136507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektroncsövekben létrejövő káros emmisszió mérésére

Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.507. SZÁM. 21. g. 1-16. OSZTÁLY. - L-9296. ALAPSZÁM. Eljárás elektron csövekben létrejövő káros emisszió mérésére. C. Lorenz Aktiengesellschaft, Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja: 1943. szeptember 7. Németországi elsőbbsége: 1942. szeptember 8. Oxidkatódás elektroncsövekben bárium vagy más emissziós anyag felgőzölögtetése következtében olyan elektródák is aktiválódnak, amelyeknek nem kellene elektronokat emittálni. Ezt a csövek készítésekor megfelelő rendszabályok alkalmazásával meg kell akadályozni. Ehhez olyan mérési eljárást használnak, amely lehetővé teszi az egyes elektródák káros emissziójának mérését. A mérést azonban nagyon megnehezíti az a tény, hogy az elektródákkal a közöttük levő szigetelés ellenállása párhuzamosan van kapcsolva. Ez okból kívánatos, hogy mind a káros emissziós áramot, mind a részben ugyancsak káros szigetelési áramot pontosan meg lehessen mérni. Ez a két áram a cső hőmérsékletétől, elsősorban azonban ama elektróda hőmérsékletétől függ, amelynek káros emisszióképességét kívánjuk megállapítani. A káros emisszió mérésére való használatos eljárást az 1. ábra szerinti, háromelektródás cső termikus rácsemissziójának megállapítására hivatott kapcsolási elrendezés nyomán ismertetjük. Az 1 cső katódája és rácsa közé a rács terhelésére való 2 áramforrás van kapcsolva. Az áramforrás pozitív sarka a ráccsal van összekötve. Az 5 kapcsoló —a—állásában a 3 árammérővel mért áramból és a 4 feszültségmérővel mért feszültségből megállapíthatjuk a rácsot felhevítő veszteségteljesítmény nagyságát. Bizonyos idő elteltével az 5 kapcsolót —b— állásába állítjuk, s ilymódqn segédáramkört zárunk, amelyben elektronáram folyik a 6 telep pozitív sarkától az emittáló elektródaként ható rácson, az anódán és a 7 galvanométeren át a telep negatív sarkához. A 7 galvanométer mutatója kilenségésének első része a rács termikus emiszsziós áramát és a rács és az anóda közötti szigetelésen átfolyó áramot együttesen jelzi. Ez a kilengés a rácsmenetek hőtehetetlenségének hatására először nagyon gyorsan csökken, azután pedig a szigetelés hőtehetetlenségének hatására lassan egészen megszűnik. Nyilvánvaló, hogy ez ,az eljárás nagyon bizonytalan. Hátrányai főként a következők: a mérés előtt először is becslés útján meg kell állapítani, hogy a rácsnak vagy a szigetelésnek van-e nagyobb hőtehetetlensége. Ezután lehetőleg pontosan meg kéli határozni a kilengés változásának sebességét, amelyet nem lehet feljegyezni. Ismételt mérés esetén a terhelési időszakoknak pontosan egyformáknak kell lenniök, márpedig ez időszakok hossza a méréseket végző személy reakcióinak gyorsaságától függ. Döntően befolyásolja végül a mérés eredményét a kapcsoló átállításának sebessége is, mert lassú átkapcsolás esetén az átkapcsolás közben már lehűl a rács és ennek folytán csökken emisszióképessége. E hátrányok elkerülése végett a találmány szerint a káros emisszió mérését váltóárammal végezzük, mimellett az emissziós áramot egyenáramként, a szigetelésen átfolyó áramot pedig váltóáramként mérjük. A két áramot irányerősítővel összekötött mérőellenállás segélyével egymásután mérhetjük, vagy pedig oszcillográf, főként Braun-féle cső alkalmazása útján egyszerre is ábrázolhatjuk láthatóan. A 2. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas kapcsolási elrendezés váz-7ata. A mérendő 1 elektroncső elektródái 2 transzformátor másodlagos tekercsével vannak összekötve. A transzformátor -—a—, —b— kapcsai közötti feszültséggel- a rács felhevitésére való rácsterhelést, a —b—, —c— kapcsok közötti feszültséggel pedig a mérőfeszültség nagyságát állítjuk be. A rácsterhelést 3 wattmérővel v=igy áram- és feszültségmérővel állapíthatjuk meg, mimellett a kapott áramgörbét tekintetbe kell venni a'rácsterhelés kiszámításakor. A rácsvezetékbe ezenfelül 4 telepet is bekapcsoltunk, amely arra. való, hogy meggátolja indulóáram keletkezését a mérő- és a terhelőfeszültségnek a zérusértéken való áthaladásakor, valamint arra, hogy körülható csövek esetében a körülhatást kiegyenlítse. A transzformátor —a—, —b— és —b—, —c— kapcsai közötti feszültségeket úgy állítjuk be, hogy akkor, amikor az anóda pozitív feszültségű a katódához képest, a rács olyan mértékben legyen negatív feszültségű a katódához viszonyítva, hogy a katódától az anó-