136409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hullámenergiát irányítottan adó vagy vevő rezgő és azzal szomszédos irányított rezgő kölcsönös befolyásának kiegyenlítésére
2 136.409 A 2. és a 3. ábra szerinti berendezés sok esetben kielégítő eredményt ad, de csak akkor alkalmas, a kancsalság teljes megszüntetésére, ha az érkező hanghullámok irányának a két rezgőt összekötő egyenesre merőleges iránnyal bezárt szöge nem nagyobb kb. 30°-nál. Ha ez a szög az említett értéknél nagyobb, a kiegyenlítés elégtelenné válik. A 4. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására való olyan berendezést szemléltet, amely mentes a 2. és a 3. ábra szerinti berendezés eme hátrányától. Ebben a berendezésben két nem ábrázolt rezgő csatlakozik a 13, 14 és 15, 16 kapcsoklwz. A 13 és a 16 kapocs 17, illetőleg 18 csatolókondenzátoron át egy-egy 19, illetőleg 20 elektroncső rácsával van összekötve. Mindegyik elektroncső anódavezetékében 21, illetőleg 22 zárókondenzátorral sorbakapcsolt 23, illetőleg 24 ohmos ellenállás van. Az ellenállások mindegyikén jelentkező különbözeti feszültséget 25 egyenirányító egyenirányítja. A 23 ellenállás két vége közötti különbözeti feszültség egyenirányítás után a 20 elektroncső rácsára jut, a 24 ellenállás két vége közötti egyenirányítóit különbözeti feszültség pedig a 19 cső rácsára hat. A berendezés a következőképen működik: Ha a két vevő feszültsége között különbség van, akkor a 19 és 20 elektroncsövek anódárama is különbözik egymástól. Ha például a 13, 14 kapcsokhoz csatlakozó rezgő feszültsége a nagyobbik, úgy a 19 cső jobban erősít, mint a 20 cső, ennélfogva a 19 cső anódavezetékének egyenáram elől elzárt részében erősebb váltóáram folyik, mint a 20 cső anódavezetékének megfelelő részében s ennek folytán a 23 ellenálláson nagyobb feszültségesés létesül, mint a 24» ellenálláson. Minthogy a 23 ellenállás két vége között adódó különbözeti feszültség egyenirányítása után a 20 cső rácsára jut, e cső ráeselőfeszültsége növekszik s ennek folytán munkapontja eltolódik és az erősítési fok nagyobbá válik. Ennek következtében megnő a 24 ellenálláson létrejövő feszültségesés. Minthogy azonban a 24 ellenállás két vége közötti különbözeti feszültség a 25 egyenirányítón át ellentétes sarkitással hat a 19 cső rácsára, ennek a csőnek a munkapontja úgy tolódik el, hogy az eltolódás csökkenti a cső erősítési fokát. Ilymódon a 23 és a 24 ellenálláson középértékű feszültség alakul ki s ennélfogva a 26, 27, illetőleg 28, 29 kapcsokkal összekötött két feszültségmérő azonos feszültséget mutat. Minthogy a 19, 20 elektroncsövek munkapontját a csőkarakterisztika görbe részére kell helyezni, előnyös, ha exponenciális karakterisztikájú csöveket alkalmazunk, mert ezeknél a munkapont eltolása és evvel a feszültség változtatása tág határok között lehetséges. Az 5. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés más alakját mutatja, amely ugyancsak lehetővé teszi a kancsalságnak a hanghullámok irányától független megszüntetését, de egyszerűbb módon, mint az előbb ismertetett berendezés. A berendezés 1 és 2 rezgői mindegyikének RÍ belső ellenállasa van, áramkörének külső ellenállása pedig Ra . A rezgők áramköre két-két 30 és 31, illetőleg 32 és 33 átvivő, valamint induktív 34 reaktancia és kapacitív 35 reaktancia útján csatolva van egymással. Az 1 rezgő áramkörében lev& 30, 32 átvivők elsődleges tekercse sorba van kapcsolva egymással, a 2 rezgő áramkörében levő 31, 33 átvivők elsődleges tekercse pedig egymással olymódon ellentétes kapcsolású, hogy az induktív 34 reaktancián a két rezgő különbözeti árama, a kapacitív 35 reaktancián pedig a két rezgő összegezett árama folyjék át. Az induktív 34 reaktancia nagysága x^, a kapacitív 35 reaktancia nagysága pedig xc . E két tényezőt úgy választjuk meg, hogy az ——i' és -=———-törtek értéke jóval kisebb Rí -1- R0 R; + R a J legyen, mint egy. Hogy melyik reaktancián folyik a különbözeti áram és melyiken az összegezett áram, az a különbözeti feszültség irányától függ, a reaktanciák nagysága és a két rezgő áramkörének ellenállása közötti arányt pedig a különbözeti feszültség nagysága szerint választjuk meg. Az 5. ábra szerinti berendezés lényegét a következő elméleti elgondolások nyomán magyarázzuk részletesebben: Tegyük fel, hogy az induktív XL reaktancián a különbözeti áram folyik át, a kapacitív xc reaktancián pedig az összegezett áram. Ha Ri+Ra = R, akkor a két rezgő Ea és E2 feszültsége komplex nagyságokkal kifejezve v>i = ii • R + (íi—y j • XL + (ii—y j. xc (i) y>2 = i, . R + (ia—ii). j . XL + (Í!+ i 2 ) j 1 Xc (2) ahol ij és Í2 a két rezgő áramkörében folyó áram. A fenti egyenleteknek a következő alakot is adhatjuk: Vl = % [R + j. (xL + x c )] + is j • (xc —xx) (3) >> = it j . (x c —x L ) + i, [R + j. (xr, + xc )] (4) Ha feltesszük, hogy x (5) xc = -xL -¥ akkor cp± = it R + i 2 j x (6) és ys = ii-j x + i2 R (7) A két áramkörben folyó áramok ezek szerint: . _ n . R—<P2 • j x (8) 11" R^Tx 1 . __ <?2 • R—<Pi . 3 x (9) 12 R 2 +x 2 Feltéve, hogy •-Í—=k (10)
