136699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés edények, különösen szélesnyakú konzervüvegek kupakolására
2 136.699 érintkezőt vezérel, amennyiben ez az asztal megemelésekor bezáródik, míg az asztal süllyesztett helyzetében nyílik. Süllyesztett asztalnál ily módon a zárófejben lévő érintkező zárása révén a gép nem indulhat meg. Az asztal által vezérelt érintkező célszerűen úgy van elrendezve, hogy kb. ugyanabban a pillanatban vagy csak kissé az e-lőtt záródik, mint a zárófejben lévő érintkező. A találmány további kialakításánál erőt közvetítő emelőkbe rugalmasan működő kapcsolók vannak beépítve, melyek célja, hogy az edény és az edényperem magasságának csekély eltéréseit kövessék, illetve ezekhez alkalmazkodjanak, hogy így a zárófolyamat alatt az ezáltal gyakran okozott üvegtörés veszélyét elkerüljük. A találmányi gondolat szerkezeti megoldásilag különböző módon valósítható meg. A csatolt rajzok a találmány egy kivitek példáját szemléltetik. Az 1. ábra a kupakoló gépet oldalnézetben mutatja, a 2. ábra pedig ennek felülnézete, a 3. ábra az 1. ábra III—III vonala menti metszet, a 4. ábra egy részletet mutat metszetben, az* 5., 6., 7. és 8. ábra kapcsolókészüléket mutat az utánaütés elleni biztosítással, végül a 9., 10. és 11. ábra a lezárási munkamenet három fokozatát mutatja nagyobb léptékben. Az —1— gépállványban függőleges irányban eltólhatóan ágyazott* —2— asztal és a gépállvány előrenyúló — 3 karjában ágyazott —4— zárófej közé helyezzük be az —5— üvegedényt. Az —5— edény tehát a —2-- asztalra van felállítva és a —6— ütközőnek támaszkodik, amely az edénynek a zárófejhez viszonyított helyzetét lényegében meghatározza. Az edényre a —7— zárófedél van ráhelyezve, melynek vízszintesen kifelé hajlított —7a— pereme van. A fedél hengeres peremrésze kb. egyezik a —8— edényperem magasságával. A —4— zárófej a —9— orsó révén a —3— karban tengelyirányban eltólhatóan van ágyazva, úgyhogy a —2— asztal és a —4— zárófej közötti távolság az edény magasságának megfelelően beállítható. Amint a 9—11. ábrák mutatják a —4— zárófejnek hengeres —10—• furata van, amely a —7— fedél hengeres pereme átmérőjének felel meg. Ebbe a furatba az erős —11— rugóra támaszkodó —12— nyomódarab van elrendezve, amely a fedél homlokfelületének kerületére támaszkodik a lezárási folyamat alatt (10. ábra). E —12— nyomódarabban a —14— érintkezőrúd —13— alsó része tengelyirányban eltolható és a mozgását'ütközők határolják. Az érintkezőrúd homlokfelülete domborúan van kialakítva és a —4— zárófej alsó homlokfelületével egyszintben végződik, úgyhogy az —5— edény minden nehézség nélkül oldalról betolható a zárófej és az asztal közé. Az —5— edény felemelésénél, a 10. ábrának megfelelően, feltételezve, hogy a fedél és az edény pereme egymásra illenek, és az edény helyzete is megfelelő, felemelkedik a —13— alsórész és ezzel együtt a —14— érintkezőrúd és erre a zárófej felső részében lévő —15— érintkezőt beiktatja, minekfolytán az alant ismertetett kapcsolót, a gép lezáró működését bekapcsolja. A —4— zárófej és az —5— edény közötti további viszonylagos elmozdulásnál a —7a— fedélperem a —8— edényperem alá hajlik, míg a —12— riyomcdarab a 11— rugó hatása ellenében felemelkedik. Hogy az érintkezőrúd ugyanolyan mértékben rövidülni tudjon, annak a —16— felsőrésze van, amely a —17— rugó hatása ellenében a —14— érintkezőrúd középső részével tengelyirányban eltólhatóan van kapcsolva. Azonfelül a zárófejben sugárirányban ható —18— nyomószervek vannak ágyazva, amelyek ékfelületekkel kialakított —19— nyomógyűrű révén és az alant ismertetett módon működtethetők és közben a —7a— fedélperemet az edény falához jól odaszorítják. A készülék alsó részében a —20— motor van ágyazva, amely a —21— hajtómű révén, a —22— tengelyen ágyazott —23— kereket forgatja. A —22— tengelyen az alant még ismertetett kapcsoiórészek és a —24, 25— excenterek vannak ágyazva, amelyek beiktatott kapcsoló esetében mindig egy teljes körülforgást tesznek meg. Emellett a —24— excenter hajtóerejét a —27«— tengelyben ágyazott kétkarú emelő —26— karjának adja át, mely emelőnek a •—28— karja a —2— asztal —29— nyúlványát működteti és ezt megfelelő mértékben félemeli, illetve süllyeszti. Amint azt a 3. ábra mutatja, a —26 és 28— emelőkarok az ékszerű —30— kapcsolókörmökkel kialakított —31— kapcsoló révén az erős —32— rugó ellenében utánaengedően vagyis rugalmasan vannak kapcsolva. A rugalmasság mértéke ugyanazon típusú edény magassági méret toleranciájának felel meg. A —26 és 28— emelő tehát a túlmagas üvegeknél keletkező nagy ellenállás következtében a kerületi irányban egymáshoz képest a szükséges mértékben viszonylagos forgó mozgásokat végezhetnek. A kétkarú —26 és 28— emelő ezenfelül a —-33— emelő révén és a -"-34— emelőszerkezet közbeiktatásával a —35— lábemelővel van kapcsolatban, mimódon a —2— asztal érzés szerinti megemelése — függetlenül a —24— excenter forgó mozgásától — végrehajtható. A —25— excenter a —36— emelőt működteti, amely a—37—.rudat emeli és emellett a —38— emelő és a cserélhető —38a— heveder révén a —4— zárófej a —19— nyomógyűrűjét vezérli. A —38— emelő és a —37— rúd közé a—39— rugó van beiktatva, úgyhogy túl nagy ellenállás esetében a —39— rugó révén az üvegtörés elkerülése mellett a —18— tolóka mozgásának egy részét, és ezzel az üvegre ható erő egy részét is felemésztjük. A —23— hajtókerék és a —22— excentertengely között lévő kapcsolót az 5.—8. ábrákon szemléltetjük, amely a következőképpen működik: a —15"— érintkező zárásakor a —40— mágnest áram járja át, amely ekkor a —41— vasmagot behúzza és ezzel együtt az elbillenthetően felfüggesztett : —42— reteszt és a —43— csap révén a —44— zárótolókát. Ily módon a —45— forgóéket a —46— rugó ferde helyzetbe húzza és így az állandóan forgó —23— kerék a —22— excentertengellyel kapcsolódik. Közvetlenül a .^•45— forgóék mögött oldalt eltolva a —22— tengelyen a —47— ütköző van, amely a —42—
