136432. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső különösen adó- vagy erősítőcső, illetőleg röntgencső és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1954. évi december hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.432. SZÁM. 21 g. 1—16. OSZTÁLY. - T. 7133. ALAPSZÁM. Villamos kisütőcső különösen adó- vagy erősítőcső, illetőleg röntgencső és eljárás annak előállítására Telefunkea Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m.b.H., Berlin — Zehlendorf. A bejelentés napja: 1943. szeptember 13. Németországi elsőbbsége: 1942. szeptember 15. A találmány villamos kisütőcső különösen nagyteljesítményű adó- vagy erősítőcső, illetőleg röntgencső, melynél a vákuumedény csővagy sapka alakú része üvegből készült üreges testtel úgy van összekötve, hogy a például rézből készült fémrész behegesztendő szegélye, a teljes falvastagságból kiindulva, élbefutoan folytonosan elvékonyodik. Az ilyen kötést úgy szokták előállítani, hogy a fémből készült alkatrész fújtató lángjával felhevített szélét üvegpálca felvitelével keskeny üvegréteggel vonják be, azután a megfelelően méretezett üvegcsővel összeömlesztjk. Ilyen ismert kötést az 1. ábrában metszetben tüntettünk fel. 1 a rézből készült csőalakú test élbefutó vége, 2 az élre felvitt üvegbevonat és 3 az üvegcső. Az ábrából látható, hogy a rézből készült cső élbe futó vége csak részben kerül az üvegtestbe, úgy hogy az üvegtest a kész kötésben ott végződik, ahol a fémből készült test falvastagsága kisebb, mint a test egyenletes falvastagságú részében. Ha ugyanis az üvegborítást oly szélesre készítik, mint azt a 2. ábrában tüntettük fel, amelyben az üvegbevonat a rézcső egész elvékonyodó részét fedi, úgy az üvegtest könynyen megreped. Másrészt azonban az 1. ábrabeli keskeny üvegbevonattal készült kötésnél könnyen előfordul, hogy a fémcső kiélezett szegélye ott, ahol azt az üveg nem fedi, mechanikus behatások következtében könnyen megsérül, vagy átrozsdásodik, úgy hogy az edény tömítetlenné válik. A találmány célja az 1. és 2. ábrák kapcsán magyarázott hátrányok megszüntetése. A találmány értelmében oly villamos kisütőcsöveknél, amelyeknek legalább egy ilyen élmenti hegesztése van, a kiélesített fémtestnek az üvegbevonattal nem borított részét az üvegbevonatnál vékonyabb üvegréteggel borít] uk és így azt mechanikus behatásokkal, valamint korrózióval szemben megvédjük. E megoldás további előnye, hogy a felvitt üvegrétegben repedések nem keletkeznek, mert az csak az élbefutó csőrész engedékeny, vékonyfalú részére terjed ki és az igen vékony üvegréteg, amely a 2 cső közötti kötésben mechanikus szerepet nem játszik, oly vékonyra és engedékenyre készíthető, hogy a fémes rész dilatációs mozgásait követi. A találmány ily példakénti kiviteli alakját a 3. ábrában tüntettük fel, amelyben 1 a kiélezett fémes cső, 2 az elmenti részre felvitt üvegbevonat és 3 az üvegcső. A fent leírt és az élbefutó részre felvitt vékony üvegréteget 4 hivatkozási számmal jelöltük. Célszerű, ha ez a vékony üvegréteg közvetlenül a vastagabb 2 üvegbevonathoz csatlakozik, illetőleg azzal érintkezik. Célszerű továbbá, ha a vékonyabb üvegrétéget és a vastagabb üvegbevonatot az 1 fémes rész kiélezett részének mindkét oldalán rendezzük el. A vékonyabb 4 üvegréteg többféle módon vihető fel. Eljárhatunk például úgy, hogy azt a fémes alkatrész és az üvegből készült alkatrész fent leírt, önmagában ismert összehegesztése után visszük fel, vagy pedig a fémes rész behegesztése előtt már elkészítjük és a 2 üvegbevonat felvitelével egyidejűleg visszük fel. A vékony üvegréteget előnyösen üvegpaszta alakjában visszük fel, amelyet a védendő helyekre felkenünk, vagy felfecskendezünk és végül felhevítünk. Ha a pasztát a 2 üvegrétegnek a fémes részre való felvitele előtt visszük fel, úgy az ugyanabból az üvegfajtából készülhet,