136517. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyhatású anyagok elkülönítésére állati májból

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.517. SZÁM. 30. h. 1-8. OSZTÁLY. — R—8562. ALAPSZÁM. Eljárás gyógyhatású anyagok elkülönítésére állati májból. Richter Gedeon vegyészeti gyár rt. cég, Budapest A bejelentés napja: 1943. február 8. Ismeretes, hogy a máj heparin-tartalma igen alacsony, miért is' nagyobb heparinrnennyiség előállítására aránylag igen nagy máj tömeget kell feldolgozni. A Howell, által javasolt eljárás (Am. "I. Physiol, 63. kötet, 434. old.) e célra nem mutatkozott kielégítőnek s ezért 1933. óta a nyers heparin, előállítására inkább Charles és Scott eljárását használják (J. Biol. Chem. 102. kötet, 425^ old.), kik a máj kivonását lúgos kémhatású, szervetlen sóoldattal végzik. Ennek alkalmazása azért előnyös,- mert behatására sok májfehérje azonnal.kicsapódik és így könnyebben s tisztábban szűrhető oldat keletkezik, melyből a nyers heparin, sav behatására (pH 2.8 — 4.0 között), kicsapódik. Ugyané kutatók tapasztalták, hogy heparin-termelésük a korábbinak többszörösére emelhető, ha a megőrölt májat 24 órai autolizisnek teszik ki. Autolozis nélküli termelésüket az említett kutatók 100 font májból átlag 65.000-- egységben, autolizis felhasználásával pedig 192.000 egységben jelölték meg. Egységnek (a. c. u. = anti coag. unit) azt a beparin-mennyiséget nevezik, mely 1 cm3 macskavér megalvadását 24 órás időtartamra meggátolja. Charles és Scött további közleményükben (J; biol. Chem. 102. kötet, 431. old.) különböző állatok szerveivel végzett vizsgálatok eredményét foglalták Össze, melyből kitűnik, hogy heparin a májon kívül, egyéb állati szervekben is előfordul és 1 kg őrölt és autolizált marhamáj heparin-tartalmát 1800—2000 egységben állapították meg. Minthogy a Charles és Scott-féle eljárással kivont máj semmiféle további felhasználásra, sem tápanyagnak, sem pedig gyógyászati alapanyag céljára többé nem alkalmas, kísérleteket végeztünk heparin gazdaságos előállítására oly májból, melyből egyéb hatóanyagokat előzetesen elkülönítettünk. Alább ismertetett .kísérleteink azzal a meglepő eredménnyel jártak, hogy a már kivont májból nagyobb mennyiségű és kevésbé szennyezett heparint kaphatunk, mint amennyi eddig ismert módszerekkel friss májból volt előállítható. Eljárásunk lényege az, hogy őrölt májat vizzel hígított, szerves oldószerrel vonunk ki, a kivonatból a feloldódott májvitaminokat és/vagy antianemics hatóanyagokat magukban véve ismert módszerekkel elkülönítjük, a kivonás után visszamaradt májat sajtoljuk és megszárítjuk, majd vízzel és friss állati szervvel vagy utóbbinak őrleményével keverten autolizisnek vetjük alá és végül a heparint az autolizált anyagból lúgos vízzel vagy vizes sóoldattal vonjuk ki. A máj első kivonásánál szerves oldószerként célszerűen alkoholt használunk. A száraz májpor autolizisét előnyösen friss állati májjal keverve végezzük. Kísérleteinknél úgy jártunk el, hogy friss vagy frissen fagyasztott májat, mely túlnyomóan marhamájból állt, húsőrlőn megdaráltunk és híg alkohollal kevertünk össze. Az anyagkeverékből sajtolással különítettük el az első kivonatot és az eljárást,' szükség esetén, ugyancsak hígított alkohollal megismételtük. A kapott alkoholosvizes kivonatot, mely egyebek között a máj antianémiás hatóanyagait is tartalmazta, ismert módon feldolgoztuk, a saj tolásnál visszamaradó lepényt pedig meleg szárítószekrényben megszárítottuk. A kapott, könynyen morzsolódó barna tömeget porrá őröltük. E pornak Charles és Scott eljárása szerinti, autolizis nélküli feldolgozásával a heparin-kihozatal amaz értékei sem voltak elérhetők, melyeket az említett kutatók autolizálatlan, friss máj feldolgozásával kaptak (a száraz májport friss májra számítva át). A száraz máj porból egyszerű, lúgos kivonással kapott termék is csekély értékű volt. A vízzel kevert száraz por autolizisével a kihozatal kissé javult. Ha azonban a száraz májport az eredeti friss máj mennyiségére számított csekély mennyiségű, őrölt friss májjal vagy egyéb friss állati szervvel és kb. annyi vízzel keverjük össze, amennyit az alkoholos kivonás és szárítás folyamán eltávolítottunk és a kapott híg tömeget 12—48 óra hoszszat, 50 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten tartjuk s végül heparinra feldolgozzuk, az előbbi kísérletek eredményéhez 'viszonyított termelés közel megtízszereződik. E módszerrel elért termelési hányad az irodalomban ismertetett valamennyi eljárás eredményét felülmúlja. Példa: 128 kg friss máj vizes — alkoholos kivonásával, saj tolásával és szárításával előállított 40 kg májport 80 1 vízzel és 10 kg friss májjal keverünk össze, az anyagkeveréket 24 óra hosszat 40 C°-on