136544. lajstromszámú szabadalom • Eljárás iránymeghatározás végett irányítottan adott vagy vett, modulált frekvenciájú elektromágneses sugárzás vételére
Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.544. SZÁM. 21 a4 46-60. OSZTÁLY. — L—8855. ALAPSZÁM. Eljárás iránymeghatározás végett irányítottan adott vagy vett, modulált frekvenciájú elektromágneses sugárzás vételére. C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin-Tempelhöf. A bejelentés napja: 1942. július 28. Németországi elsőbbsége: 1941. július 29. A frekvenciamodulációnak irányítottan adott vagy vett elektromágneses sugárzással kapcsolatos alkalmazását az nehezíti meg, hogy a vevőoldalon amplitúdókorlátozó szervet használnak, amely az érkező sugárzás összes amplitúdókülönbségeit kiegyenlíti. Ennek az a rendkívüli előnye van, hogy megszünteti a jelenleg használatos, modulált amplitúdójú sugárzás vételekor jelentkező összes zavarokat. Minthogy azonban az irányított sugárzással foganatosított navigációs eljárások esetében, akár zérusmódszerről, akár térerősségeket össszemérő módszerről' van szó, szükség van az amplitúdó hű visszaadására, első pillantásra úgy tűnik, hogy a frekvenciamoduláció navigációs célokra való sugárzás esetében nem alkalmazható. E nehézségek elkerülése végett javasoltuk már az amplitúdókorlátozó szerv ama sajátosságának kihasználását, amely megfelelő kapcsolás esetén abban nyilvánul, hogy két egyidejűleg érkező, modulált frekvenciájú sugárzás közül az erősebbik elnyomja a gyengébbiket. Ehhez szükség ges, hogy az erősebbik sugárzás amplitúdója kétháromszor akkora legyen, mint a gyengébbik sugárzásé; ha a két amplitúdó közötti arány kisebb ennél, úgy a korlátozószerv mindkét sugárzást átengedi, ha nem is a helyes kölcsönös aránynak megfelelő mértékben. Ugyanezt a hatást érjük el az esetben is, ha a két egyidejűleg érkező sugárzás közül csak aa egyik modulált frekvenciájú, a másik ellenben nem. Ha a nem modulált frekvenciájú sugárzás amplitúdója nagyobb a modulált frekvenciájú sugárzás amplitúdójánál, úgy az utóbbi sugárzás elnyomódik, vagyis a modulált frekvenciájú sugárzás csak az esetben érvényesül a vevő kisfrekvenciás részében, ha amplitúdója legalább is akkora, mint a nem modulált frekvenciájú sugárzásé. A találmány ennek a jelenségnek a kihasználásán alapszik. A találmány szerint iránymeghatározás végett irányítottan adott vagy vett modulált frekvenciájú elektromágneses sugárzás vételekor a vett modulált frekvenciájú feszültséghez a vételi energiával vezérelt nagyságú járulékos vivőrezgést adunk hozzá. Ennek vezérlését a találmány szerint célszerűen úgy végezzük, hogy megalkotjuk a vett energia középértékét és az így nyert szabályozófelszültséggel vezéreljük a járulékos vivőrezgést. Különböző jelek, pl. egymást kiegészítő pontvonásjelek ütemében billentyűzött sugárzások esetében a két sugárzás egymással egyező térerősségének övezetén kívül időbelileg egymásután következő. különböző amplitúdójú, modulált frekvenciájú feszültségek érkeznek a vevőhöz, mégpedig többnyire olyan ütemben, amelyből megállapítható, hogy melyik -oldalról érkező feszültség a nagyobbik. Ezeket a modulált frekvenciájú feszültségeket keverjük* közbenső frekvenciásán megerősítjük, részben egyenirányítjuk. részben a korlátozószervhez vezetjük, azután pedig frekvenciától és amplitúdótól függő tag alkotta megfelelő demodulátorban demoduláljuk és végül egyenirányítás után kisfrekvenciás erősítővel megerősítjük. Az adóoldali Vagy a vevőoldali billentyűzéssel előidézett amplitúdókülönbségek a korlátozószerv előtt teljes mértékben megvannak a feszültségekben. A találmány szerint a közbenső frekvenciás feszültségeket a korlátozószerv előtt egyenirányítjuk, megfelelő időállandójú simítótaggal lesimítjuk és az így nyert feszültséget használjuk fel a járulékos vivőrezgés amplitúdójának szabályozására. A simítótag időállandóját például úgy választjuk meg, hogy megkapjuk az érkező billentyűzött jelfeszültségek időbeli középértékét; ehhez az ismert pont- vonással való billetyűzés esetében kb. 14 másodperces időállandóra van szükség. A járulékos vivőfeszültséget akár a vevő nagyfrekvenciás részében keverhetjük hozzá a vett feszültségekhez, akár a vevő közbenső frekvenciás részében. Az utóbbi megoldás előnyösebb, mert ez esetben a vivőfeszültség rezgőkörét nem kell a vevő egész hangolási körzetében együtt