136713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízgáz előállítására bitumenes, nem vagy rosszul sülő tüzelőanyagokból
Megjelent: 1955. október hó 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.713 SZÁM 26. a. 1-9. OSZTÁLY - F-1U.438. ALAPSZÁM Eljárás vizgáz előállítására bitumenes, nem vagy rosszul sülő tüzelőanyagokból I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. Bejelentés napja: 1943. május 6. Németországi elsőbbsége: 1942. május 7. Ismeretes, hogy vízgázt bitumenes, nem vagy rosszul sülő tüzelőanyagokból lepárló feltéttel ellátott gázfejlesztőkben,állítanak elő. A vízgázt többnyire a lepárló feltéten vezetik át, hogy lepárlási gázzal feldúsuljon, vagy pedig a lepárlási gázt vagy hevítőn át, vagy közvetlenül a forró alsó gázfejlesztőrészbe vezetik, hogy a lepárlási gáz szénhidrogénjeit hasítsak és így a vízgázba juttassák. Ezeknek az ismert eljárásoknak az a hátrányuk, hogy a végső gázban kisebb vagy nagyobb mennyiségben szénhidrogének maradnak vissza és főleg, hogy a metántartalma nagyobb, mint amilyen számos célra, például a szintézishez használt gázoknál megengedhető. Ügy találtuk, hogy bitumendús, nem vagy roszszul isülő tüzelőanyagokból egyszerű módon és 'egyszerű berendezés segítségével, lepárlófeltéttel ellátott gázfejlesztőkben váltakozóan melegre fúvatással és gázosítással (hidegre fúvatással) keringő gázáram alkalmazása nélkül, kátrány egyidejű előállítása mellett gyakorlatilag szénhidrogénmentes vízgázt állíthatunk elő, ha a melegre fúvatás közben a gázfejlesztő lepárlói eltét j ében való lepárlást kizárólag fúvatógázokkal foganatosítjuk, melyekkel a tüzelőanyagot az akna alsó részében melegre fúvatjuk és a felső részében lepároljuk,' míg a gázosítás közben a gőzt, melyet legalább a tüzelőanyag lepárlási hőmérsékletére, például 700 C°-ra hevítettünk, csupán az akna alsó részén, felülről lefelé áramoltatjuk át. Melegre fúvatás közben tehát a tüzelőanyag az akna alsó részében > felhevül és a felső részében lepárlódik, míg a gázosításnál a gőz csupán a már lepárolt tüzelőanyaggal érintkezik. A lepárláshoz Öblítőgázként tehát csupán a melegre fúvatáshoz használt gázokat alkalmazzuk. A gázosításnál azért használunk legalább a lepárlási hőmérsékletre hevített gőzt, mivel hideg, például telített gőz alkalmazása esetében az elgázosító akna felső részében levő tüzelőanyagréteg erősen lehűlne és azt a melegre fúvatás közben a fúvatáshoz használt gázok melegének . segítségével újból fel kellene fűteni, mielőtt a fúvatáshoz használt gázok a lepárló aknába megfelelően magas hőmérséklettel jutnának. A ma szokásos rövid munkaszakaszoknál előfordulhatna, hogy a rendelkezésre álló idő a tüzelőanyag felfűtésére és ezenkívül a szükséges mennyiségű szénnek a lepárló aknában való teljes lepárlására nem elegendő, úgy hogy az elgázosító folyamatba le nem párolt szén jutna. Ha azonban a gőzt lepárlási hőmérsékletre .hevítjük, a gázosításnál megszakított lepárlás melegre fúvatáskor azonnal újból' megindul, úgyhogy az elgázosító aknába biztosan csupán teljesen lepárolt szén süllyedhet. Az eljárást a mellékelt rajz kapcsán bővebben magyarázzuk. Az A akna felső S része a lepárló szakasz és az alsó V része az elgázosító szakasz, amelybe a felső részében teljesen lepárolt tüzelőanyag süllyed. E két szákasz közé D-nél a gőzt vezetjük bej mely a gázosítás közben a V aknarészen felülről lefelé áramlik át. A keletkezett vízgázt az el nem bomlott gőzzel együtt a —3— vezetéken és szelepen át vezetjük el. A gőzt célszerűen hőtárolóként kialakított E hevítőben oly hőmérsékletre hevítjük, melynél az S aknából lesüllyedő tüzelőanyag teljesen lepárolt állapotban van. Nem sülő felsősziléziai kőszénnél ez a hőmérséklet például legalább 700—750 G°. Az E hevítőt, illetve hőtárolót váltakozó üzemben a melegre fúvatás alatt a fúvató gáz elégetése útján hevítjük fel. . • Az eljárást következőképpen foganatosítjuk:
