136501. lajstromszámú szabadalom • Ezüstívgyujtó

2 136.501 a rövidség kedvéért az ezüstívgyújtó alapanyagának fogjuk nevezni. Az ezüstívgyújtó alapanyaga desztillált vízzel és finom szemcséjű (ez lényeges) durranóhiganynyal összekeverve könnyen kenhető, pépszerű anyagot ad. Kenjük fel ezt az, anyagot az 1. ábra szerinti elektródákra, és 60—70 C-on való teljes száradás után bocsássunk keresztül rajta áramot, akkor a következőkét tapasztalhatjuk: Az alapanyag révén az elektródákon egy, a vezető alapanyag ezüst szemcséinek nagyságától függő, de minden esetben pár tized ohm ellenállású vezetőréteget alkottunk. Az alapanyag részecskéi közé bevitt durranóhigany szemcsék az alapanyag átmeneti ellenállását növeli. Ha a bevitt durranóhigany szemcsék számát fokozatosan növeljük, akkor a cella ellenállása is fokozatosan nő, de egyúttal csökken az áramerősség is, melynél a cella robban. Ez természetes is, hiszen a két elektróda közé egy bizonyos nagyságú aktív tömeget (az alapanyag + durranóhigany) tudunk csak elhelyezni. A tömegben az egyes és egymással érintkező ezüstgolyócskák és az azokat összekötő ezüstlapocskák áramvezető fonalakat alkotnak, s ezek a fonalak egymást söntölik. Minél több a két elektróda közé felvitt anyagban a durranóhigany, annál kisebb áram hatására izzik fel egy ilyen ezüstgolyócskákból és ezeket összekötő ezüstlapocskákból álló vezetőfonal. Az aktív anyagban levő durranóhigany menynyiségének növelésével a vezető fonalak számát csökkentjük, s így mivel a vezető fonalak párhuzamosan vannak kapcsolva, a cella kisebb áramerőre fog működni. Ha az ilyen aktív anyaggal bevont elektródákon, megfelelő nagyságú és feszültségű áramlökést viszünk át, akkor az áramlökésre a vezetőfonalban a vezetést végző ezüstgolyócskák vagy lapocskák valamelyike hirtelen felmelegszik, ellenállása megnő, a felmelegedés azon a helyen még nagyobb lesz, úgyhogy az ezüstgolyócskák vagy azokat összekötő ezüstlapocskák valamelyike megolvad és elektromos ívet fog húzni, ami meggyújtja a durranóhigany szemcséket. Innét kapta a gyújtó az ezüstívgyújtó elnevezését is. Az így előállított ezüstívgyújtó gyújtási feszültsége és áramereje azonban a két elektróda távolságától függő volt. Kísérleteim megmutatták, hogy ez a hiba kiküszöbölhető, ha az aktív anyagba jól vezető és az alapanyag részecskéinél jóval nagyobb fémszemcsékből bizonyos mennyiséget beviszünk. Kísérleteimnél ezüstözött cirkon port használtam. A beviendő nagyobb fémszemecske menynyisége függ az elektródák alakjától, elhelyezésétől és nagyságától. Pontos megállapítása egy bizonyos elektróda rendszerre mindenkor kikísérletezendő. Az ezüstívgyújtóra is, mint minden elektromos áram által működtetett berendezésre érvényes az, hogy az ezüstívgyújtó egy bizonyos működtető áramforrással akkor gyújt legbiztosabban, ha a belső ellenállása megegyezik a működtető áramforrás belső ellenállásával. Az ezüstívgyújtó belső ellenállását tehát illeszteni kell az áramforrás belső ellenállásához. Bizonyos szűk. határok között tudjuk illeszteni az ezüstívgyújtó ellenállását azzal, hogy az alapanyaghoz keverendő durranóhigany mennyiségét változtatjuk. Sok durranóhigany növeli a cella belső ellenállását. Növelni lehet még kolloidálisan finom szénpor adagolásával is. Csökkenteni lehet a cella belső ellenállását kolloidálisan finom szemcséjű grafittal is. Az elektróda rendszert kerámiai anyagból készült vagy műanyagból készült kis hengerbe ágyazott két megfelelő alakúra kiképezett, tisztított és ezüstözött rézdrót alkotja (1. ábra). A rézdróton az 1. ábra szerint két kiszélesedő ellapítást találunk "2. és 3. helyen. A két ellapítás célja az, hogy a kerámiai vagy más műanyagban a rézdrót elfordulását, kicsúszását megakadályozza. A 3. ellapításra visszük fel az aktív anyagot. A 4. számú kis henger szigetelő anyagból, pl. kerámiai, esetleg bakelit anyagból készült. A kész ezüstívgyújtó metszetét a 2. ábra szemlélteti. A 4. jelzésű kis henger foglalja magába a 2. és 3. lapítással ellátott rézelektródákat. E két elektróda 3. lapítására visszük fel nedves állapotban az 5. aktív anyagot. Az aktív anyag leporlását megakadályozandó, 6. jelzésű védőréteget alkalmazunk. A védőréteg az aktív anyag tulajdonságát nem változtató bármilyen anyag lehet (benzinben oldott nyers gumi, nitrólakk stb.). Az így elkészített elektróda rendszert a 7. jelzésű kerámiai vagy bakelit csövecskébe nedvességállóan ragasztóanyag segélyével beragasztjuk. Ezután következik a 7. jelzésű csövecske megtöltése kevésbé brizáns robbanóanyaggal, hogy a szúróláng hatását fokozzuk. A megtöltött csövecskét 8. jelzésű zárólappal leragasztjuk és vízmentes anyaggal bevonjuk. A kivezető rézdrótoknak szigetelő réteggel való bevonása után az ezüstívgyújtó beszerelésre kész. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás ezüstívgyújtó előállítására, melyet az jellemez, hogy ezüstvégyületekből, pl. ezüstnitrátból megfelelő kémiai reagensek (pl. szálmiák, formaldehid, nátronlúg) alkalmazásával kémiai reakciók útján mikroszkopikusan kicsiny ezüst szemcséket és lapocskákat állítunk elő, és azokat durranóhigannyal keverve elektródákra visszük fel. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a gyújtó anyagába jólvezető finom, de a gyújtó anyagában levő ezüstgolyócskáknál lényegesen nagyobb fémszemcséket ágyazunk be. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy a sajtolással, hengerléssel alakított elektródákat sajtolás útján műanyagba (bakelit stb.) vagy kerámiai szigetelő anyagba ágyazzuk. 1 rajz A kiadásért felel a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója. 1512. Terv Nyomda, 1955. Felelős vezető: Bolgár Imre