136589. lajstromszámú szabadalom • Háztartási mérleg

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.589. SZÁM 42. f, OSZTÁLY — S—19.489 ALAPSZÁM ^—

„^_——^—ii^^—>—»^^—^».^^^^»i>—— • ' i. Háztartási mérleg Sztán István'lakatosmester, Szatmárnémeti. A bejelentés napja: 1943. május 21. Háztartási mérlegként használatos ún. egytányéros mérlegek, konyhai használat alatt rozsdásodnak és piszkolódnak, ezáltal működésük megbízhatatlanná válik. E szerkezetek bonyolultak és könnyen romlanak, miért is azok egy zárt tokban vannak elhelyezve, melyből kinyúlik a sérpenyőtartó kar, valamint a mérőszerv. A szerkezetet körülzáró tok készítése a jelenlegi anyaghiány miatt akadályba ütközik, ettől függetlenül azonban a tok előállításához tekintélyes mennyiségű fémlemezanyag szükséges, ami az előállítási költséget nagyban emeli. A találmány tárgyát képező háztartási mérleg mind e hátrányt kiküszöböli. Előnye, hogy toknélküli, tehát előállításához kevés anyagra van szükség, azonkívül az alkatrészek oly anyagból állíthatók elő, melyek a mai viszonyok mellett is beszerezhetők, nagyrészük pedig hulladékvasból állítható elő. E mérleg szerkezete egyszerű és olcsó, úgy, hogy bármely kis háztartás beszerezheti, azonkívül kezelése is egyszerű, megbízható, tartós és szabályozható. A találmány lényege az, hogy a szerkezet hossztengelyvonalában egy végignyúló kétkarú emelőkar van elrendezve, melynek a mérleg egyik végéből kinyúló végén beállítható ellensúly van, másik végén pedig mérlegnyelvvé van kialakítva és tolósúllyal van elátva és az állványzatban van billenthetően ágyazva, míg a kétkarú emelőt és mérlegtányért, az állványzathoz szerelt, kapcsolószervek kötik össze. A csatolt rajzon a találmány tárgyát képező háztartási mérleg egy példaképpen felvett kiviteli alakja van feltüntetve. Az 1. ábra a mérleg elölnézete, a 2. ábra a mérleg felülnézete, a mérőtányér nélkül, a 3. ábra pedig a mérlegkar oldalnézete . A rajzon —a— a mérlegtányér, melybe a mérendő tárgyat helyezzük, —b— az állvány, mely szalagvasból van kialakítva, hátsó része kétmellső része pedig egy ágú, melyeknek végei —c—- lábakká vannak meghajlítva. Az állvány mellső végéhez van erősítve a —d— állónyelv. A mérleg hossztengelyvonalában fekszik az —e— kétkarú emelő, melynek hátra nyúló —f— vége csavarmenetes és azon —g— súly csavarolva előre-hátra állitható. A kétkarú emelő mellső —e1

— vége —h— nyelvvé van kialakítva és súly beosztással van ellátva. A kar ezen részére —i— tolósúly van felhúzva, melynek —j-— orra az —e1

—•

kar beosztásán jelzi a kilósúlyt. A karhoz van erősítve, az azzal párhuzamos —k— mérőléc, melyen —m— súly tologatható, a lécen pedig beosztás van a dekasúlyok megállapítására. A kétkarú emelőre keresztirányú —z— tengely van erősítve, melynek ék alakú keresztmetszetű végei, a —b— állványból felnyúló —x— nyúlványok, ugyancsak ék alakú vájataiban vannak ágyazva. Az •—a— mérlegtányér alatt —a1

— tartóvasak vannak, melyeknek lenyúló —n— karjai 90° alatt vannak meghajlítva és e meghajlított nyúlványainál fogva az -—o— kengyelekbe vannak akasztva, mely kengyeleknek felső végei a lábakat összekötő —p— rúdra billenthetően fektetett —r— összekötőkarokra vannak akasztva, ez utóbbi karoknak egy ágban végződő —s— vége pedig, a —t— kengyel közbeiktatásával az —e— kétkarú emelőhöz van kapcsolva. Ugyancsak az —a1

— tányértartó vasakhoz van erősítve az —u— kengyelvas, melynek két lenyúló karján ékalakú bevágás van, míg a —z— tengelynek —y— nyúlványai vannak, melyek ugyancsak ékalakúak és ezen bevágásokba nyúlnak. E felfüggesztésekkel elérjük azt, hogy az (e) mérlegkar kibillenése közben az (a) mérlegtányér állandóan vízszintes helyzetben marad és ebben a helyzetben mozog függőlegesen fel és le. A mérleg használata előtt a —g— súlyt kivagy befelé csavaroljuk addig, míg a —h, d— mérlegnyelvek egy vonalba jutnak. Ezután a mérendő tárgyat az —a— tányérba helyezzük és az —i— súlyt a mérlegnyelv felé húzzuk addig a beosztásig, melynél a —h, d— nyelvek közel egy vonalba kerülnek. Ezután a további mérést a felső —k— mérőléc —m— tolósúlyának tolásával végezzük addig, míg a két mérlegnyelv egy vonalba jut. Az —i— súly, illetve az —e1

—

beosztásos karon a kilósúlyt, a —k— lécen pedig a dekasúlyt állapítjuk meg. Természetesen a mérlegállvány, a kétkarú emelő tengelye, valamint az egyes összekötő ele-