136529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sajtolt beton-cölöpök készítésére

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.529. SZÁM 37 b. OSZTÁLY — B—15833. ALAPSZÁM, Eljárás sajtolt beton-cölöpök készítésére. Allgemeine Ballgesellschaft Lorenz & Co. cég Berlin-Wilmersdorf. A bejelentés napja: 1943. március 17. Tudjuk, hogy nagyszilárdságú és hordképes betonpillérek előállítására a szokásos módon döngölt vagy öntött betont, megkötés' előtt, tömöríteni kell, ami rázassál vagy sajtolással érhető el. Fúrt lyukakban előállítandó betoncölöpöknél, amelyek öntésére béléscsövet süllyesztenek a talajba, csak sajtolás jöhet szóba, mert az öntőformaként is szereplő talajt, természetesen, nem lehet rázni. Ezért javasolták már az ilyen cölöpök készítésénél a fokozatosan bevitt betonadagokat, egymás után, sű-' rített levegővel vagy nyomóvízzel tömöríteni. A találmány szerint talajbamélyedő, nagymértékben tömörített betoncölöpöket úgy állíthatunk elő, hogy minden egyes töltés sajtolását két sajtolási műveletre bontjuk, amelyek közül az elsőt nyomóvízoszloppal, gázpárna közbeiktatásával, magában ismeretes módon, mintegy 6 atm. túlnyomásig, a másodikat pedig gázpárna nélkül, tisztán nyomóvízzel, legalábbis 12 atm., de lehetőleg még nagyobb túlnyomásig végezzük. Tisztán sűrített levegővel sajtolva, a betonba zárt levegő csak a környező- talajrétegbe nyomódik. Ha ez a talajréteg nem felvevőképes, akkor a légbuborékok csak összenyomódnak, majd a nyomás lecsökkenésekor megfelelően, újra, kitágulnak. Tehát a beton tömörítése helyett éppen a hordképes talajréteg lazul fel, amelynek a főterhelést kell felvennie. Másrészt tisztán nyomóvízzel sajtolva, a légbuborékoknak a betonból való kiszabadulása a sajtolónyomás azonnali leesését vonja maga után úgy, hogy az utánna következő buborékok újra kitágulnak és mindaddig bennmaradnak, míg a nyomás, utánszivattyúzás folytán, újra fel nem emelkedik. Addigra azonban az előző buborékok által hagyott csúszófelületek már eltűntek, miértis tisztán nyomóvízzel sajtolva a beton nyilván csak nehezen gáztalanítható tökéletesen. Ha azonban a sajtolást nyomóvízoszloppal, gázpárna alkalmazásával foganatosítjuk, akkor a. légbuborékok felszállása a gázpárna rugalmassága folytán nem okoz észrevehető nyomáscsökkenést úgy, hogy az első buborékok által hátrahagyott csúszófelületek a szünet nélkül felszálló buborékok útjaiként szolgáihatnak és a szabaddá vált üregek a vízoszlop sztatikái nyomása alatt igen gyorsan megtelnek betonnal és vízzel. Kisérletek szerint, . nyomóvízoszloppal való sajtolással, gázpárnát alkalmazva, már mintegy 6 atm. túlnyomásig terjedő nyomásnál, a betonnak kerek 20%-os térf ogatcsökkeríését és ezzel a betontöltés gyakorlatilag teljes légtelenítését érjük el, 6 atm. túlnyomás felett azonban a béléscső már elválhat a betontöltéstől és a talajtól. Ha az elválás gázpárnás nyomóvízsáj tolásnál következik be, akkor az elkerülhetetlenül keletkező csúszófelületek, a majdnem változatlanul tovább ható nyomás folytan azt eredményezik, hogy a béléscső növekvő sebességgel felemelkedik. Míg a nyomás fenntartása és az ezáltal fenntartott csúszófelületek kedvezően hatottak a beton légtelenítésénél a 6 atm. túlnyomás feletti, további sajtolásnál már kedvezőtlenek. Ezért a találmány szerint, mintegy 6 atm. nyomás elérése után lezárjuk a gázpárnát és a sajtolást tisztán nyomóvízzel folytatjuk. Ha emellett a béléscső elválik a talajtól, akkor a nyomás, a térfogat növekedése és a víz összenyomhatatlan sága folytán azonnal leesik úgy, hogy a béléscső megáll és a mozgás alatt keletkezett csúszófelületek a töltés leszállása folytán ismét eltűnnek. Minthogy az összesajtolt és lesüllyedt beton még szorosabban tartja a béléscsövet, a további sajtoláskor jóval nagyobb nyomást is alkalmazhatunk, míg csak a cső újra el nem válik és tovább emelkedni nem kezd. A feltalált új eljárás tehát nemcsak kitűnő légtelenítést eredményez, hanem a beton igen erős tömörítésére és az előállított cölöp lehorgonyozására is vezet. Ezenfelül előnye az eljárásnak, hog^- aránylag tanulatlan segéderőkkel megbízhatóan, veszélytelenül és gyorsan foganatosítható. A találmányt a rajz kapcsán ismertetjük közelebbről. Az 1 talajba a 2 béléscsövet a hordképes 3 talajrétegig süllyesztjük és ebben, ismert módon, 4 üreget készítünk. Ezt a 4 üreget és a 2 köpenycső alsó részét az a—b szintig pépes betonnal töltjük meg. Amint ezzel elkészültünk, a 2 csőre célszerűen boltozatos 5 fedőt szerelünk fel, amelyhez a 6 és 7 vezetékek csatlakoznak. A 6 vezeték, 8 szelepen át, a szabadba nyílik. A 7 vezeték, a háromfuratú