136624. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés már famentesített háncszárak, különösen zöld len tisztítására (fésülésére)
Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.624. SZÁM 76. b. 30-37. OSZTÁLY — 0-1881. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés már famentesített háncsszárak» különösen zöld len tisztítására (fésülésére) Opitz József mérnök, Niedermohren. A bejelentés napja; 1943. január 23. Németországi elsőbbsége: 1942. január 23. Ismeretesek már zöld lent faimentesítő újabb gépek, amelyek nem a törési elv szerint dolgoznak és jól famentesített nyers rostot szolgáltatnak. A lennek a gyökértől az ágas rész kezdetéig terjedő szárrésze, tehát körülbelül a teljes szárhosszúságnak 2/s-a famentes. Az ágas résztől a virágos végekig az elágazásban lévő fa is szét van ugyan választva a rostszalagtól, de hálószerűén be van ágyazva a nagyon finom, dúsan szétágazó háncskötegszalagok közé, úgyhogy a háncskötegszalagok között még vékony és hosszú farészecskék vannak. A helyzetet az 1., 2., 3. és 4. ábra világítja meg. Az 1. ábra a zöld len szárát ábrázolja. Amint már említettük, a lenszár teljes hosszúságának "/g-át a szárhossz és 1 /3-át a virágos rész teszi ki. A 2. ábra a famentesített szárat ábrázolja. Eddig sikerült ugyan a famentesítésnek alávetett szárrészt a fától valóban teljesen megszabadítani, ez azonban a virágos részben nem volt lehetséges. A fa ugyan a virágos részen is le van választva, de — amint már kifejtettük — mégis ott van a nagyon finom, dúsan szétágazó háncskötegszalagok között hosszú és vékony farészecskék alakjában. Már megkísérelték ezeket az elágazó virágos részeket is teljesen famentessé tenni, de ez eddig nem sikerült. Ennek oka pedig az ágas rész különös morfológiai természetében rejlik, az ágas résznek ugyanis gyönge és más minőségű háncs mellett viszonylag erősebb és szívósabb fája van, mint a szár közép- és gyökérrészének. A háncs utó tiszti fásához, azaz a virágos résszel együtt vett szár teljes famentesítéséhez eddig a legkülönbözőbb gépeket alkalmazták. Először is megemlítjük a tiloló-turbinákat, továbbá simító, berendezések jönnek tekintetbe és nem utolsó sorban a gerebenező gépek, ámbár az utóbbiak a farészecskék kifésülésén kívül még a rostot is osztják, k . • Mindezek az ismert berendezések azonban csak hiányosan és csak nagy rostveszteség' árán teljesítették azokat a várakozásokat, amelyeket velük szemben támasztottak. Mindannyian az úgynevezett befogás-átváltási elv szerint dolgoznak, vagyis a háncs befogó (szorító) berendezésbe kerül, éspedig a szárnak vagy a virágos, vágy a gyökérrészét fogják be. Ezzel a szorító, vagy befogó berendezéssel azután a tisztító berendezés úgy dolgozik együtt, hogy a be nem fogott szárrész kerül kimunkálás, azaz tisztítás alá. E tisztító eljárás befejezése után következik a befogás átváltása és a tisztító berendezés hasonló módon a másik szárrészt dolgozza fel. Itt mindig a szárhosszúságnak V3—1 A-ét fogjuk be és a tisztító feldolgozásra a szárrésznek 2 /s— 3 /i része marad fenn. A len mechanikai feldolgozásmódjának kezdete óta felmerült az a kérdés, vajon a lenszárnak előbb a gyökér-, vagy a virágos része kerüljön-e tisztító, feldolgozásra. Mindeddig ez a kérdés még nyitott és vitás, bár ennek a rosthozam szempontjából súlyos következményei vannak, amint azt a már említett 3. és 4. ábrák különösen szemléltetően mutatják. Ha a lenszár tisztítását a virágos végtől a gyökér felé kezdik, vagyis tehát a fésülés tisztítás céljából a 3. ábrának megfelelően a virágos résztől a gyökér felé halad, akkor ezáltal rostok vesznek el, mivel a fésülés á szár felépítésével ellentétesen, helytelenül megy végbe. A 4. ábra mutatja a helyes fésülési eljárást. Itt a fésülés a szár felépítésével megegyezően a gyökérvégtől a virágos rész felé halad, úgyhogy ezáltal a farészecskék különösen a virágos részből rost-Veszteség nélkül, kifogástalanul kiválaszthatók. De még ha a fésülést tisztítás céljából a 4i ábrával egyezően a gyökértől a csúcs .felé kezdik is, a befogás szükséges átváltása a szárhosszúság harmadában vagy negyedében hátrányosan hat a rosthozam szempontjából, minthogy a gyökérrésznek (a szárhosszúság 2 /s— 3 /i-é) a fésű- vagy kaparószerű szerszámokkal való megmunkálása után az ágas részt is meg kell fogni és így a szerszámok a szárszerkezet elrendezésével ellentétesen, a természetes fekvéssel szemben erőszakosan súrolják vagy fésülik a finoman szétágazó háncsrostfátyolnak hosszú, vékony leválasztott farészecskékkel
