136499. lajstromszámú szabadalom • Gázégő szúrólángsáv létrehozására

V. • 1 Megjelent 1955. évi április hó 15-én. SZABADALMI LEÍRÁS mm. SZÁM. 4 g 43-55. OSZTÁLY. - J-4469. ALAPSZÁM. Gázégő szúrólángsáv létrehozására Egyesüli Izzólámpa és Villamossági r.-t., Üjpesí A bejelentés napja: 1942. március 13. A találmány szúróláhgsávok, keskeny, éles lángok létrehozására alkalmas gázégő, főleg bidrogén-oxigén-eleggyel való táplálásra és célja az eddig használatos ilyen égők tökéletesítése. • Szurólángsávokat az üvegtechnikában tudvalevőleg főleg akkor használnák, ha valamely üvegtárgyat vékony vonal mentén hirtelenül igen magas hőmérsékletre kell hevíteni, mi pl. üvegcsöveknek, izzólámpa- vagy kisütőcsőbúfáknak és ezek alkatrészeinek pontosan megszabott helyen való elrepesztésekor vagy a szúró-lángsáwal történő elvágásakor szükséges. Az ilyen szúrólángsávok létrehozására a tapasztalat szerint az olyan égők, melyek kiömlőnyílása folytonos, keskeny rés, nem bizonyultak alkalmasaknak, mert velük elég vékony lángot előállítani nem lehetett. Ennek elméiéti magyarázata az, hogy ilyen résből kiáramló- gázsugár (annak két szélét kivéve) szabadon kiterjedni (expandálni) csak a láng síkjára merőleges két irányban képes. Ezért a láng vastagsága jóval nagyobb lesz, mint a résszélességgel azonos átmérőjű egyes körkeresztmetszetű furatból vagy egymás mellett kellő távolságban^ elhelyezett ilyen furatokból kiáramló, a furat tengelyére merőleges minden irányban szabadon kiterjedni képes, gáz lángjának átmérője. A gyakorlatban ezért szúrólángsávok létrehozására mindeddig azok az égők voltak használatosak, melyeknél a gáz egymás mellett elhelyezett szűk furatok sorozatából áramlott ki. E furatok átmérőjét azonban gyakorlati okokból nem lehetett bizonyos minimum, pl. 0,5—0,35 mm alá csökkenteni, mert különben az égő előállítása már igen körülményes és drága, karbantartása pedig nehéz volt. Ez a méret szabta tehát meg a lángsáv vastagságát, mely természetesen a furatátmérőnek többszöröse és így az eddig ismeretes égőkkel bizonyos, határ alá elméleti és gyakorlati okok miatt nem volt csökkenthető. A találmány^,, szerinti égővel az eddigieknél vékonyabb szúrólángsávot állíthatunk elő, és amellett az égő szerkezete egyszerű, előállítása és karbantartása pedig szintén egyszerű és olcsó. Ezekét az előnyöket a találmány szerint azzal érjük el, hogy a gázsugarakat egymással párhuzamosan, célszerűen sík, felületek közti, betétekkel hosszirányban számos helyen megszakított folytonosságú, szűk, azaz legfeljebb néhány milliméteres, célszerűen azonban csak néhány tizedmilliméteres résből áramoltatjuk ki. Az ilyen égőnek kiömlőnyílásait tehát a fentemlített résnek a betétek közti szakaszai alkotják. A rés folytonosságát megszakító betétek célszerűen fémlemezek, melyek szélessége rendszerint a köztük szabadon maradó hézagok szélességénél nagyobb, például annak kétszerese, vagy háromszorosa. Könnyebb kezelés, beállítás és karbantartás biztosítása céljából e fémlemezek előnyösen egyetlen, összefüggő darabot alkotnak, pl. fésűszerűen fogazott lemez fogaiként vannak kialakítva, mely fogak szélessége a köztük maradó hézagok szélességénél nagyobb. Az elégetendő gázt vagy gázelegyet a betétek pl. fogak közé célszerűen az őket maguk közé szorító síkfelületekkel ellátott pofák-legalább egyikében lévő csatornán át, tehát a betétek közül kiáramló gázsugarak irányától eltérő irányban, áramoltatjuk be. Ugyanily elrendezést használhatunk akkor is, ha a betéteket közös Összekötőszervhez erősített, pl. hegesztett, egymással párhuzamos fémszalagok alkotják. A betétek célszerűen lágy fémből, pl. vörösrézből készülhetnek, és köztük és az őket maguk közé szorító- pofák közt — pontosan megmunkált alkatrészeket tételezve fel —:

tömítésre sincs szükség. Készíthetjük azonban a betéteket kemény fémből is. Minthogy a találmány szerinti égőnél úgy a résszélességet, mint az egyes lángok méreteit a betétek szabják meg, ezek cserélésével azonos égőt többféle lángsáv létrehozására használhatunk. A pofák közötti szűk, célszerűen csak 0,20—0,05 mm-es rés és az égő sajátos alkata folytán a lángnak az égőbe való visszacsapásától nem kell tartani, és így elegendő, ha csak a táplálóvezetékben hagyjuk meg a lángvisszacsapás elleni védelemre amúgy is szokásosan használt szerveket. A rés hossza és az egyes lángoknak e hossz menteni elrendezése és egyenkénti mérete a mindenkori kívá-