136338. lajstromszámú szabadalom • Nagynyomású villamos kisütőlámpa, különösen túlnyomásos higanygőzlámpa
Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.338. SZÁM. 21. g. 1-16. OSZTÁLY. - T-7121. ALAPSZÁM. Nagynyomású villamos kisütőlámpa, különösen túlnyomásos higanygőzlámpa Patent-Treuhand-Gesellschaft für elektrische Glühlampen m. b. H., Berlin. A bejelentés napja: 1943. augusztus 19. Németországi elsőbbsége: 1939. március 1. A találmány nagynyomású villamos kisütőlámpa, különösen túlnyomásos higanygőzlámpa, melynek izzóelektródái huzaltekeresekből vannak, és a huzaltekercsek belsejében elektronemittáló anyagok vannak elrendezve. Ilyen huzaltekercsek alkotta elektródákkal készült lámpák ismeretesek. Az elektródák kialakítása a technika mai állása mellett rendkívül fontos szerepet játszik, és ismeretes, hogy már az alak, a méretek, az anyagok, aaok összetétele, valamint az előállítási mód vistaanylag kismértékű megváltoztatása is az ilyen nagynyomású lámpa üzemi viselkedését lényegesen befolyásolja. Az elektródák szerkezetével el kell érni, hogy a lámpa kedvezőtlen feltételek mellett, például nagy hidegben is, a kellő biztonsággal gyújtson, továbbá, hogy 2000 órás élettartam mellett a fénycsökkenés lehetőség szerint ne legyen több, mkit 10%, ide legfeljebb 20%. További feltétel, .hogy a háló'zati feszültség el nem kerülhető ingadozásai következtében a fényív ki ne aludjék, továbbá, hogy váltóáramú üzemben az áram két irányban való résziaránytalam átmenete következtében a lámpa ne lobogjon. Emellett szükséges, hogy az elektróda egyszerűen és olcsón legyen előállítható, és a lámpába egyszerűen legyen beszerelhető. Számos kísérletből kitűnt, hogy mindezek a feltételek kifogástalan módon megoldhatók a találmány szerinti nagynyomásos lámpával. Ezt a lámpát az jellemzi, hogy az elektronemi^táló anyagok az elektródákat alkotó huzaltekereseknek csupán nagyobb átmérőjű hátsó meneteiben vannak elrendezve és a huzaltekercsek ,a kisütőpálya felé fordított (kisebb átmérőjű elülső meneteikkel a huzaltekercsen tengelyirányban áthaladó és a tekercset alkotó huzal átmérőjénél nagyobb átmérőjű árambevezető hu'zalon akként vannak megerősítve, hogy az áramot vezető huzalnak célszerűen ívelt homlokfelülete a tekercsből kiáll, és így egymagában, vagy a huzaltekercs legelső menetével együtt a nagynyomás alatt égő ív támadó felületét alkotja. Ennek megfelelően az ily módon kialakított kisütőlámpa előállításánál a két fokozatban- vagy kúposán tekercselt, önmagában külön előállított, elektródát alkotó huzaltekercsiet pusztán a kisütőicsőben tengelyirányban elrendezett árambevezető huzalra, a kisebb átmérőjű menetek kismértékű kibővítése után, feltoljuk, és ott a'z árambevezető huzalra felfekvő kisebb átmérőjű menetek rugalmasságával rögzítjük. Az elektródát alkotó huzaltekercseknek az áramo,t bevezető huzallal hegesztés útján való, eddig szokásos, körülményes megerősítését a fentjek szerint elkerültük. Ezzel megszűnt az a ves'zély is, amely abban van, hogy az elektródák a már beforrasztott árambevezető huzalra való utólagos felhegesztés közben a beforrasztás helye, vagy az elektródán lévő aktiváló anyagok megsérülnek. Mint a különböző ismert kiviteli alakoknál, az új lámpa izzóelektródáján is a kisülés a gyújtás folyamata közben aa elektródát alkotó huzaltekercsnek nagyobb átmérővel tekercselt, aktiváló anyagokat tartalmazó hátsó részeiből indul ki, és a lámpa beégetése közben innét mindjobban előre vándorol, míg végül a nagynyomásos állapot elérésekor túlnyomórészt vagy kizárólagosan a lámpa tengelyében elrendezett árambevezető huzalnak az elektródát alkotó huaaltekercsből többé-kevésbbé kiálló homlokfelületéből indul ki. Az izfzóelektródának a lámpa tengelye körüli részarányos poteniciáleloszlása és az üzemi állapotban az ív kiindulási helyét alkotó elektróda csúcsho'z menő közvetlen áramhozzáveaetése mind a lámpa gyujtásakoír, mind később, a lámpa nagynyomásos üzemi állapotában is kedveíző hatást adnak. Az új izzóelektróda főelőnye azonban abban van, hogy ia hátsó részén aktivált, indító elektródát alkotó huzaltekercsnek a túlnyomórészt üzemi izBÓelektródát alkotó árambevezető huzalra való kisebb vagy nagyobb mértékű feltolásával a kettő kö'zötti kedvező távolság egyszerűen beállítható, mimellett a részarányos elrendezés és az izzóelektróda elől zárt kivitele változatlanok maradnak. A huztaltekencs kisebb vagy nagyobb mértékű feltolásával az áramot bevezető huzal homlokoldala kisebb vagy nagyobb mértékben hozható az aktiváló anyagok ü'zemében keletkező gőzök körzetébe. Már a milliméter tört részeit kitevő eltolások ezt a szublimációs hatást befolyásolják, és az aktiváló anyagoknak a lámpa üzemében való fogyasztását is lényegesen megváltoztatják. A rajzban példakétíti kivitelként ia találmány szie-