136400. lajstromszámú szabadalom • Forgó ellenállás gyengeáramú-, kiváltképen nagyfrekvenciájú célokra

Megjelent: 1955. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL , SZABADALMI LEÍRÁS 136.400. SZÁM. 21. c. 54-56. OSZTÁLY. — W-7411. ALAPSZÁM. Forgó ellenállás gyengeáramú-, kiváltképpen nagyfrekvenciájú célokra .,Watt" Glühlampen- und Elektrizitäts-Aktiengesellschaft cég, Wien. A bejelentés napja: 1943. április 2. Németországi elsőbbsége: 1942. április 2. A találmány forgó ellenállás gyengeáramú-, előnyösen magasfrekvenciájú célokra, főleg olyan rádíóvevőkészülékek potenciómétere . számára, amelyeknél az ellenálíáselemmel központosán elrendezett fémes leszedőelem van és úgy az ellenálláselem, mint a leszedőelem egy közös forgó karon elrendezett letapintó, illetve érintkezőszerv révén bejárható. A találmány célja nagyértékű szerkezet előállítása színesfém (Buntmetall) jelentős megtakarítása mellett. Amint ismeretes az eddigi — központosán elrendezett — leszedőelem nagyértékű fémből rendszerint ezüstözött réz-, sárgaréz-, vagy bronzlemezből van. Hogy ezt a részt meg lehessen takarítani, a találmány szerint ezt közvetlenül az ellenállásréteg tartójára elhelyezett és attól elszigetelt fémesítéssel úgynevezett fémbevonattal helyettesíthetjük. Ez a fémesítés ismert módon, pl. vegyi úton kicsapással vagy egy jól tapadó vékony ezüstréteg ráégetésével készülhet. Ez a bevonat, mely egyébként más alkalmas fémekkel is készíthető, katódos porlasztással is, Schopp-féle eljárással készült bevonattal (mely esetben a fémbevonatot hordozó anyagtól kielégítő hőellenállást kívánunk), fémporszuszpenziónak fecskendező pisztoly révén történő felfeeskendezésével, elektrolitikus úton vagy másképpen készülhet., Az így nyert, előnyösen ezüstből levő vékony rétegű fémbevonatnak, melynek előállításához az eddig szokásos sajtolt bádogtárgyak készítéséhez szükséges fémmennyiségnek csak egy töredékére van szükség (különösen ha a sajtolási hulladékokat figyelembe vesszük), aminek nincs a dörzsöléssel szemben olyan szilárdsága, mint az eddig szokásos lemezből való leszedő résznek. Szükséges tehát ezért a leszedő fémezést bejáró szervnek érintkezési nyomását megfelelően' csökkenteni az eddigi kivitelekkel szemben, 60—100 g érintkezési-, illetve felfekvési terhelés mutatkozott célszerűnek. Ez az ellenállás bizonyos terhelésen túl érintkezési nehézséget okoz, amely a vevőkészülékben zajként mutatkozik, amennyiben a szabályozó rádió vevőkészülékbe van beiktatva. E hátrányokat a találmány értelmében úgy kerüljük el, ha a forgó karnak fémesítéssel nyert leszedő elemmel együtt működő érintkezőjét pecekkel helyettesítjük. A pecek anyaga evégett, amely az ezüstből való bevonattal együttműködve jó eredményeket nyújt, nitrocelluloza, gliptál, faolaj és finoman elosztott korom keverékéből van. A találmány többi jellemzőjét a mellékelt rajz kapcsán ismertetjük, amelyen az 1. ábra a találmány szerinti potenciométer keresztmetszete, a 2. ábrán annak felülnézete levett fedéllel, míg a 3—5. ábrákon kettős érintkezőcsapos kivitel van feltüntetve az 1. és 2. ábrával szemben még nagyobb fémtakarékosságot elérő kiviteli alakban. Az 1. és 2. ábrán —1— jelöli a szabályozó tengelyt, amely a —2— perselyben forog, hol —3— az alaplemez és —4— az —5— ellenálláselem tartó szerve, amely elem célszerűen, amint az ismeretes, keményíthető műgyanta massza révén megkötött félvezetőből van. Az —5— ellenállásréteggel központosán haladó, fémezéssel nyert fémleszedőt —6— jelöli. Az —5— és —6— rétegeken a —7— és —8— érintkezőcsapok mozognak, amelyek az ismert alakú kettős —9— rugókon vannak. A —9— rúgó úgyszintén önmagában ismert módon a —10— tartón van rögzítve.' Az ellenállásréteg —11— és —12— csatlakozásai ismert kialakításúak, a fémes leszedő —13— csatlakozása úgyszintén a fémesítés —14— nyúlványával közvetlenül érintkező —15— csatlakozószemben van rögzítve. A fent ismertetett kiviteli alaknál a kettős—9-^rúgó még nagyértékű anyagból, pl. bronzlemezből van. Ez anyag vassal való helyettesítése érintkezési nehézségekhez és a csápok beerősítési helyein korrózióhoz vezetne. Hpgy mégis a kettős rugót is feleslegessé tegyük és egyszerű acélrúgóval helyettesíthessük, amint az a 3—5. ábrákon hossz- és harántmetszetben, illetve felülnézetben látható, a két —2.0, 21— csapot félvezető masszából lévő—22— egységgé egyesíthetjük. Ez az egység az érintkező nyomást biztosító —23— tartókaron kielégítő módon minden irányban elmozgathatóan van ágyazva. Az • ábrázolt kiviteli példában a kettős pecek ágyazása csapszerű —24— nyúlványokkal történik a —27— kereten, amely a —25— csap révén a —23— tartókar —26— toldatában van elrendezve. A két —24, 25— csap-