136615. lajstromszámú szabadalom • Művezeték nélküli szétágaztató kapcsolási elrendezés, főként távbeszélő- és távíróberendezések közbenső erősítőihez
Megjelent: 1955. október 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.615. SZÁM 21. a*. 36—37. OSZTÁLY — L—9340. ALAPSZÁM Művezeték nélküli szétágaztató kapcsolási elrendezés, főként távbeszélő- és távíróberendezések közbenső erősítőihez •C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin—Tempelhof. A bejelentés napja: 1943. november 6. Németországi elsőbbsége: 1942. november 28. Négyeres vezetéknek kéteres vezetékkel való összekötésére, továbbá távvezetékek végkapcsolási elrendezéseiben és közbenső erősítők csatlakoztatására úgynevezett szétágaztató kapcsolási elrendezést alkalmaznak. Ehhez a kéteres vezetéknek kapacitás, önindukció és ohmos ellenállás szempontjából lehetőleg pontosan megfelelő művezetőkre van szükség. A művezetékek gyakorlatilag mindig tökéletlenek és készítésük nehézségekkel jár, másrészt azonban jóságuktól függ a berendezésnek visszacsatolástól való mentessége. További hátránya a művezetőkkel összekapcsolt szétágaztató kapcsolási elrendezést tartalmazó szerelvényeknek, hogy nem lehet őket minden további pélkül bármilyen vezetékhez hozzákapcsolni, hanem először hozzá kell illeszteni a művezetéket a szerelvénnyel összekapcsolandó vezetékhez. Ismeretesek olyan berendezések, amelyekben a-. művezetékeket ellenütemű kapcsolású egyenirányítók helyettesítik. Ezeknek azonban az a hátránya, hogy vagy az átvinni kívánt hasznos áramok egyik félhullámát, vagy pedig — az átvivőutak átkapcsolása esetében — a hasznos áramok tört részét egészen elnyomják. A találmányt művezeték nélküli olyan szétágaztató kapcsolási elrendezés alkotja, amelyben a kéteres vezetékkel összekötött tekercs olyan háromszárú átvivő középső szárán lévő tekercse; amelynek a két szélső szárán lévő tekercsei egyenirányítókon át oly módon vannak négyeres vezetékekkel vagy kéteres közbenső erősítőkkel sorbakapcsolt átvivőkkel összekötve, amely kizárja az utóbb említett átvivők tekercseinek az erősítők felől érkező áramok révén való kölcsönös befolyásolását. A találmány feleslegessé teszi .a kéteres vezeték utánzatát alkotó művezetéket és biztosítja az átvinni kívánt hasznos áramok mindkét félhullámának átvitelét. További előnye a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnek, hogy különböző hosszúságú vezetékekhez .csatlakoztatható anélkül, hogy járulékos szabályozásra volna szükség. A találmány -előnyös kiviteli alakjában a háromszárú átvivő külső szárain lévő tekercsek hozzájuk kapcsolt két—két, azonos átbocsátási irányú egyenirányítóval együtt zárt áramkörré vannak sorbakapcsolva, mimellett a négyeres vezeték két erével vagy az egyik kéteres közbenső erősítővel sorbakapcsolt egyik átvivő tekercsének végei az egymással közvetlenül sorbakapcsolt két—két egyenirányító közé vannak bekötve, a négyeres vezeték másik két erével vagy a másik kéteres közbenső erősítővel sorbakapcsolt másik átvivő tekercsének végéi pedig a háromszárú átvivő külső szárain lévő tekercsek egyik vagy másik végéhez csatlakoznak. A rajz a találmánynak kéteres közbenső erősítők csatlakoztatásával kapcsolatos kiviteli példája. Az FI távvezetéken érkező beszédáramok háromszárú GÜ1 átvivő III tekercsén folynak át. Az átvivő külső szarain I és II tekercsek vannak. Ha például feltesszük, hogy az FI vezetéken érkező beszédáram egyik félhulláma a III tekercsen az E — A irányban folyik át, akkor az evvel az árammal az átvivő középső szárában létesített mágneses folyam, amely az átvivő két külső szárán át záródik, az I és II tekercseken ellentétes irányokban hatol át, azaz az I tekercsben gerjesztett áram az A—E irányban, a II tekercsben gerjesztett áram pedig az E — A irányban folyik. A II tekercsben gerjesztett áramot ~a 3 egyenirányító elnyomja, az I tekercsben gerjesztett áram pedig átfolyik a VI erősítő elé kapcsolt VÜ1 átvivő- elsődleges tekercsén a következő áramkörben: IE , VÜÍA, VÜ1E , 4 egyenirányító, 1 egyenirányító, lA . Az FI vezetéken érkező beszédáram másik félhulláma a háromszárú átvivő középső szárának III tekercsén az A —• E irányban folyik át és az I tekercsben E — A irányú, a II tekercsben pedig A — E irányú áramot gerjeszt. Az első félhullámmal kapcsolatosari a II tekercsre nézve mondottak most az I tekercsre nézve érvényesek, azaz az 1 egyenirányító elnyomja az I tekercs áramát, a II tekercsben gerjesztett áram pedig átfolyik a VÜ1 átvivő elsődleges tekercsén a következő áramkörben:
