136624. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés már famentesített háncszárak, különösen zöld len tisztítására (fésülésére)
4 136.624 változik (1. kivált a 8. ábrát) és megfelelő helyzetváltozás következik be a —31— hengernél is. Erre szolgál a —40, 41— összekötő emelőknek csuklószerű elrendezése a —31— henger tengelyvégein, ami egyidejűleg a henger csapágyazása is. A —30, 31, 32— hengerek hajtása kényszerszerűleg lánchajtással történik a —42, 43, 44— lánckerekeken át (1. idevonatkozólag a 9. ábrát is). A 8. ábrában vonalkázva tüntettük. fel a rétegző kinyújtott helyzetét. A rétegzőnek a megtört állasból (8. ábra) a kinyújtott állásba való hozatalával el lehet érni, hogy a háncsfátyol irányváltozás nélkül jut a szalagképzőre és itt most már a háncsfátyol mozgásiránya merőleges az eddigi mozgásirányra, amint az különösen világosan kitűnik az 5. ábrából. A háncsfátyol —sa— mozgásiránya a szalagképzőn merőleges az eddigi —ai, a2, a3 — mozgásirányra. A szalagképző a következő részletekből áll: A szalagképző ugyancsak —45— végtelen szalag (1. a 9. ábrát is) a —46, 47, 48— hengerekre felfeszítve és erre a szalagra, miként már említettük, a rétegzőről gyökérrészével előre jut a háncsrostfátyol. A —46, 47, 48—• hengerek hajtása egymás között kényszerszerűen lánc- és ékszíjhajtással a —49, 50, 51, 52— kerekek révén történik, amint az az 5. és 9. ábrából kitűnik. A —45— végtelen szalag előhaladási sebessége a rétegző szállításától, az egymásfeletti háncsfátyolrétegek megkívánt számától (rostszalagsúly egységenként) és esetleg az utánkapcsolt durva nyujtógép felvevőképességétől, azaz attól függ, hogy mennyi rostszalaganyagot bír felvenni a nyújtó. A —47—• henger felett —53— terhelő henger van, amelynek az a célja, hogy a háncsfátyolrétegeket összesajtolja. Hajtása a —47— alsó henger tengelyén lévő —54— fogaskerékről kényszerszerűen az —53—• terhelő henger tengelyén lévő —55— fogaskerékhez való kapcsolódással megy végbe. A szalagképzőről a háncsrostfátyol az —56—, —57— recés hengerek közé jut, amelyek közül az egyik fából vagy rugalmas anyagból, a másik pedig vasból van és a felsőt az —58—• szorítócsavar és rugó (1. különösen a 9. ábrát) szabályozhatóan az alsó recés hengerre szorítja. A két recés henger egymás között kényszerszerű hajtású és a céljuk az, hogy a háncsszálaknak egymás között bizonyos kötést adjanak. Azonkívül azonban éppen ezek a recés hengerek még sejtközi kötőanyagot is eltávolítanak a háncskötegekből por alakjában és így a rostok szétosztottabban jutnak a nyujtógép nyujtómezejére. A rétegző szállítása, a már leírt előre-hátra mozgása és a szalagképző —45— végtelen hevederének előhaladása eredményezik, hogy a háncsrostok szalagképzése a háncsfátyol egymásrarétegzésével csavarszerűen megy végbe, ami az összes háncsrészek •— gyökér-, közép- és virágos rész — benső keveredéséhez vezet. A háncsfátyol szálllítása a gyökérrésszel előre történik, amint ez. az 5. ábra —a4 és a r ,— nyíladataiból is egyértelműen adódik, mivel, miként a leírás elején említettük, az —ai, a2— mozgás irányába nézve a szárrészeket baloldalt fogtuk be a tisztító berendezésbe. Az 5. és 9. ábrában az —59— hivatkozási jel jelzi az egymásra helyezett háncsfátyolrétegek útján elért csavarszerű szalagképzést. A 16. és 17, ábra a famentesített lenszár utótisztítására másik elrendezést mutat, amely főleg rövid száraknál jöhet szóba. Ennél az elrendezésnél az utótisztításra való tűsléoes rostély, illetve a tűs mező, az 5A. és 8. ábrák tűz mezejével ellentétben, hengeralakú. A tűs síneknek és ezzel együtt a tűknek az 5A. és 8. ábrák szerinti eltolását a forgásirányra keresztben úgy kerüljük el, hogy a —a— összetett tűmozgásnak a szalagszállítás irányába eső —c— komponense egyenlő a szalagnak ugyanezen idő alatt megtett —b— útjával és a tűs mezőnek új tűsléce csak akkor hatol be a háncsfátyolba, ha a dolgozó tűsléc a fátylat elhagyja. Az aránylag rövid megmunkálási út miatt a tűslécet tehát itt nem kell eltolni. Az összes többi berendezések hasonlóak az 5A. és 8. ábrák segítségével már leírt és főleg hosszú rostoknál szóbajövő utótisztító berendezés elrendezéséhez. A tűsléces rostély elrendezésénél, amint azt főleg az 5A. és 8. ábrák segítségével leírtuk, kiemeltük, hogy a teljes tűs mezőt három mezőre osztjuk el, amelyek a tűosztás finomságában különböznek. Természetesen a tűs mezőknél más felosztás is lehetséges, a mezők száma növelhető vagy csökkenthető. Éppígy megváltoztatható a —9—• alakos bádoglemezek határolóvonala is, amikor is abból a szempontból kell kiindulni, vájjon a csúcs-, középvagy gyökérrészt akarjuk-e nagyobb mértékű kidolgozásnak alávetni. Ennek megfelelően fogjuk elkészíteni a —9— alakos bádoglemezek határolóvonalait. A háncsrostszáraknak, továbbá a hajtókészülékeknek és a hozzájuk tartozó hajtott berendezéseknek összes mozgásirányait az egyes ábrákban nyilak jelzik, különösen az 5. és 5A. ábrákban pedig ezek a nyilak még külön hivatkozási jelet is kaptak, hogy éppen az 5. és 5A. ábrák segítségével a háncsrostszárak mozgásirányait teljesen világossá tegyük. A találmány szerint kikapcsolódik az önműködő gerebenező gép. A leválasztott farészeeskéknek a háncsrostfátyolból való eltávolítására való leírt: féeülő-berendezés szerkezetileg nagyon egyszerű és áttekinthetőbb, mint a rendkívül bonyolult gerebenező automaták és az új fésülő berendezés sokszorosan telj esitőképesebb is. Megtakarítjuk az eddig használatos tilolóturbinákat és simítókat is. Eddig a rostoknak e berendezésekben végzett előkezelése volt a feltétele annak, hogy a gerebenezés (fésülés) megtörténhessék. A leírt rétegező és szalagképző pótolja a gerebenező gépek eddigi bonyolult önműködő rétegezőjét és így meg lehet takarítani a nyuj tógépeket kiszolgáló személyzetet is. Bizonyos mértékben kikapcsolódik a kártológép is, mivel a tisztító eljárásban (fésüléskor) említésreméltó kócképződésre nem kerül sor. Legalább is a kifésült szálban a hulladék oly csekély, hogy annak hasznos visszanyerése nem fizeti ki magát. Ezzel elesnek az öszszes segédgépek, mint kóc- és kártolt hulladéktisztítógépek. A teljes berendezés eszerint igen nagy egyszerűségével is ennek megfelelően kezelőszemélyzet szempontjából nagyfokú igénytelenségével tűnik ki. A lenfonógyárak nehéz gépállományának egy része elesik, úgy hogy ez az iparág sokkal nagyobb gazdaságossággal dolgozhat, mint az eddig lehetséges volt.
