnek F1 előerősítője és R szabályozótagja van. A segédkapcsolásnak, mely a szabályozófeszültség (eltolófeszültség) előállítására való, a következő kapcsolási elemei vannak: az SF frekvenciától függő kapcsolótag, az F2 segéderősítő, a főkapcsolásból levezetett amplitúdók logaritmikus torzítására való L tag, a D egyenirányító és az L és D tagok által előállított szabályzófeszültség kisimítására való SR szűrőkör. A szabályzófeszültség, a bemenőfeszültségek decibel-értékei szerint változik. Ha exponenciális cső ilyen logaritmikus szabályzófeszültségét az R szabályzótagba vezetjük, logaritmikus dinamikaszabályo-, zást érünk el, A találmány értelmében a segédkapcsolásban még eszközök vannak a pl. 20 akusztikus decibel (1. ábra) amplitúdók azon határértékének beállítására, melynél 1000 Hz frekvenciánál szabályozófeszültség lép fel. A 3. ábra szerinti kivitelnél ezt a segédkapcsolásban elrendezett beállítható előfeszültséggel érjük el, melyet a változtatható feszültségű E telep jelöl. A 4. ábra szerinti kivitelnél ezt a határértéket azáltalallítjuk be, hogy állandó frekvenciájú beállítható G váltóáramfprrásból az L taghoz állandó váltófeszültséget vezetünk. Ebben az esetben a G generátor és az F2 erősítő ellenállásai oly módon vannak összhangba hozva, hogy az a váltófeszültség lesz az eredő szabályozófeszültség nagysága szempontjából mérvadó, amelyik a segédkapcsolásban az L tag előtt fellép. Míg az említett határértéket az E vagy G feszültségforrás határozza meg, az amplitúdók frekvenciájának az 1. ábra aj görbéje szerinti torzítását a segédkapcsolásban az SF szűrőkör frekvenciájától függő komponenseinek megfelelő választásával érhetjük el. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás erősítőberendezésekben az átvitel mértékének önműködő logaritmikus szabályozására, melyeknél a frekvencialefolyást a segédkapcsolásban változtatjuk meg, melyre jellemző, hogy a hasznos amplitúdóknak azt a részét, melyből a szabályozófészültségét egyenirányítással állítjuk elő, oly módon torzítjuk, hogy a szabályozás csak olyan amplitúdóknál kezdődik, melyek meghatározott és a hasznos amplitúdók frekvenciájától függő határértéket túllépnek. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás fogahatosítási módja, melyre jellemző, hogy az említett határértéket a hasznos amplitúdó frekvenciájától függően oly módon választjuk meg, hogy az összefüggés a határérték és a frekvencia között a fül érzékenységi görbéjével, azaz izofonnal van megadva azáltal, hogy a torzítást a megfelelő izofonnal szimmetrikus görbe (1. ábrán aj) szerint végezzük. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a határérték és a frekvencia közötti összefüggés mértékéül a p 55 középizofont választjuk. 4. A 2. és 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a frekvencia-torzítást a hangerő szempontjából / mérvadó frekvenciakörzeten belül, előnyösen 20—1000 Hz körzetben végezzük. . 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a határérték és frekvencia közötti összefüggés mértékéül kísérleti úton meghatározott görbét választunk, mely lényegében a középizofon lefolyását követi. 6. Kapcsolási elrendezés az 1.—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására, jellemezve a segédkapcsolásba iktatott olyan taggal, mely a szabályozófeszültségnek megfelélő hangokat meghatározott határérték alatt elnyomja. (1 rajz) A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója'. 1940. Terv Nyomda, 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre
