136703. lajstromszámú szabadalom • Előre hajtó evezőszerkezet
Megjelent: 1955. december hó 1: ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.703. SZÁM 65. f2 . 14-21. OSZTÁLY - T—7100. ALAPSZÁM • Előre hajtó evezőszerkezet Thury János ny. mozdonyfelvigyázó, Vác A bejelentés napja: 1943. július 9 Mint ismeretes, csónakokban úgy kell ülnünk, hogy evezés közben arcunk a haladási iránnyal szembe nézzen, aminek az a hátránya, hogy nem látunk a csónak elé, és így azt nehezen tudjuk kormányozni. Ezen a hátrányon segít a találmány, mely lehetővé teszi azt, hogy az evező személy a menetirány felé fordulva üljön a csónakban. A találmány lényege az, hogy az evező húzórúdja, valamint az evezőlapát két különálló darabot alkotnak, és a csónakoldalfalon felfüggesztett egyegy, egymás fölött fekvő, közös forgástengellyel bíró, vízszintes helyzetű, de a vízszintes helyzetből oldalirányban kibillenthető koronglapon vannak. azok húrvonala irányában megerősítve, mely koronglapokat oly áttétel köti egymáshoz, amely azokat ellentétes irányú elfordulásra kényszeríti, mimellett a húzórúd és az evezőlapát a koronglapokhoz úgy van hozzáerősítve, hogy/hossztengelyvonaluk körül elfordíthatók, és közéjük oly összekötőszerv van iktatva, mely a húzórúdnak hossztengelyvonala körüli elfordulását átviszi a lapátra. A találmány a csatolt rajzon példaképpen felvett két kiviteli alakjában van feltüntetve, éspedig az 1. ábra a csónakoldalfalon megerősített evezőszerkezet oldalnézet, a 2. ábra ugyanezen evezőszerkezet felülnézete, a 3. ábra részletrajz metszetben, a 4. ábra az evezőszerkezet egy másik kiviteli alakjának metszete és részben oldalnézete, az 5. ábra pedig a 4. ábra szerinti kiviteli alak felülnézete és részben metszete. A rajzon —-a—• jelöli a csónak oldalfalát, melynek —b—• tartórúdjain a vízszintes helyzetű és az 1—2. ábra "szerinti kiviteli alaknál"—c—-vei jelölt, a 4—5. ábra Szerinti kiviteli alaknál pedig —ct — gyei jelölt tartólap van oly módon felfüggesztve, hogy e lap a vízszintes síkból oldalirányban kibillenthető. Ezeken a —c—, illetve —c1 — tartólapokon két vízszintes helyzetű, egymás fölött fekvő, közös forgástengellyel bíró —d, e—, illetve —dt — —e1 — koronglap van elforgathatóan ágyazva, mely koronglapokat áttételi szerkezet úgy köti egymáshoz, hogy a két koronglap egymással ellentétes irányú elfordulásra van kényszerítve. Az evezőlapátnak —f—- húzórúdja, valamint a —g— lapátos része két különálló darabot alkotnak, és a húzórúd a felső koronglaphoz, a lapátos rész nyele pedig az alsó koronglaphoz van, azok húrvonala irányában hozzáerősítve úgy, hogy e rudak saját hossztengelyük körül elfordíthatók. E célból mind-' két koronglapon egy-egy —h— kengyel van megerősítve, melyeken az —f—, illetve —g— rudak át vannak bujtatva, és a rudak végét —i— forgáscsap a koronglapokból kiálló —j— nyúlványdarabhoz kapcsolja. A két koronglap közepén —1— nyílás van, és e nyíláson a —k— összekötőcsap van átvezetve, melynek két vége az —f— húzórúd, illetve —g— lapátnyél végéből oldalirányban, azok hossztengelyvonalára merőlegesen kiálló —m— fülekhez van hozzákapcsolva, miáltal az —f— húzó-rúdnak saját hossztengelyirányú elfordulását a —k— összekötő a lapátos rész —g— nyelére viszi át. Hogy az evezőlapátnak e hossztengely körüli elfordítását a —k— összekötő ne akadályozza, ez utóbbi két részből van összetéve, mely részeket az —n— szemölcs fogja csuklósan össze. A felső és alsó koronglapok közé iktatott áttétel különféle lehet, azonban úgy kell kialakítva lennie, hogy a két korongot egymással ellentétes irányú elfordulásra kényszerítse. Az 1—2. ábrák szerinti kiviteli alaknál a korongok kötéltárcsaként vannak kialakítva,' tehát szélükön vezetőhorony van, melyekbe az —o, platteten huzal van befektetve. A —c— tartólapon egy további —r—• koronglap van forgathatóan megerősítve, melynek kettős horonyvezetéke van és a — dh e—• korongok horonyvezetékébe befektetett —o, p— huzalok ez —r— koronglapon is át vannak vetve, éspedig úgy, hogy az —o— huzal két ága egymást keresztezi, a —p— huzal ágai pedig párhuzamosak, miáltal a —d— korong elfordítása az —r— korongnak ellentétes irán-vú elfordulását eredményezi. Evezéskor arccal a menetirány felé fordulva ülünk, és az —f— húzórudat a szokásos evezőmozdulatokkal mozgatjuk. A húzórúd elfordítja a felső —d— koronglapot, ez pedig az —o— huzal révén az — r — koronglapot ellentétes irányban forgatja el. Az —r— koronglap elfordulását a —p— huzal átviszi ugyanolyan értelemben az alsó —e— ko'ronglapra, mely a felső —d— koronglappal ellentétes irányban fordul el, miáltal az evezőlapát. —g— nyele ugyanolyan irányban mozdul el, mint
