136500. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkészülék

2 • 136.500 áram a műszer mérési tartományába kerüljön, és a műszer skáláján megjelöljük az előírt áramértéket és célszerűen ama határokat is, melyek túllépésekor a cső már kicserélendő. Az ellenőrzés tehát csak abban áll, hogy a csőellenőrző kapcsolót bekapcsolva, megnézzük, vájjon a hangolásjelző műszer mutatója az előírt áramerősséget jelzi-e és ha nem, akkor még abban a tartományban fekvő áramerősséget jelez-e, mely a műszerskálán megengedhetőnek van feltüntetve. Olyan készülékeknél, melyek hangolás jelző szerve a detektorfokczat által befolyásolt fluoreszkáló falbevonatú vagy egyéb olyan katódsugárcső, mely optikai jelzést ad, a kapcsolást ennek megfelelően választjuk és az ellenőrzést például a vizsgálandó cső munkaponti meredekségének vagy esetleg szintén anódáramának vizsgálatával végezhetjük. Ilyen esetben a kapcsolást célszerűen úgy választjuk, hogy a detektorfokozat diódájára két feszültséget engedünk behatni, akár eredő feszültségkülönbség, akár két külön feszültség alakjában. E feszültségek egyike gyakorlatilag állandó, másika pedig a vizsgálandó csőjellemzőtől függ és így e feszültségek egymáshoz képesti értéke határozza meg, hogy a dióda ad-e a hangolásjelző katódsugárcső rácsára olyan egyenfeszültséget, mely e csőben optikai jelzést hoz létre. Az elrendezést célszerűen úgy választjuk, hogy a cső ellenőrzésekor abban az esetben adjon jelzést, ha az ellenőrzött cső már kifogásolható. Ha például a készülék hangolásjelző szerve a „varázsszem" név alatt ismeretes katódsugárcső, mely a készülék detektorfokozata által egyenirányított váltófeszültség nagyságát jelzi optikailag, akkor a csőellenőrzőkapcsolót célszerűen úgy rendezzük el, hogy működtetésekor a készülék detektorfokozatára az ellenőrzendő cső vizsgálandó jellemző adatával arányos váltófeszültséget kapcsoljon. Ha ilyen kapcsolásnál például a végerősítőcső munkaponti merdekségét akarjuk vizsgálni, ezt célszerűen úgy végezzük, hogy e cső rácsára a csőellenőrzőkapcsolóval megszabott értékű váltófeszültséget kapcsolunk, a cső anódáján fellépő váltófeszültség egy részének és a cső rácsára adott vagy azzal arányos váltófeszültségnek megfelelően létesített különbségét pedig ugyanakkor a detektorfokozathoz kapcsoljuk. A detektorfokozat tehát a katódsugárcső rácsára egyenfeszültséget csak akkor ad, ha a fentemlített feszültségkülönbség zérustól különbözik. Használhatunk azonban katódsugárcső alkotta hangolás jelzőszervvel ellátott készüléknél például olyan kapcsolást is, melynél a vizsgálandó cső katódáramát ellenálláson vezetve át, az ennek sarkain kapott feszültséget használjuk fel az ellenőrzésre, célszerűen úgy, hogy a csőnek vizsgálandó jellemzőjével arányos fenti egyenfeszültséget a detektorfokozathoz úgy kapcsoljuk, hogy az a hangdiódát lezárja, és ugyanakkor e diódához célszerűen megszabott értékű váltófeszültséget kapcsolunk. Ennek folytán a dióda a katódsugárcső rácsára egyenfeszültséget csak akkor ad, ha a lezárófeszültség az állandó váltófeszültségnél kisebb. * A hangolás jelzőszerv a csőellenőrzőkapcsoló működtetésekor mindkét esetben optikailag jelzi, ha az ellenőrzendő cső vizsgálandó jellemzője a megszabott értéktől a megengedettnél nagyobb mértékben eltér. E jelzés pontosssága. azaz ama tartomány, melynek túllépésekor a jelzés bekövetkezik, nyilvánvalóan mindkét fenti példa esetén attól is függ, hogy mennyire pontos az a megszabott állandó váltófeszültségérték, melyet mindkét kapcsolásnál segédfeszültségként használunk. Azt tapasztaltuk, hogy a gyakorlati követelményeknek jól megfelelő pontosságú jelzést kapunk, ha a segédváltófeszültséget a rádióvevőkészüléket tápláló hálózati feszültséggel veszszük mindig arányosnak, azaz abból transzformálással, feszültségosztással vagy egyéb oly módon állítjuk elő, hogy a segédváltófeszültség a hálózatinak bizonyos megszabott törtrésze legyen. Ily módon ugyanis a segédváltófeszültséget egyszerűen állíthatjuk elő sőt erre szükség esetén olyan szerveket is használhatunk, melyek a hálózati feszültség ingadozásait többé-kevésbbé kompenzálják, mikor is a segéd váltófeszültség százalékos változásai a hálózati feszültség százalékos ingadozásainál kisebbek lesznek. Ilyen pontosságú ellenőrzésre azonban rendszerint nincs is szükség, mert tapasztalat szerint a segédváltófeszültség értékének kb. 15%-kal yár lo ingadozása megengedhető, ennél nagyobb mértékben pedig a hálózati feszültség sem szokott változni. Külön segédváltófeszültség termelése teljesen elmaradhat például akkor, ha segédváltófeszültségként a csövek váltóáramú fűtőfeszültségét alkalmazzuk. i Ha a készülék több csövét óhajtjuk ellenőrizhetővé tenni, akkor a készülékben akár több csőellenőrzőkapcsolót rendezünk el, akár pedig egyetlen ilyen kapcsolót, de ezenkívül még csőváltókapcsolót is alkalmazunk, melyen feltüntetjük, hogy melyik állásában melyik csövet kapcsolja ellenőrzésre. A találmány szerinti rádióvevőkészüléket alantiakban két példában részletesebben ismertetjük, a csatolt vázlatos rajzokkal kapcsolatban, melyek az egyébként szokványos alkatú készülékek a találmány szempontjából lényeges részeinek kapcsolását feltüntető egyszerűsített elvi kapcsolási vázlatok. Az 1. ábra olyan készülék kapcsolási vázlata, melynél „varázsszem" típusú hangolás jelzőszerv segélyével a végerősítőcső munkaponti meredekségét vizsgáljuk. Az ilyen vizsgálat fizikai alapja az a tény, hogy a cső anódáján fellépő váltófeszültség lényegileg a külső ellenállás és a meredekség szorzatának felel meg. Minthogy pedig adott készüléknél, adott állandó (például a hálózatiénak megfelelő) periódusszám mellett, a külső ellenállás is állandó értékű, a szóbanforgó vátófeszültség a cső meredekségével lesz arányos. Minthogy az anódon fellépő váltófeszültség a rácsfeszültséggel ellenkező fázisú, az 1. ábra szerinti kapcsolásnál az ellenőrzés céljaira az anódváltófeszültségből feszültségosztással