136670. lajstromszámú szabadalom • Berendezés drótnélküli adó irányának meghatározására
Megjelent: 1955. október hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.670. SZÁM. 21. a*. 46—60. OSZTÁLY — L-9387. ALAPSZÁM Berendezés drótnélküli adó irányának meghatározására ' ."' Ci Lorenz Aktiengesellschaft,, Berlin—Tempelhof. A bejelentés napja: 1943. december 30. Németországi elsőbbsége: 1943. január 4. Annak felismeréséből kiindulva, hogy a modulált frekvenciájú hullám vételekor ilyen hullám vételére alkalmas vevőkészülékben létesülő demodulált feszültség az esetben, ha a vevőkészülékkel egyidejűleg más hullámot is veszünk, a készülékben hatékonnyá váló vett hullám és a másik hullám nagyságának arányától függ, javasoltunk már olyan eljárást drótnélküli adó irányának meghatározására, amely szerint avégből, hogy erre a célra a modulált frekvenciájú hullámok vételére használatos módszert alkalmazhassuk, a vett hullámhoz a vevőoldalon olyan járulékos hullámot keverünk hozzá, amelynek a vevőkészülékben hatékonnyá váló nagysága akkora, .hogy demodulált feszültségének nagyságából felismerhetővé váljék az irányított vevőszervek befolyása.' Ehhez az eljáráshoz szükséges, hogy vagy a ke- , resett adó sugárzása, vagy a vevőoldalon a vett hullámhoz hozzákevert hullám modulált frekvenciájú' legyen. : A rajz 1. ábrája a mindenkori demodulált ÜDem feszültség nagysága és a,maximális Uoem max feszültség nagysága közötti aránynak a vett modulált frekvenciájú feszültségnek a vevőkészülékben hatékonnyá váló Em(?d nagysága és az egyidejűleg vett, esetleg nem modulált feszültség Eanmo< j nagysága közötti aránytól való függőségét szemlélteti. Ez a gyakorlati kísérleti eredményeken alapuló függőségi arány azt mutatja, hogy a vevőoldalon a vett hullámhoz hozzákevert járulékos hullámot a vevőkészülékben hatékonnyá váló vett feszültség nagyságától függően szabályozni kell, mert az ábrázolt görbéből, amelyet munkajelleggörbének tekinthetünk, kitűnik, hogy az irányjélzés pontossága' a görbe meredekségétől, ez pedig a vevőkészülékben hatékonnyá váló vett feszültség és az ugyanott hatékonnyá váló járulékos hullám nagysága közötti aránytól függ. A vett feszültség nagysága természetesen az adó távolsága és a sugárzás erőssége iszerint változik és ennélfogva nagyságrendileg sem felel meg mindig a vevőoldalon létesített járulékos feszültségnek. A találmány szerinti eljáráshoz használt irányozóvevőkészülékben ezért szükség van olyan szervekre, amelyek lehetővé teszik a járulékos hullámból adódó feszültségnek a vevőkészülékben hatékonnyá váló vett feszültség nagyságához való hozzáillesztése végett szükséges szabályozását. Ha az ehhez a szabályozáshoz használt vezérlőfeszültséget az irányozó-vevőkészülékben hatékonnyá váló vetMeszültségből származtatjuk le, akkor nehézséget okoz az, hogy a vett-feszültség nagysága a vételi iránykarakterisztikának a keresett adóhoz viszonyított mindenkori helyzetétől függ. Ezenfelül azokban. az esetekben, amelyekben az irányozás a vételi iránykarakterisztikának egymást kiegészítő jelek ütemében való ugrásszerű áthelyezésével megy végbe, az a járulékos hátrány is adódik, hogy a vett irányozó-feszültségből a járulékos hullám nagyságának szabályozása végett leszármaztatott vezérlőfeszültség függ az egyes áthelyezési idők állandó különbségétől. Ezeket a nehézségeket a találmány szerint úgy küszöböljük ki, hogy a vevőkészülékben a vef. irányozófeszültséghez hozzákevert járulékos hullám nagyságának a vett-feszültség nagyságától függő szabályozására használt szervek vezérlőfeszültségét olyan vevőcsatornából származtatjuk le, amelyben az irányított vevőszervektől független vételi energia van. Ezzel biztosítjuk azt, hogy a járulékos hullámnak a vevőkészülékben hatékonnyá váló nagysága mindig a lehető legkedvezőbb és az irányozás pontossága mindig a lehető legnagyobb. Azokban az esetekben, kiváltképpen célrepülésre alkalmas berendezésekben, amelyekben az irányozáshoz az irányzott vevőszervektől független feszültséget szolgáltató segédantennát használunk, a legelőnyösebb és a legegyszerűbb, ha a szabályozófeszültséget ennek a segédantennának az esetleg megerősített feszültségéből származtatjuk le. Ez esetben a találmány szerinti eljárás foganatosításához alig szükségesek járulékos kapcsolószervek. A találmányt a rajz 2. és 3. ábrája nyomán magyarázzuk részletesebben. A 2. ábra az irányozáshoz használt iránydiagramot szemlélteti. Ezt az ismert módon egymást kiegészítő jelek ütemében egymással váltakozva létesített A és B diagramok alkotják. Ha a vevő-