136570. lajstromszámú szabadalom • Öntőforma, különösen nagyobb munkadarabok, például belsőégésű erőgépek forgattyúházainak öntéséhez

Megjelent: 1955. október hó 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.570. SZÁM. 31. c. 10—25. OSZTÁLY. - B-5922. ALAPSZÁM. Öntőforma, különösen nagyobb munkadarabok* például belsőégésű erőgépek forgattyúházaínak öntésébe* Daimler-Benz Aktiengesellschaft, Stuttgart-Untertürkheim. A bejelentés napja: 1943. november 16. Németországi elsőbbsége: 1942. november 20. A találmány (különösen nagyobb és bonyolult fel­építésű, például a részarányossági síkhoz rézsúto­san elrendezett felületekkel, furatokkal, lyukakkal, faltörésekkel és alámetszett felületekkel készült munkadarab öntéséhez alkalmas forma. A talál­mány különösen V-alakban elrendezett hengerso­rokkal készült belső égésű erőgépek hordóalakú forgattyúházának előállítására alkalmas. A talál­mány lényege abban van, hogy az öntőforma kül­ső határolása kokilla módjára van kialakítva és a kokillának különösen azok a részei, amelyek a fentemlített felületeket és faláttöréseket vagy ezek­hez szükséges magokat határolják, elfordíthatóan vannak elrendezve, míg a kokilla esetleges továb­bi részei egyenes vezetékek mentén, előnyösen meghatározott véghelyzetek között, eltolhatóan vannak ágyazva. Szükség esetén a kokilla részei ívelt pályák mentén is csúszhatnak. Az; ilyen külső kokilla magja célszerűen többrészű homoikmag, melynek egyes részei teknőben és egymáshoz ké­pest az öntéshez szükséges kölcsönös helyzetben közösen vannak kialakítva, és ebben a helyzet­ben magdeszkára vannak "helyezve. A teknő úgy­nevezett kiöntőszekrény szerepét játssza és ürege megfelel az öntendő munkadarab üregeinek, ille­tőleg az öntőformában alkalmazott mag külső mé­reteinek. A teknő üregében a bordákat, csapagy­vállakat ós azokhoz tartozó csapágyszemfeleket, valamint egyéb hasonló alkatrészeket a teknőbe helyezendő formarészekkel, mint üreges formákkal formáljuk ki, és evégből először a formarészeket, a teknőbe szereljük, majd a teknőt formahomok­kal töltjük ki és az abba szerelt formarészefeet is­mét eltávolítjuk, hacsak azok mint fémes héjaza­tok vagy betétek nem maradnak a homokból ké­szült magban. Az ily módon előkészített teknőre fedélként öntőlemezt helyezünk, amely az annak munkafelületén elrendezett — esetleg egyidejűleg a kokilla részeit alkotó — kiemelkedésekkel a tek­nőben lévő és fotrmahomokból készült elemeket já­rulékosan rögzít;, feltéve, hogy a formahomok és a teknő közötti felületi tapadás a homokformák­nak a teknőben való biztosításához nem elegendő. Ezután a fedőlemezt a teknő vei reteszek útján összekötjük és az egészet 180° alatt elfordítjuk, amely helyzetben a fedőlemez alkotja a feneket, amelyre a teknőben lévő homokformák felfeküsz­nek, vagy amelyeken ezek állanak. Ezután a tek­nőt az öntőlemezről leemeljük és az utóbbit, a fel­vett esetben' az azon elrendezett homokmagokkal együtt kokíllába helyezzük. A •mag egyes szaká­szai közötti ütközőrések és közbenső terek mentén azokat héjazataiakú fémes betétekkel borítjuk, me­lyek ismét több darabból állhatnak, és egyben a forgattyú teknő hengerfuratainak magjait alkotják. A találmány lehetővé teszi, hogy a fent említett forgattyúházakat ós más hasonló öntött munka­darabokat a legegyszerűbb és legolcsóbb módon ki­sebb gyakorlatú munkaerőkkel is jobb minőségben és kevesebb selejttel állítsuk elő, mint az eddig a tiszta homoköntésnél lehetséges volt. így különö­sen lényeges, hogy az ilyen' munkadarabok álló helyzetben önthetők. Ennek következtében a szö­vetszerkezet különösen a munkadarab alsó részén és mindkét oldalán egyenletesebb, mint az eddig fekvő állapotban öntött munkadaraboknál. Ezen­kívül a szövetszerkezet a külső oldalakon és külö­nösen a később megmunkálandó felületek mentén tömöttebb és mind egyes darabok, mind sorozatok gyártása esetén a mérettartósság hasonlíthatatlanul nagyobb a .kizáróan homokformákban öntött for­gattyúházakkal szemben. Ennek megfelelően a ta^ lálmánynál kisebb tűrési határokkal dolgozhatunk és így kevesebb öntőfémre van szükség, az önt­vény könnyebb és kisebb mértékben szorul utóla­gos megmunkálásra. Különösen kisebbé válik az utólagosan szükséges forgácsoló megmunkálás. Ezenkívül mindenekelőtt a később megmunkálandó felületek, mint például a csapágyszemeket határoló felületek, a hengerek behelyezése végett készített Lyukak és a forgattyúteknők szereléséhez szükséges karimák szövetszerkezete tömött ós egyenletes. Mi­után kevesebb utólagos megmunkálásra van szük­ség, lényeges időt takarítunk meg. Továbbá időt és munkaerőt a találmány tárgyánál elsősorban azzal takarítunk meg, hogy a mag egyes szaka-

Next

/
Thumbnails
Contents