136383. lajstromszámú szabadalom • Berendezés testmetszetek röntgenográfos készítésére

2 136.383 feszítőerejét általában a —25— csavarral állíthatjuk. A 4. ábra a rugós hajtást a lengetőrendszer egyik véghelyzetében szemlélteti. A végső helyzetekben a lengetőrendszert a —26— kilincs tartja, mely a közbülső —16— ágyazótárcsán elrendezett —28— körcikk megfelelő —27— kimetszésébe kapaszkodik. A reteszelőkilincset nem szemléltetett villamos úton vagy kézzel rögzíthetjük. Evégből a —19— középrészen —29— emelő van, melynek segítségével a —30— rudazat közvetítése útján a kilincset oldhatjuk. A —19— középrészről kétoldalt a lengetőrendszer —31— hosszcsövei állnak ki, amelyeken az egyik oldalon a —33— védőtokban elrendezett röntgencsövet hordozó —32— kocsi és a másik oldalon a képréteg —35— keretét hordozó —34— kocsi tolható el. Avégből, hogy a metszet síkjának a képrétegtől való távolságának változásakor a képrétegnek és a röntgencsőnek a metszetfelülethez való távolsági viszonya ne változzék, tehát hogy különböző távolságokban is arányos metszeteket kapjunk, a —32— és —34— kocsikat áttételes hajtómű~ közbeiktatása mellett, láncok útján, egymással összekapcsoltuk. A távolságot a —36— kézikerék segítségével változtatjuk, mely csavarhajtáson át a —34— kocsiba kapaszkodó és a —37— keréken vezetett végnélküli —38— láncra hat. A —37— kerékkel egytengelyesen nagyobb átmérőjű második —39— lánckerék van összekötve, melyen a röntgencsövet hordozó —32— kocsiba kapaszkodó végnélküli —40— lánc fut. A két lánckerék áttételét úgy választjuk meg, hogy a kocsi bármely beállításánál a metszetsík-képréteg távolságának a metszetsík-égőfolt távolságához való viszonya mindig azonos. Hogy a képréteg a lendítőmozgás alatt a metszet síkjával párhuzamos maradjon, a —18— lengőtengely végére helytállóan —41— kereszttartót rögzítettünk, melynek mindkét végébe egy-egy —42— kötél kapaszkodik. Ezeket oldalt a —43— tengely körül forgathatóan ágyazott — 35— képréteg-keretben elrendezett két —44, 45— görgő vezeti és szabad végük a lengetőrendszerre van erősítve. Ez az elrendezés a képréteg-keretet a metszet síkjával mindig párhuzamosan tartja, amint ez az 5. ábrából kitűnik, ahol a középhelyzetet vastagabb vonalakkal és az oldalhelyzeteket vékonyabb vonalakkal tüntettük fel. Az ismertetett egyszerű rúgóhajtá's és a lengetőrendszer egyenletes mozgása szempontjából fontos, hogy a rendszer súlya a lengetőtengelyhez képest lehetőleg kiegyenlített le-gyen. Ha már most a —32— csőkocsit és a —34— képrétegkocsit a lendítórendszer —31— főcsövein a fentebb ismertetett módon eltoljuk, a súlyelosztás a lengőtengelyhez képest megváltozik. Hogy ezt a különbséget az eltolatással együtt kényszerűen kiegyenlítsük, mindegyik —31— csőben egy-egy —46— mozgósúly van, melyek egy-egy végnélküli —47,48— kötélen át a —34— képrétegkocsihoz vannak kapcsolva. A mozgósúlyok nagysága és elrendezése természetesen az önmagában adott súlyelosztástól függ. Az ismertetett állványos berendezéssel kapcsolatban a beteg alátámasztására az állványtól egyébként független falat, illetve fekvőhelyet alkalmazunk, amint ezt az 1. ábra szemlélteti. A vízszintestől függőleges helyzetig lendíthető és tetszőlegesen rögzíthető —49— 'támaszfal az —50— alapállványon nyugszik. A támaszfalat, illetve fekvőhelyet szögbeosztás segítségével állítjuk be. Ugyanilyen szögbeosztást alkalmazunk a felvételi berendezés állványán is, pl. a —41— kereszttartóval kapcsolatban, mely a mindenkori beállítás közben szemléltetett metszetsíkot adja meg. Az 1. ábra szerint a lengetőrendszer a lengési út egyik véghelyzetében áll. A másik véghelyzetben a cső védőtokját pontozott vonallal szemléltettük. A középhelyzetet, amelyben a röntgensugárkép központos sugara mindig merőleges a —41— kereszttartóra és a képrétegre, csupán a sugáriránynak kihúzásával jeleztük. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés testmetszeteknek — illetve rétegeknek röntgenográfos készítésére, melynél a röntgencsőnek és képrétegnek, mint fűmnek, világítóernyőnek kétkarú emelő karjain célszerűen oltolhatóan elrendezett tartói a magasság irányában állítható, kiegyenlített súlyú állványkocsin, a szemléltetett testréteg síkjában fekvő tengely körül lengethetők, miközben a képréteg a metszet síkjával mindig párhuzamos marad, melyre jellemző, hogy a lengőtengely közbülső ágyazótárcsán van elrendezve, mely az állványkar ágyazófején, pl. kézikerék segítségével fogashajtóművön át, 360°-os körben tetszőlegesen beállítható és vízszintes, függőleges vagy tetszőleges ferde helyzetű metszetek készítését teszi lehetővé. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, a lengőmozgást előidéző rugóval, melyre jellemző, hogy a lengetőrendszer forgatható középrészében elrendezett rúgó, a középrészen elrendezett két görgő (23) között vezetett láncot (24) húz, mely lánc szabad vége a közbülső ágyazótárcsán (16) úgy van rögzítve, hogy a rúgó a lendítőrendszerre a mozgás kezdetén gyorsítóan, míg a mozgás végén fékezően hat és a lengetőrendszer mindkét oldalra kilendíthető. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, melyet a lengetőrendszer középrészében elrendezett, a lengetőrendszer véghelyzeteiben a közbülső ágyazótárcsán rögzített körcikk (28) megfelelő kimetszéseibe kapaszkodó és villamosan vagy kézzel oldható reteszelőkilincs (26) jellemez. 4. Az 1.—3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a lengőtengely szabad végén kereszttartó (41) van, ennek mindkét végéhez kötél (42) van erősítve, melyek mindegyike a forgathatóan ágyazott képrétegkereten (35) el-