136487. lajstromszámú szabadalom • Surlókerekes hajtómű

Megjelent 1955. évi április hó 15-én. SZABADALMI LEÍRÁS 136.487. SZÁM. 47. h. 20-27 OSZTÁLY. - E-5898. ALAPSZÁM. Súrlókerekes hajtómű. „Elin" und Schorch-Werke Aktiengesellschaft für elektrische Industrie, Wien. A bejelentés napja: 1943. április 2. Németországi elsőbbsége: 1942. április 2. A súrlókerekes hajtóművek a legrégibb gépelemekhez tartoznak és egyszerűségük miatt újból és újból megkísérelték az iparban általában előforduló teljesítményeknek átvitelére alkalmas, gyakorlatilag kopástól mentes és üzembiztos ilyen hajtóművek létesítését. Ezzel a szíjas, fogaskerekes és más ismert hajtőműveket kívánták jobbal és egyszerűbbel helyettesíteni. Ez azonban eddig még nem sikerült és mérvadó szakköröknek az az álláspontja, hogy a súrlókerekes hajtómű ipari hajtóberendezésekhez nem használható. A gépelemekkel foglalkozó korszerű szakkönyvekben is még mindig az a megjegyzés található „súrlókerekes hajtóművek" cím alatt, hogy ezek csak kis teljesítmények átvitelére alkalmasak. Használható súrlókerekes hajtómű létesítését különféle utakon megkísérelték. Egyik általánosan ismert ilyen hajtóműben akként érik el a súrlókerekek egymáshoz szorítását, hogy az egyik súrlókeréknek nagyon.nagy súlyt adnak és ezt úgy rendezik el, hogy lehetőleg az egész súly szorítónyomásként hasson. Ezt a hatást szükség esetén járulékos súlyokkal, vagy más segédeszközökkel növelték. Javasoltak olyan elrendezést is, amelyben egy forgócsapon ágyazott emelőkarral tartott súrlókeréknek és a vele együtt az emelőkarra erősített hajtómotornak súlya a szorítónyomás irányában ható olyan erőösszetevőt eredményez, amely elegendő az erőátvitel biztosítására. Ehhez a korábbi években, amelyekben az elektromotorok súlya mai súlyuknak még 5—10-szerese volt, ez a súly elegendőnek bizonyult. A mai, nagyon kis súlyú motorokkal kapcsolatban megfelelő nagyságú szorítónyomás elérése végett még járulékos súlyokat alkalmaztak. Valamennyi említett elrendezésnek közös hátránya, hogy üresjáráskor, vagy részleges termeléskor is a teljes szorítónyomás hat a súrlódási felületekre, ami aránylag gyors kopást okoz. Még jelentősebb hátrány az. hogy a súlyból, vagy a rugóerőből adódó szorítónyomás túlterhelés vagy túlterhelő lökések esetén nem elegendő a forgatónyomaték átvitelére s így csúszás keletkezik a két súrlókerék között, amelynek folytán a súrlódási felületek gyorsari • elkopnak és tönkremennek. E nehézségeket úgy vélték kiküszöbölni, hogy az egyik súrlókereket nagymértékben rugalmas és nagy súrlódási együtthatójú anyaggal, például gumival borították. Ez a megoldás azonban helytelennek bizonyult, mert ilyen anyag az iparban szokásos teljesítmények átvitelére használt hajtóművekben fellépő igénybevételek hatására nagyon gyorsan tönkremegy. Ismeretesek olyan súrlókerekes hajtóművek is, amelyekben a kerekek egymáshoz szorításának biztosítása végett a kerekek ágyának köze kisebb annál a mértéknél, amely a két súrlókerék átmérőjéből adódik. Ilyen hajtóművekben a szorítónyomást tehát a tengelyek rugalmas elhajlása létesíti. Ezekben a hajtóművekben az előbb említett hajtóművek hátrányaihoz még hozzájárul az, hogy a szorítónyomás nagysága ellenőrizhetetlen és a szokásos gyártási tűrések keretébe eső gyártási pontatlanságok következtében akkorává válhatik, hogy nagyon gyorsan tönkreteszi a súrlókerekek felületét. Minthogy ezenfelül ilyen hajtóművekben mindkét súrlókeréknek acélból, sőt többnyire edzett acélból kell lennie, amelynek nagyon kis súrlódási együtthatója van, a kerekek ágyazásának igénybevételei is oly nagyokká és ellenőrizhetetlenekké válnak, hogy ilyen súrlókerekes hajtóműveknek nagyobb teljesítmények átvitelére alkalmas kivitelezése nem lehetséges. További hátrányuk az utóbbi említett hajtóműveknek, hogy a szorítónyomás a kopás növekedésével csökken.s ennek folytán újabb csúszás következik be, amely még fokozottabb kopást okoz. Ezért ezekhez a hajtóművekhez még nagyon bonyolult és drága utánszabályozó berendezéseket is:kell alkalmazni.