136665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi enyv előállítására

Megjelent: 1955. október hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.665. SZÁM. 22. i. OSZTÁLY - K-16 066. ALAPSZÁM Eljárás növényi enyv előállítására Dr. Kruspach Zoltán oki. gazda, uradalmi számtartó, Iregszemcse. A bejelentés napja: 1942. augusztus 31. A találmány eljárás a dextrinét felülmúló ragadóképességű növényi enyv előállítására. A találmány szerint az enyvet a lupinus-félék magvaiból erjesztéssel nyert vizes kivonatnak koagulálása útján állítjuk elő. A feldolgozásra minden lupinus-fajtának magvai alkalmasak, azonban a keserű csillagfürtök magvainak feldolgozása elsősorban fontos, mert ezek az egyébként igen értékes tápanyagokat tartartalmazó magvak mérgező hatású lupinin tartalmuknál fogva, eddig a zöld trágyázására használt növény vetőmagján kívül csak hal takarmány gyanánt voltak értékesíthetők. A vizes kivonatot célszerűen a durván darált magvaknak lehetőleg meleg, azonban a fehérje megalvadási pontját meg nem haladó, tehát mintegy 60—70 C° hőmérsékletű, a magdara elfedésére éppen elegendő menyiségű vízben való áztatásával készítjük. Az erjedés 6—7 óra múlva beáll és 24 óra múlva az oldatot lehúzzuk majd pedig friss meleg vízzel a már leírt módon másodszori kivonatolást végzünk, Minthogy a lupinin nagy része oldatba megy át, a dara, amelyet esetleg centrifugálás útján a kivonatot tartalmazó oldattól megszabadítottuk, és vízzel kimostuk, nedvesen vagy megszárítva értékes takarmányként általánosan feletethető. A mosóvíz csak kevés értékesíthető anyagot tartalmaz úgy, hogy ennek további feldolgozása nem gazdaságos. A vizes kivonatban lévő anyagokat lecsapjuk, A lecsapás savval vagy alkáliákkal is végezhető, azonban a legegyszerűbb és legcélszerűbb módja a lecsapásnak a vízzel való hígítás. Elegendő az oldatot térfogatának egyharmad részére rugó mennyiségű vízzel felönteni, hogy aprószemű csapadék váljék ki, amelyet centrifugálással vagy szűrősajtókon választunk el az oldattól. Az így nyert anyag már ragadós, azonban ragadósságát még fokozhatjuk.. Ez két féle módon történhetik. Az egyik módszer, hogy az anyaghoz boraxot adunk, miáltal mézszerűvé, világos, mézsárga színűvé válik és kényes anyagok ragasztására kiválóan alkalmas. A másik mód szerint az anyagot erjesztésnek vetjük alá. E célból a centrifugából vagy szűrősajtóból kivett anyagot 25—35 C° hőmérsékleten mintegy 3 napig kádakban pihentetjük, mialatt erjed és rendkívül sűrűn folyóssá és igen nagy ragadóképességűvé válik. Az anyag ez állapotban is használható ugyan ragasztásra, azonban igen nehezen kenhető. Kenhetőségét lúghozzáadásával fokozhatjuk. A legalkalmasabb erre a célra az ammóniák. Ennek hozzáadásával az anyag mézgaszerűvé válik. Ha az anyag súlyára számított 5% koncentrált ammóniákot adunk hozzá, ez a további erjedést is meggátolja úgy, hogy egyéb baktericid anyagokat nem kell hozzáadnunk. Az erjedéskor keletkező szagot célszerűen illatosítható anyaggal, pl. nitrobenzollal fedjük át. Az erjesztett vagy erjesztetlen anyagot azonban 50 C°-nál nem magasabb hőmérsékleten be is száríthatjuk. Az erjesztetlenül beszárított, porított anyaghoz boraxport keverünk. A száraz anyag vízzel ismét az eredeti ragasztó anyagot szolgáltatja. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás növényi enyv előállítására, amelyre jellemző, hogy lupinus-félék magvainak erjedése közben nyert kivonatát koaguáltatjuk. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy a durván darált' lupinus magvakat lehetőleg meleg, de a fehérje megalvadási pontját meg nem haladó hőmérsékletű, a darát éppen elfedő mennyiségű vízben áztatva erjesztjük és a kivonatot az oldatnak vízzel való hígítása által lecsapjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy a koagulumot erjesztésnek vetjük alá. 4. Az 1—2. vagy 3. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemao, hogy a lecsapott és víztelenített kivonathoz erjesztés után ammóniákot adunk. 5. Az 1., 2. vagy 3. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy az erjesztett kivonatot beszárítjuk. 6. Az 1., 2. vagy 5. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy a folyós ill. beszárított koagulumhoz boraxot keverünk. 7. Az 1., .2., .3. vagy 4. igénypontokban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre jellemző, hogy az erjesztett koagulumhoz baktericid anyagokat adunk. A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója 1850. Terv Nyomda 1955. — Felelős vezető: Bolgár Imre