136487. lajstromszámú szabadalom • Surlókerekes hajtómű
136.487 3 ban ható tengely erőnek egyensúlyban kell lenniök. Ebből következik, hogy • tg o = tg • « (2) A következő 2., 3. és 4. ábrában, amely ábrákra nézve a fejiti egyszerűsítések még érvényesek, az 1. ábrában a -val jelölt jellemző szöget mindjárt p-val jelöltük meg. A fenti elgondolásokból következik továbbá, hogy mindegy, hogy a 6 forgópont az 1—6 egyenesnek plusszal vagy mínusszal jelzett részén van-e, amint hogy a 6 pontnak az 1 ponttól való távolságának nagysága sem befolyásólja az eredményt. A forgópontnak az 1—6 egyenesnek mínusszal jelzett részén való elrendezése azonban gyakorlatilag bizonyos mértékben hátrányosabb az említett egyenesnek plusszal jelzett részén való elrendezésénél, mint a 2. ábrából kitűnik. Ebben az ábrában 1 ismét a hajtótengely, 2 a hajtott tengely, 6 a lengőkarnak az 1—6 egyenes plusszal jelzett részén elrendezett forgópontja, 6' pedig a lengőkarnak az említett egyenes mínusszal jelzett részén elrendezett forgópontja. Az 1—6 és 1—6' szakaszok egyformák. Az 1—6' lengőkar alkalmazása esetén akkor, amikor a hajtó 3 súrlókereket a nyíl irányában forgatni kezdjük a g szög annál kisebbé válik, minél jobban hozzátapad a 3 súrlókerék a hajtott 4 súrlókerékhez. Ez a tapadás, amely az összes részeknek az ellen-forgatónyomaték okozta rugalmas alakváltozásából származik, a 3 súrlókeréknek például a szaggatott vonallal jelzett 3' helyzetébe való vándorlását eredményezi. A.£> szög emellett elméletileg akár zérussá is válhatik, mikor is a szorítás és evvel együtt a súrlódó erő végtelen naggyá válnék és á 3 súrlókerék átbillenne. A P szorítóerőnek a g szög csökkenéséből adódó növekedése folytán a sú riókerekek felületi terhelése és ágyazásuk terhelése nagyobbá és evvel kedvezőtlenebbé válik. Az 1—6 lengőkar alkalmazása esetében a fordított viszonyok adódnak. Az ellen-forgatónyomaték okozta terhelés növekedésekor és a súrlókerekek tapadásának evvel egybekötött fofokozódásakor a g szög nagyobbá válik és így a súrlókerekek felületi igénybevétele, valamint ágyazásuk terhelése csökken. Ez a változás megfelel az üzemi követelményeknek, mert a szorítóerőnek a g szög növekedéséből adódó csökkentését kiegyenlíti az, hogy ebben az esetben a mozgás súrlódási együtthatója a súrlódási felületek rugalmas alakváltozása következtében nagyobb, mint a nyugalmi állapotban érvényesülő súrlódási együttható. Az ábrából kitűnik továbbá, hogy ebben az esetben nem követkézhetik be a 3 súrlókerék átbillenése. Mindebből az következik, hogy a hajtómű különösen előnyös akkor, ha a 6 forgópont az 1 pontból kiinduló olyan sugáron van, amely metszi a 2 középpont köré a két súrlókerék sugarának összegével egyenlő sugárral rajzolt kört. Pontos vizsgálatok azt eredményezték, hogy a g szög különböző terhelések esetében nagyjából ugyanaz marad, ha a forgópontot a 6" pontba helyezzük át. Ez az a pont, amelyben a 2 pontból az 1—6 sugárra húzott merőleges ezt a sugarat metszi. Á o szög növekedésére vagy csökkenésére vonatkozó vizsgálatok eredményét görbék alakjában lehet pontosabban ábrázolni. A 4. ábrában az x tengely a 2. ábrának ama 1—6 vonalát ábrázolja, amelyen a lengőkar 6, illetőleg 6' forgópontja van, az y tengely pedig a g szög ama A' g változását jelzi, amellyel az 1 pontnak A S úton az 1' pontba való áthelyezése jár. Ez A -a -7—§ érték akár pozitív, azaz a o szöget növelő, akár negatív, azaz a g szöget csökkentő lehet. Az x tengely és az y tengely 1 metszőpontja azonos a 2. ábra 1 pontjával. Az x tengelyhez párhuzamos egyenesnek az említett tengelytől való c távolsága a szögváltozás ama meghatározott negatív értékének felel meg, amely a- 6 vagy 6' forgópontnák végtelen távolságba való áthelyezésekor adódik. Ha a 2. ábrában a lengőkar forgópóntjaként a 6" pontot vesszük, akkor az 1 pontnak a forgatónyomaték növekedése következtében az 1' pontba való áthelyeződésekor a g szög gyakorlatilag állandó marad. Ha ezt a 6" pontot a 4. ábrában átvisszük az x tengely pozitív részére, akkor az így kapott pont egyúttal a szögváltozást jelző görbének egyik pontja. A teljes görbe nagyjából egyenlő oldalú hiperbolát alkot. Mint a 4. ábrából kitűnik, a szögváltozás pozitív, ha a 6 forgópont az 1 és a 6" pontok között van. Ha a lengőkar hossza az 1—6" szakasznál van, akkor a szögváltozás negatív, azonban a forgópontnak a végtelenbe való áthelyezésekor legfeljebb c értékűvé válhatik. Ha az x tengely pozitív részére felvisszük a 2. ábra szerinti 1—6 szakaszt és az így nyert pontból kiindulva párhuzamos egyenest rajzolunk az y tengelyhez, akkor a 6—6'" szakasz a g szögnek a terhelés bizonyos növekedésével egybekötött növekedésének—T-^—mértéke. Az 1 pontból A o az x tengely negatív részére felvitt 1—6' szakasz (2. ábra) végpontján az y tengelyhez párhuzamosan rajzolt egyenes 6'—6"" szakasza a g szögnek a terhelés ugyanilyen növekedésekor adódó csökkenését jelzi. Ebből kitűnik, hogy az esetben, ha a 6 forgópont az 1 és a 6" pontok között van, a szögváltozás a terhelés növekedésekor pozitív, azonban annál kisebbé válik, minél jobban közelítjük a 6 pontot a 67 ponthoz. Ha a 6 pont a 6" pont másik oldalára kerül, akkor a szögváltozás negatívvá válik ugyan, azonban legfeljebb c értéket érhet el. A 6' forgópontnak az x tengely negatív részén való elrendezése esetében a szögváltozás a terhelés növekedésekor mindig negatív és a lengőkar végtelen hossza esetében adódó legkisebb értéke a c távolsággal egyenlő, viszont a lengőkar gyakorlatilag lehetséges hosszai mellett bizonyos körülmények között olyan naggyá válhatik, hogy kérdésessé teszi a hajtómű üzembiztonságát. Az ennél a grafikai vizsgálatnál feltüntetett viszonyok csak a hajtóműhöz használt anyag rugalmasságának tekintetbevétele esetén valósulhatnak meg.
